előfizetésem
Hírlevél
Így írunk és olvasunk 2035-ben – Az AI átalakítja az írók és kiadók szerepét
A mesterséges intelligencia megváltoztatta az életünket, legyen szó a mindennapokról vagy a munkáról. Nem egy olyan példáról hallottunk, amikor is nemcsak egyszerű szövegek, hanem könyvek is születettek az AI segítségével. Mi tartogat a jövő? Mi történik tíz év múlva a könyvkiadásban? Hiszen a világ gyorsan változik, és vele együtt a könyvpiac is. Az elmúlt évtizedek egységes, sokszor egyszínű, számos esetben értelmezhetetlen borítóit felváltották a színes, egyedi, trendi darabok. Merthogy a könyvborítóknak is van trendje, amit érdemes követni!
De mi a helyzet az írással ma, amikor már nem tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia sorait olvassuk-e?Mit gondol az író? Farkas Anettel, a Pitypang Kiadó alapítójával és kilenc regény, köztük a 2022-es az Év könyve szerzőjével beszélgettünk arról, hogy milyen lesz egy író élete tíz év múlva.
2025-ben vagyunk, most jelenik meg a kilencedik köteted, a Ne bánts! Ugorjunk tíz évet! Hol tartasz íróként?
Bízom benne, hogy egyre többen ismernek majd, hogy egyre több olvasó szívéhez jutnak el a történeteim, és hogy a nevem ott lesz azok között, akik hatással vannak a kortárs irodalomra. A kiadóm, a Pitypang Kiadó reményeim szerit addigra ismert és elismert név lesz Magyarországon. Olyan műhely, amely nemcsak könyveket ad ki, hanem közösséget teremt. Ezek hosszú távú tervek, de pont beleférnek ebbe a tíz évbe, és hiszek abban, hogy valóra válhatnak.
A könyveidben nagy szerepet kapnak a bántalmazott emberek, akikből sajnálatos módon bőven lesz tíz év múlva is, így nem olyan téma, ami kikopna. Lesz ugyanakkor olyan téma vajon, ami idővel kevésbé fogja érdekelni az embereket? Nem feltétlenül tíz év múlva, hanem akár nagyobb távlatokban gondolkodva.
Az a véleményem, hogy nem az a lényeg, hogy miről írunk, hanem hogy hogyan írjuk meg az adott történetet. A legegyszerűbb téma is lehet időtálló, ha emberi, rétegzett és friss szemmel van megírva. A férfi/női romantikus történetek, ha nem kapnak új nézőpontot, vagy mélységet, unalmassá válhatnak. Ezt látom a bosszúregények esetében is. Mindig valami új dologgal vagy egyediséggel kell felruházni az adott történetet, így talán a klasszikus sztorik meg tudnak maradni a piacon.
Reneszánszukat élik a romantikus regények a TikTok trendeknek köszönhetően
Mit gondolsz, tíz év múlva milyenek lesznek az olvasási szokások? Nagyobb igény lesz például hangoskönyvekre?
A hangoskönyveknek már most is rohamosan nő a népszerűségük, de tíz év múlva minden könyvből lesz hangos változat. Egyre többen egyéb tevékenység alatt hallgatnak könyveket: autóban ülve, főzés közben, sétálva. A fiatalabb generációk hozzászoktak a podcastokhoz, a Youtube-hoz. A hangos történetmesélés nekik teljesen természetes. Bővülni fognak a fizikai könyvek, gondolok itt a választható történetvezetésű művekre („lapozz a 46. oldalra!”).
Megfigyeltem azt is, hogy egyre többen alkalmaznak plusz tartalmat a könyvekhez. Nemcsak az élfestés jött divatba, hanem a háttérzenék, képek, motívumok, illusztrációk. Összességében egy írónak haladni kell az aktuális trendekkel, hisz nagyon könnyen el tud veszni a többi író között.
Most, 2025-ben a magánkiadást sokan rossz szemmel nézik, mondván, azok adják így ki a könyveiket, akiknek a jól ismert kiadók saját költségen nem adják ki. Ez elfogadottabb lesz tíz év múlva?
Véleményem szerint a magánkiadás ma már ugyanolyan eséllyel lehet sikeres, mint egy hagyományos. Hiszek abban, hogy nem a kiadás formája határozza meg egy könyv értékét, hanem az a munka, amit mögé teszünk. Egy magánkiadású könyvön ugyanúgy dolgozhatnak a szakma elismert szereplői – szerkesztők, tördelők, grafikusok, marketingesek – mint egy nagy kiadó projektjein.
Én is így alapítottam meg a saját kiadómat: célom volt, hogy a lehető legjobb embereket gyűjtsem magam köré, mert számomra kiemelten fontos, hogy egy kézirat a lehető legmagasabb színvonalon, igényes formában jusson el az olvasókhoz, és végül a könyvesboltok polcaira. A minőség nem a kiadó nevétől függ, hanem a hozzáállástól, a csapattól.
Minden történet megérdemli a legjobb gondoskodást.
2020-ban a Magyarországon kiadott könyvek harmada szakirodalom volt. 2035-re szerinted merre billen a mérleg? Egyre kevésbé lesz szükség szakirodalomra, vagy az AI megjelenésével egyre inkább emberek leírott tapasztalataira lesz szükség?
A mesterséges intelligencia pillanatok alatt válaszol a legtöbb kérdésünkre, éppen ezért a tényszerű, lexikonszerű könyvek háttérbe szorulnak, az emberi tapasztalatokon alapuló, gondolatébresztő szakirodalom pedig felértékelődik. A jövőben még nagyobb igény lesz azokra a szerzőkre, akik nemcsak informálnak, hanem mesélnek, összefüggéseket mutatnak, segítenek eligazodni egy-egy szakmai kérdésben. Az AI gyors választ ad, de az emberi tapasztalatra inkább lehet alapozni, és a jó szakirodalom most és a jövőben is ezt tudja nyújtani.
Ha már AI: lehetett hallani arról, hogy sokan visszaélnek vele, és könyvet adnak ki úgy, hogy semmi közük a „saját” történetükhöz. Meg lehet ezt fékezni valahogyan, vagy az emberek lelkiismeretében kell bízni, hogy nem íratnak könyveket a mesterséges intelligenciával?
Rendezett színek, rendezett elme: a szín szerint rendezett könyvespolcok hatása a mentális egészségre
Erről én is hallottam, és határozottan elítélem. Nem tudom, hogyan lehetne ezt hatékonyan megelőzni vagy kiszűrni, de abban biztos vagyok, hogy ezzel az író saját, egyedi stílusa is elvész. Számomra ez olyan személyes és emberi dolog, amit semmi pénzért nem adnék oda egy gépnek.
Mit gondolsz, van az AI-nak bármilyen szerepe egy író életében?
A kutatómunkában kétségkívül hasznos segítség lehet egy írónak, de ha valaki teljes egészében vele akarja megíratni a könyvét, könnyen elveszhet az egyéni stílus, az írói hang, sőt talán még maga az eredeti ötlet is.
Az írás lényege éppen az, amit emberként viszünk bele, azt pedig nem lehet gépre bízni.
Előbb-utóbb a klímakérdés érinteni fogja a fákat. Mi lesz vajon akkor a könyvekkel? Átállunk teljesen digitális formára? Kiváltja a hangoskönyv a lapozás élményét?
El tudom képzelni, hogy a nyomtatott könyv egyfajta különleges luxustárggyá válik, kevesebb példányszámban, de annál nagyobb becsben tartva. Akárhogy is alakul, egy biztos: az emberek igénye a történetekre nem szűnik meg.
Meddig lesz létjogosultsága a fizikai könyveknek? Tán kijelenthetjük, hogy még mindig népszerűbbek, mint az e-bookok. Előbb-utóbb jön az a generáció, aki már nem ragaszkodik ahhoz, hogy több száz oldalt tartson a kezében?
Én sokkal jobban szeretem a fizikai könyvet, mint az e-bookot. Nem tagadom, van olvasóm és használom is, de el sem tudom képzelni, hogy számomra fontosabb lesz, mint a kézzelfogható élmény. Azt hiszem, amíg világ a világ, mindig lesznek, akik vágynak arra, hogy kézbe vegyenek egy könyvet, annál is inkább, mert ma még mindig népszerűbbek, mint az e-könyvek.
Sokan veszik ajándékba vagy gyűjtik, főleg ha egy könyvsorozatról van szó. Bízom benne, hogy a fizikai könyv nem tűnik el, mert talán még mindig sokan vagyunk, akik ragaszkodnak hozzá.
Mit gondol a borítótervező?
Egy történet számos fázison keresztülmegy, mire könyv lesz belőle, és ezen fázisokban nagy szerepe van a tördelőnek, illetve a borítótervezőnek. Németh Balázs tíz éve foglalkozik borítótervezéssel. A Helyesen magyarulnál könyvkiadási vezetőként, borítótervezőként és tördelőként tevékenykedik. Őt a könyvek várható külcsínéről kérdeztem.
Miért pont a könyvborítók tervezésében találtad meg önmagadat?
Tíz éve csöppentem bele az olvasás világába az Alkonyat-sorozattal. A fantasy-n túl különböző műfajokra kezdtem el nyitni, és láttam, hogy olyan borítókkal jelennek meg könyvek, amik egész egyszerűen nem néznek ki jól. Megjelenés előtt az egyik kiadó megosztotta az egyik ilyen nekem nem tetsző borítóját, és mivel úgy éreztem, hogy ennél én jobbat tudnék, terveztem egyet én is.
Bár sokak tetszését elnyerte, a könyv nem az én tervemmel jelent meg, de tovább próbálkoztam különböző pályázatokon, nemcsak itthon, hanem külföldön is, és több helyen értem el sikereket. Egy-másfél évvel később megjelent az első nyomtatott borítóm. Egyre jobban belemélyedtem a borítótervezésbe, és a hobbi munkává nőtte ki magát.
Van az a mondás, miszerint „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet!” A szó szoros értelmében mit gondolsz erről?
Ha rossz a borító, senkit nem fog érdekelni a könyv. Persze nem a külseje alapján kellene ítélni, de tény, hogy előbb vesz le az ember olyan könyvet a polcról és olvassa el a fülszövegét, aminek a borítója megragadja a tekintetet. Akkora a telítettség a könyvpiacon, hogy egy olyan borítóval, ami nem tűnik ki a tömegből, nem tud érvényesülni az író, bármennyire is jó a történet.
A könyveket igenis a borító alapján ítéljük meg, és csak utána jön a tartalom.
Főleg a magánkiadásban fontos a jó borító, mert egyfajta minőségjelzőként is funkcionál. Van persze ellenpélda, mert rossz könyvnek is lehet szép és hívogató a borítója.
Mit szeretsz jobban, ha teljesen szabad kezet kapsz az íróktól, vagy ha pontosan megfogalmazzák, hogy mit szeretnének?
Én a közös munka híve vagyok. Általában azt kérdezem az íróktól, hogy milyen stílusban képzelik el a borítót, fotorealisztikus vagy szimbolikus szereplőket, tájat képzel el. Ha fotorealisztikusat szeretne, akkor tudnom kell, hogyan néznek ki a szereplők, hogy milyen a hangulat, hol játszódik.
Egyszerűbb, ha én találom ki, hogy mit szeretnék kihozni a kapott információkból. Egy tapasztalt könyvborító-tervező ráérez arra, hogy mit igényel a történet, ellentétben a szerzővel, aki bár maga írta a regényt, mégsem feltétlenül tudja, hogy mi lenne a jó. Ezért kell az, hogy mindketten benne legyünk a borítóban.
A könyvborítók tekintetében vannak nemzetközi trendek, amelyeknek érdemes megfelelni. Elnézve a hetvenes, nyolcvanas, de még a kilencvenes évek könyveit is, meglehetően egysíkúak voltak a borítók, amiknek olykor köze sem volt a történethez.
Most már nagyon fontos a külcsín. Különböző színekkel játszanak a borítótervezők, mert a színek érzéseket váltanak ki, és a zsánerre is lehet asszociálni. A piros például a romantika színe, a sötétebb pedig nyilvánvalóan a komorabb hangvételű könyveké, de kiválóan lehet kontrasztot is teremteni bizonyos színek használatával, így két stílust megjelenítve. Egy krimi nem nézne ki jól világos, harsány színekkel, mert bár a szereplőkkel lehet játszani, de ha témaidegen színeket használunk, megvezetjük az olvasót.
Marokkó, Nicaragua, Pakisztán - csak néhány példa, ahol a vidéki nők hatvan százaléka sem írni, sem olvasni nem tud, és a sor folytatható
A könyvborító tervezésénél mennyire erkölcsös használni a mesterséges intelligenciát? Vagy épp hogy veszélyezteti a munkádat?
A kezdetekkor nagyon ellene voltam a használatának, viszont a legtöbb tervezőprogramba már beépítették az AI-t. A teljes képet nem generáltatom le vele, mert szerintem ennél amatőrebb húzás nem létezik. A borítóval igenis dolgozni kell! Az AI-val az is probléma, hogy az ingyenesen használható internetes oldalaknál a minőség erősen megkérdőjelezhető, ezért nem érzem úgy, hogy elvenné a munkánkat, annál is inkább, mert a mesterséges intelligencia szabályzatai nem engedik, hogy erőszakot, szexualitást vagy bántalmazást jelenítsen meg, így több téma esetében mindenképpen a hagyományos út felé kell fordulni.
Mi van, ha egy szerző mégis gondol egyet, és a spórolás miatt AI-val készíti el a borítóját?
Nagyon látszana rajta, hogy hogyan készült. Az AI megfelelő emberek kezében csodákra képes, de ha amatőr nyúl hozzá, abból csak katasztrófa lehet. Alapvetés, hogy kezdő, pláne amatőr borítótervező ne álljon neki a nyomdai állomány elkészítésének.
Ugorjunk tíz évet az időben! Hol tart a könyvkiadás, milyenek a könyvborítók?
Sokan azt mondják, hogy az e-book átveszi a nyomtatott könyvek szerepét, de nem sok esélyét látom annak, hogy Magyarországon ez egyhamar bekövetkezzen. A szerzők és a kiadók ráadásul okkal tartanak az e-booktól, mert pillanatok alatt egy letölthető oldalon láthatják viszont, és akkor keresztet vethetnek az eladásokra. Tíz év múlva sem fogja tudni semmi pótolni azt, hogy az ember a kezébe veszi a könyvet, hogy leül vele és olvas.
A technika viszont a könyvkiadásban is fejlődni fog. Nem olyan régen jelent meg az élfestés, valamint a különböző lakkozási és dombornyomásos technikák, amik a következő tíz évben is biztosan különlegesebbé teszik a könyveket. A szakemberek tehát egyetértenek abban, hogy még jó darabig lesznek könyvek, és a verseny éppúgy kiélezett lesz az olvasók kegyeiért, mint napjainkban.