előfizetésem
Hírlevél
A mesterséges intelligencia lett a legjobb barát – És ez lenne az új normális?
Van, aki pszichológust keres, más barátot – de egyre többen már mesterséges intelligenciát. Nem azért, mert érdekes, hanem mert ott van, válaszol, és nem ítélkezik. Naponta milliók nyitják meg ugyanazt az alkalmazást, és írnak bele valamit: egy érzést, egy kételyt, egy kérdést, amit egy barátnak talán nem mernének feltenni. Aztán kapnak választ – korrektet, nyugodtat, támogató hangvételűt, logikusan felépítettet. Néha jobbat is, mint amit az utolsó randin hallottak.
A mesterséges intelligencia nem fáradt, nem elfoglalt, nem fogja azt mondani, hogy „most nem alkalmas”. Vannak, akik szerint ez csak technológia. Mások szerint ez már kapcsolat. Egy kapcsolat, amely ítéletmentes, mindig válaszkész és biztonságos – még ha illúzió is. Murányi Edina pszichológussal beszélgettünk.
Az elmagányosodás kora
„A mesterséges intelligencia érzelmi támaszként való használata nem feltétlenül pótcselekvés. Egyre több kliensnél látom, hogy ez az első lépcsőfok – egy biztonságos tér, ahol újra megengedhetővé válik a megnyílás. Az igazi kérdés nem az, hogy miért beszélünk MI-vel – hanem hogy miért nem merünk már egymással beszélgetni” - mondja a pszichológus, aki szerint az online világ gyorsasága, a közösségek átalakulása és a személyes intimitás csökkenése egy új társadalmi állapotot teremtett: a csendes elmagányosodást. Sokan barátságok nélkül vagy felszínes kapcsolatokban élnek. Az érintkezés képernyőn zajlik, a mélység nélkülözhető.
Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”
Az MI itt nemcsak tünet, hanem tükör is. Megmutatja, hogy miközben mindenki online, mégis egyre kevesebben érzik magukat valóban meghallgatva. Mert az igazi figyelem idő- és energiaigényes. És mert sokan nem tanulták meg, hogyan lehet kérdezni – és igazán válaszolni. Nem arról van szó, hogy minden MI-kapcsolat egészségtelen. Egy jól működő AI-eszköz segíthet reflektálni, felkészülni, sőt: akár terápia előszobája is lehet. A veszély ott kezdődik, ahol a valódi emberek kikerülnek a képből. Amikor egy alkalmazás már pótolja a csalódásokból eredő bizalmatlanságot, a társas igényeket és az érzelmi intimitást.
Murányi Edina szerint: „Az elmagányosodás gyakran nem fizikai, hanem érzelmi állapot. Lehet valaki párkapcsolatban, baráti körben – és mégis azt érezni: nincs kinek megmutatnia az igazi énjét. Az MI ilyenkor vigasz. Nem azért, mert jobb, hanem mert egyszerűbb.”Léteznek applikációk, amelyek kifejezetten AI-barátságra vagy romantikus kapcsolatra épülnek. A Replika például lehetővé teszi, hogy a felhasználó saját AI-partnert neveljen, akivel minden nap beszélgethet, sőt: akár flörtölhet is. Egy 2023-as amerikai felmérés szerint a 18–30 év közötti válaszadók 21%-a beszélget rendszeresen MI-chatbottal, és 7%-uk érzelmileg is kötődik hozzá. Ez nemcsak szociológiai kérdés, hanem pszichológiai kihívás is.
Mi történik, ha egy géptől várjuk a megértést, a szeretetet vagy az érzelmi stimulust? Ha a valós kapcsolatok túl bonyolultak, túl fájdalmasak vagy túl kockázatosak – és a gép nem kér semmit, csak válaszol? Az MI nem kér számon, nem veszekszik, nem késik. De éppen ezért: nem is tükröz.
Nem tanít a másikhoz való alkalmazkodásra, a kompromisszumra, a konfliktuskezelésre. Egy jól működő kapcsolat nem tökéletes – hanem kölcsönös. Murányi Edina figyelmeztet: „A beszélgetések lényege nem a hibátlan logika, hanem a közös élmény. Egy gép sosem fog megbántani – de sosem fog igazán meglepni, nevettetni vagy felkavarni sem.
Az érzelmi fejlődéshez valódi kapcsolatok kellenek. Még ha néha fájdalmasak is.
A visszaút az emberekhez
Ha valaki már csak egy chatbotnak mer megnyílni – az nem „elromlott”, hanem sérült. És ez a sérülés gyógyítható. A mesterséges intelligencia lehet mankó, de nem válhat végtelen sétatárssá. A megoldás nem a technológia elutasítása – hanem a bátorság újratanulása. A bátorság, hogy újra kérdezzünk. Hogy ne tökéletes válaszokat, hanem valódi jelenlétet keressünk. És hogy elfogadjuk: néha a legjobb beszélgetés nem ott kezdődik, ahol minden rendben van – hanem ott, ahol valaki végre azt mondja: „most tényleg figyelek rád.”
A mesterséges intelligencia bármikor rendelkezésre áll. Türelmes, nem szól közbe, nem kér számon. Úgy tűnhet, mintha mindig lenne egy „valaki”, aki figyel. De vajon ez a figyelem valódi? Vagy csak az illúziója annak, amit emberi kapcsolatban keresünk?
Az esőt megszokod, de önmagad elveszíted a ködben – amit senki nem mond el az angliai életről
„Az MI-vel való kommunikáció sokszor biztonságosabbnak tűnik, mert nincs benne visszautasítás vagy konfliktus. De épp ez a veszélye: nem tanuljuk meg kezelni az emberi kapcsolatokat, hanem egy kockázatmentes alternatívába menekülünk” - magyarázza Murányi Edina. Egy barátnő mindig elérhető. Egy partner nem bánt. Egy coach soha nem unja meg a kérdéseidet. Az MI lehet ezek utánzata – de nem a helyettesítőjük. Az emberi kapcsolatok lényege nem a tökéletesség, hanem a valódiság. A sebezhetőség. A közös fejlődés.
Mi történik, ha már senkinek nem mondjuk el, hogy mi bánt – csak egy chatbotnak? Mi történik, ha a figyelemigényt teljesen egy gép elégíti ki? És mi történik akkor, ha már nem hiányzik a másik ember?
A kapcsolatok törődést igényelnek
Az MI nem neheztel, ha sokáig nem jelentkezünk. Nem felejti el, amit mondtunk. Nem szembesít azzal, hogy megbántottuk. És nem kíván tőlünk semmit. De pont ezért nem fejlődünk benne. Egyre kényelmetlenebbé válhat a valós, kétoldalú kapcsolódás, ahol nincs garancia a megértésre, és ahol a visszacsatolás nem programozott. Murányi Edina hozzáteszi: „Az MI-vel való kötődés torzíthatja az emberi kapcsolatokhoz való viszonyunkat. Hosszú távon azt kockáztatjuk, hogy elfelejtünk türelmesnek lenni, kompromisszumot kötni, vagy egyszerűen csak meghallgatni valakit anélkül, hogy azonnali választ várnánk.”
Ha a halál nem tabutéma, az elengedés is könnyebb lesz - gyásztanácsadóval beszélgettünk
A társas magány az a paradox állapot, amikor kapcsolatokkal vagyunk körülvéve, mégis mélyen egyedül érezzük magunkat. Az MI ebben nem segít – sőt, súlyosbíthatja. Mert elhiteti, hogy nincs szükségünk többé azokra, akik időnként hibáznak. De a valódi kapcsolatban épp ez a hibalehetőség teremti meg a bizalmat. Az MI nem kérdez vissza úgy, mint egy barát, nem vitatkozik, nem formál véleményt. Ez kényelmes – de hosszú távon torz képet adhat arról, mit jelent emberként kapcsolódni.
A szakértő felhívja a figyelmet a mesterséges intelligenciával való barátkozás négy legnagyobb veszélyére:
- Kötődési minták eltorzulása: Ha az emberi kapcsolatokat MI-re cseréljük, az idegrendszerünk hozzászokhat az alacsony érzelmi intenzitáshoz. Ez megnehezítheti a későbbi, valódi intimitás kialakítását.
- Valóságtól való elszakadás: Ha az MI-től kapott megerősítések helyettesítik a társas visszacsatolásokat, könnyen kialakulhat a valóságérzékelés torzulása. Például: „Ha a gép azt mondja, rendben vagyok, akkor biztosan az vagyok.”
- Konfliktuskerülés megerősödése: Mivel az MI-vel való kapcsolatban nincs valódi viszály vagy sérelem, egyre kevésbé leszünk hajlandók vállalni az ezzel járó érzelmi kockázatot más embereknél.
- Az empátia leépülése: Ha hosszabb távon nem gyakoroljuk az érzelmi finomhangolást másokkal szemben, az együttérző képesség is csökkenhet.
A mesterséges intelligencia segíthet – de nem pótolhat. Lehet eszköz, de nem lehet társ. Lehet tükör, de nem lehet szív. Ahogy Murányi Edina mondja: „A gépek nem magányosak. Mi vagyunk azok, akik elhisszük, hogy már nincs is szükségünk egymásra.” A kérdés nem az, hogy használjuk-e az MI-t – hanem az, mire. Lehet inspiráció, mankó, kiegészítés. De ha az emberi kapcsolatok helyett választjuk, akkor épp azt veszítjük el, amit a legjobban keresünk: a valódi, élő, kétoldalú kapcsolódást.