előfizetésem
Hírlevél
A fiatalon kötött házasságok körülbelül háromnegyede zátonyra fut, és ez nem biztos, hogy baj
Harminc alatt elválni? Sokak szemében ez még mindig „túl korai”, pedig a statisztikák mást mutatnak. Sőt, egyre több fiatal nő és férfi dönt úgy, hogy lezárják a rosszul működő házasságot és ezzel együtt esélyt adnak maguknak egy őszintébb, szabadabb életre. De vajon miért fut zátonyra ennyi fiatalon köttetett kapcsolat, és hogyan lehet túlélni – mi több, erősebben továbbmenni – egy ilyen korai válás után? A téma világszerte elismert szakértője segít megérteni, miért nem egyenlő a válás a kudarccal.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a válás leginkább a középkorú párokat érinti. Ennek a legfőbb oka, hogy sokaknak ebben az életkorban elváltak a szülei. Illetve a társadalmi nyomás hatására sokáig a válás a negyvenesek, ötvenesek krízisének számított. Ma viszont egyre több 25–30 év közötti fiatal dönt úgy, hogy kilép egy számára nem működő kapcsolatból, dacára annak, hogy nem is olyan régen mondta ki a “boldogító” igent. Ugyan az első házasságkötések átlagéletkora folyamatosan tolódik felfelé – a nők átlagosan 30, a férfiak 33 évesen mondják ki az igent –, sokan vannak, akik fiatalon köteleződnek el.
A legfrissebb adatok szerint azok, akik 20–24 évesen házasodtak, a harmincas éveik elején jó eséllyel elválnak. A népszámlálásból azt is tudjuk, hogy ma közel 15 ezer ember tartozik ebbe a csoportba, ami azt mutatja: a fiatal házasságok körülbelül háromnegyede zátonyra fut. De mi ennek az oka? És mi lesz ezután?
Ez nem vereség, ez nyereség
Nincsenek könnyű helyzetben a 30 év alatti elvált nők. Tény, hogy a házasság felbontásával lezártak egy rosszul működő kapcsolatot, azonban nyakukba zúdul a társadalmi nyomás, ami leggyakrabban a „kár volt ilyen fiatalon férjhez menni” felkiáltásban mutatkozik meg. Mert bizony még a legjóindulatúbb szülő száját is elhagyja ez a mondat. Így hát nem elég, hogy a fiatalon elvált nőnek szembe kell néznie az újrakezdéssel, az ítélkező környezettel szemben is ellenállóvá kell válni.
Elváltál és azt gondolod, ez életed legnagyobb kudarca? Megmondjuk, miért ne tedd
Jogos a kérdés: ennyi vihar közepette mégis hogyan lépjünk tovább? Robert E. Emery pszichológus, a Virginiai Egyetem professzora több könyvet is írt a témában, és az egyik legfontosabb következtetése, hogy a fiatalon köttetett házasságok általában rövidek és intenzívek. Ennek oka, hogy az élet eleji válság közepette sokan úgy érzik, hogy túl korán köteleződtek el, és mire ráébrednek, hogy az adott kapcsolat inkább késő kamaszkori szerelem volt, mintsem élethosszig tartó elköteleződés, addigra már ott állnak a bíróság előtt.
„A fiatal válásoknál gyakori a szégyenérzet, főleg nőknél, akik egyfajta kudarcként tekintenek a házaséletre, holott a válás valójában inkább arról szól, hogy időben felismerték: rossz irányba haladnak. Ezért ez nem vereség, ez bátor döntés.”
A lezárás kulcsa
A szakember szerint a fiatalon megélt válás egyik legnagyobb kihívása az érzelmek kezelése. Ugyanis sokat elárul, hogy miként kezeljük – vagy nem kezeljük – az érzelmeinket. Amikor például elnyomjuk a fájdalmat, a haragot vagy a csalódást, az évekig ott marad bennünk, és óhatatlanul is megjelenik az új kapcsolatban is. Ezért Emery azt javasolja, hogy bátran vállaljuk fel a válással járó gyászt, még akkor is, ha mások szemében furcsa, hogy ezt huszonévesen tesszük.
„A cél nem az, hogy eltüntesd a fájdalmat, hanem hogy olyan kicsivé és kezelhetővé tedd, hogy el tudd pakolni magadban. Így idővel már nem bénít meg, idővel csak egy emlék lesz, amiből tanulhatsz.” Vitathatatlan, hogy az idáig vezető út hosszú, sőt talán tovább tart, mint maga a házasság, de szükséges. Mert nem elég kívánni, hogy jobb legyen, tenni is kell érte. A lezárás tudatos döntések sorozata és nem passzív folyamat, így aztán része a konkrét cselekvés, vagyis maga a továbblépés. Ez segít elkerülni, hogy a már említett „kár volt ilyen fiatalon férjhez menni” felkiáltásnak hitelt adjunk, hiszen akkor és ott éppen erre a házasságra vágytunk.
Válás az esküvő után két évvel? Nem akkora kudarc, mint egyesek gondolják
Újrakezdés
A fiatalon megélt válás paradox módon sokszor könnyebben vezet újrakezdéshez, mint a későbbi életkorban átélt szakítások. „Fiatal felnőttként válni azt jelenti, hogy még alakul az életed. Nincs még bevésődött múlt, amihez görcsösen ragaszkodsz. Ez lehetőséget ad arra, hogy új alapokra építs, tudatosabban.” Ez nem jelenti azt, hogy a feldolgozás nehézségei kisebbek lennének. A belső építkezéshez nem ritkán szükség van pszichológusra, támogató közösségre vagy egyszerűen időre.
De az újratervezés lehetősége fiatalon még rugalmasabb: új kapcsolatok, új szokások, új célok és új perspektívák formájában. Amikor pedig elbizonytalanodunk, gondoljunk csak arra, hogy mára szinte minden családban - nagy valószínűséggel a sajátunkban is - van olyan történet, amelyben valaki elvált, majd később újrakezdett mindent. Ezek a példák erőt adhatnak. Ezért is fontos, hogy beszéljünk ezekről a történetekről, hiszen inspirációvá válhatnak, elvégre ha másoknak sikerült újraépíteniük az életüket, nekünk is sikerülhet. Így lesz a válás a vélt kudarc helyett realitás.
A házasság felbontása ugyanis nem minden esetben jelent kudarcot. A kapcsolat megszakítása okkal történt, ezt soha ne feledjük. Mert ez nem a bukásról szól, hanem arról, hogy időben felismertük: más úton szeretnénk továbbmenni. Meglehet, az első lépéshez óriási bátorság kell. Ehhez pedig minden eszköz adott.
