előfizetésem
Hírlevél
Az elmúlt évek egyik legjobb sorozata az Északi-sarkról érkezett, és vétek lenne kihagyni
Meglepő, de az elmúlt szezon leglélekmelengetőbb sorozata épp az Északi-sarkról pottyant elénk: a pezsdítően vidám, lendületes és látványos szériában egy 26 éves anya küzdelmeit kísérhetjük végig, aki saját életet akar teremteni magának és kislányának, szembeszállva a családjával és az évezredes tradíciókkal – miközben mélyen szereti mindkettőt.
Mindez egy apró, fiktív sarkvidéki város mindennapjaiba ágyazva történik: a kanadai Nunavutban található Ice Cove-ban, ahol a tradicionális inuit közösség kulturális életét egy Ottawából odahelyezett fehér nő, Helen koordinálja, aki nem bírja a hideget és a hetének fénypontja az online borklub, amire légipostával hozatja a borokat. A Nagyon észak egyedi humorral átszőtt kulturális érzékenységgel mutatja be a hagyományos életforma modernizálódását a parka varrókörtől a motoros szánon száguldozó, napszemüveges lányokon keresztül a fókavadászatig.
Anya, lánya, unokája – és egy felfedett titok
A sztori valójában egy anya-lánya történet egy cuki lányunokával oldva az óhatatlanul felmerülő feszültséget: a főszereplő Shiaja (Anna Lamb) apa nélkül nőtt fel – gyerekkorában Neevee, az anyja (jelenleg a helyi fegyverbolt tulajdonosa, korábban alkoholista és drogfüggő), azt mondta neki, hogy az apja egy Ziggy Stardust nevű asztronauta (miközben David Bowie-t hallgatott), kislánya, Bun pedig a Mikulásban köszönti a nagypapáját. A konfliktus egyik szála innen indul, mivel Neevee titkára fény derül, mikor a mit sem sejtő apa a városba érkezik …
A másik szál Shiaja házassága: a kétszemélyes pokolból érettségi után anyjától a házasságba menekült és rögtön gyereket vállalt. Így lett a város hősének, Tingnek irigyelt felesége egy önimádó, nárcisztikus férfi oldalán, aki nem vesz tudomást felesége önállóságra irányuló törekvéseiről és folyton megalázza. De egy kis településen, pláne Északon, nincs magánügy: az egész város izgatottan követi a párkapcsolati konfliktusokat, és Shiaja a véletlenek szülte lehetőségek között bukdácsolva végül eléri, hogy gyakornoki állást kapjon, mint a város „kultúrfelelőse”.
Átszelte Grönlandot, a fjordok között pedig az életcélját is megtalálta - interjú Vámos Nóra extrémsportolóval
Közben megismeri Kuukot, aki egy sarkvidéki kutatás miatt bukkan fel és az új szerelem szele is megérinti – de mire Tinget, a férjet félretuszkolják az útból, megérkezik Kuuk régi barátnője és átrendezi a nem kevéssé zilált viszonyokat.
A sorozat forgatási helyszíne Iqaluit, Nunavut, Kanada. Iqaluit a Baffin-szigeten található, és a legészakibb kanadai város címet viseli. Az autentikus inuit életérzés átadása érdekében a készítők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a helyi lakosok aktív szereplőkként is megjelenjenek az epizódok során, ezáltal a sorozat élő, valós képet fest az inuit közösség mindennapjairól. Ez a személyes jelenlét nemcsak erősíti a történet hitelességét, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a közönség hiteles képet kapjon a sarkvidéki élet sokszínűségéről.
Három nő álma
A sorozat főszereplője és két kitalálója is helyi kötődésű, fiatal inuit nő, akik küldetésüknek tekintik a helyi életstílus modernizációjának hiteles megjelenítését, hangsúlyozva, hogy az inuitok nem népviseletbe öltözött fókavadászok a sarkvidéki képeslapokról,
hanem hús-vér emberek vágyakkal, ambíciókkal és elkötelezett szeretettel az északi kultúra iránt.
A főszereplő Shiaját megformáló Anna Lamb a forgatás helyszínén, Iqaluitban született és nőtt fel, így karakterének megformálása során személyes tapasztalatait és a helyi életstílus elemeit hitelesen integrálja alakításába. Lamb nemcsak a kamerák előtt dolgozik azon, hogy változásokat hozzon a sarkvidéki közösségek életébe: színészi munkája mellett az ottawai egyetemen nemzetközi kapcsolatokat és globalizációs politikát tanul, aktivistaként pedig nyilvános platformokon szólal fel az inuit közösséget érintő fontos társadalmi és kulturális kérdésekről.
Bár minden kamasz megnézné ezt a filmet: a Jó reggelt, búbánat! üzenete örök
A sorozat két kitalálója és megalkotója, Stacey Aglok MacDonald és Alethea Arnaquq-Baril nemcsak producerként és forgatókönyvíróként, hanem az inuit közösség tagjaiként is bizonyítják elkötelezettségüket az autentikus kulturális ábrázolás iránt. Alkotásaikban személyes élményeik – a sarkvidéki élet rejtett szépségei, melege, a közösségi kötelékek és a kolonializáció okozta traumák feldolgozása – szorosan összefonódnak. Mindkettőjük célja, hogy lebontsa azt a régi elképzelést, miszerint az inuitok már csak a múlt díszletei és bebizonyítsák, hogy az inuit identitás ma is vibrál, él és modern formában is megélhető.
Ez a sorozaton keresztül maximálisan megvalósul – olyan, mint egy örömpirula, amit ráadásul nem nehéz egyszerre bevenni, mivel nyolc 30 perces epizódból áll. A legjobb hír pedig az, hogy a nagy sikerre való tekintettel már készül a folytatás. És – ha megengedhetek magamnak egy nagyon személyes felvetést – nagyon remélem, hogy az inuit esküvői öltözet is divatban jön, mert annyira színes és dögös, hogy szerintem minden téli menyasszonynak ezt kellene viselnie!
