előfizetésem
Hírlevél
Magyar nők adtak új irányt a modern pszichoterápiának, csak épp senki nem tud róla
Képzeljük el, hogy a munkahelyi stressz, a megfelelési kényszer és a szorongás mindennapos, és úgy érezzük, mintha minden kapcsolat próbára tenne. Most képzeljük el, hogy valaha Budapesten egy női pszichoanalitikus épp azokat a kérdéseket tette fel, amelyek ma a mi fejünkben is cikáznak. Hogyan értsük meg a másikat? Hogyan kezeljük a múlt terheit? Hogyan álljunk ki magunkért egy igazságtalan helyzetben? Ferenczi Sándor női tanítványai pontosan ezt csinálták, így aztán az ő gondolataik, kísérleteik és intuícióik formálták a pszichoterápia mai gyakorlatát. Íme, ezek a magyar nők formálták a nemzetközi viszonylatban is használt pszichológiát.
A pszichoanalízis történetét hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, mint nagy férfiak egymás közötti vitáinak sorozatát, ahol elméletek születnek, majd egymást váltják, miközben a háttérben legfeljebb páciensek és jegyzetelő tanítványok tűnnek fel. Ez a kép azonban legalább annyira leegyszerűsítő, mint amennyire kényelmes, mert elfedi azt a közeget, amelyben ezek az elméletek valójában megszülettek. A 20. század eleji Budapest például egy olyan szellemi tér volt, ahol új gondolatok formálódtak, és ebben a térben nők is aktívan jelen voltak.
Ennek a közegnek az egyik központi alakja volt Ferenczi Sándor, aki továbbgondolta a freudi elméleteket, mi több egy olyan nyitottabb, kísérletezőbb műhelyt hozott létre, amelyben a női tanítványok szerepe jóval nagyobb volt, mint azt a későbbi narratívák sugallják. A Ferenczi Sándor körül kialakuló szakmai közeg egyik sajátossága az volt, hogy nem zárta ki a nőket az elméletalkotásból, ami korántsem volt magától értetődő ebben az időszakban. Az itt dolgozó női pszichoanalitikusok ugyanis amellett, hogy a már meglévő módszerek mellett saját tapasztalataikból kiindulva új kérdéseket boncolgattak.
Míg a klasszikus freudi megközelítés inkább általános törvényszerűségekben gondolkodott, addig ezek a nők hajlamosabbak voltak a konkrét kapcsolati helyzetek, az érzelmi dinamika és a traumák egyéni megélésének részleteire figyelni. Ez a hangsúlyeltolódás pedig módszertani különbséget jelentett, ahogyan egy egészen más szemlélet kezdetét is.
Évtizedekre eltiltották a nőket az orvosi pályától, az ok ma is megdöbbentő
Ekkor kezdődtek a pszichológiai kísérletek
Amitől még érdekesebb lesz a történet, hogy a technikai kísérletek és klinikai megközelítések ebben az időben kezdtek szárnyalni. Ferenczi Sándor maga is több technikai kísérletet végzett a hagyományos szabad asszociáció kiegészítésére, az egyik legismertebb ezek közül az aktív technika volt, amelyet Ferenczi 1919 körül kezdett alkalmazni. Ennek keretében a terapeuta adott ösztönzéseket, akár viselkedési utasításokat a páciensnek, hogy belső feszültséget keltsen és ennek hatására tudattalan élmények, elfojtott tartalmak kerüljenek elő, ezzel megelőzve a terápiás folyamat elakadását.
Ezek mind olyan technikai újítások voltak, amelyekhez a budapesti iskola női képviselői, például Vilma Kovács, hozzáadták saját tapasztalataikat és reflexióikat, amikor azt vizsgálták, hogyan kell a jövő pszichoanalitikusait felkészíteni a munkára. Míg Alice Bálint (képe a borítón) saját gyakorlati munkájában olyan klinikai eseteket elemzett a pszichoanalízis és a nevelés metszetében, amelyek közvetlenül érintették a párkapcsolati és családi dinamikák feltárását is.
Ezek a kísérletek részét képezték annak a folyamatos mozgásnak és vitának, amely a nagy tudós és tanítványai körül zajlott a pszichoanalitikus technika hatékonyságáról, a terapeuta szerepéről és a páciens–analitikus kapcsolat dinamikájáról, és amelyek ma is közvetett módon élnek tovább a modern klinikai gyakorlatban.
Az Egyesült Államokban is hódított a magyarok szemlélete
Már látjuk, hogy Ferenczi Sándor női munkatársai révén sokat köszönhetünk annak, hogy ma is virágzik a pszichológia tudománya. Ezért is érdekes, hogy kik voltak ezek a nők. A legismertebb nevek közé tartozik Hermann Alice, aki a kötődés és az anya–gyermek kapcsolat kérdéseit vizsgálta jóval azelőtt, hogy ezek a témák a pszichológia főáramába kerültek volna, valamint Róheim Géza tanítványi köréhez kapcsolódó, de Ferenczi Sándor hatását is magán viselő Mahler Margit, aki később az Egyesült Államokban vált meghatározó alakjává a fejlődéslélektannak.
Ami igazán különlegessé teszi őket, hogy ezek a nők nem feltétlenül elméleti vitákban hagytak nyomot, inkább abban, ahogyan a pszichoanalízis gyakorlata átalakult.
Ferenczi Sándor maga is egyre inkább a páciens és terapeuta közötti kapcsolat jelentőségét hangsúlyozta, és ebben a folyamatban a női tanítványok tapasztalatai nagy szerepet játszottak. A hangsúly eltolódott az absztrakt elméletektől a konkrét emberi viszonyok felé, és ezzel együtt megjelent egy érzékenyebb, empatikusabb megközelítés, amely ma már a modern pszichoterápia egyik alapjának számít.
Ennek a nőnek köszönhető a modern konyha, mégsem hallott róla szinte senki
Nem véletlen, hogy ezek az elképzelések később nemzetközi szinten is hatást gyakoroltak. Amikor Mahler Margit az Egyesült Államokba került, és kidolgozta a szeparáció–individuáció elméletét, vagy amikor más magyar származású analitikusok különböző nyugati intézményekben kezdtek dolgozni, ezek a budapesti gyökerek is velük mentek. Így történhetett, hogy egy ma teljesen hétköznapinak számító terápiás módszer vagy gondolat valójában egy olyan közegből ered, amelyről alig esik szó a pszichológia történetéről szóló összefoglalókban.
Mi lenne velünk ma ilyen pszichológusok nélkül?
Az egész történet egyik legérdekesebb tanulsága talán az, hogy a pszichoanalízis fejlődése nem lineáris, és nem is kizárólag a legismertebb nevekhez köthető. Sokkal inkább egy hálózatként működik, ahol különböző tapasztalatok, nézőpontok és személyes történetek találkoznak, és ebből alakul ki valami új. Ferenczi Sándor női tanítványai pedig ezt aktívan formálták, miközben olyan irányba tolták el a pszichoanalízist, amely ma már szinte magától értetődőnek tűnik, de akkoriban újszerűnek számított.
És bár nevük nem szerepel Freuddal egy lapon, a legnagyobb elméletalkotók között, a hatásuk mégis ott van abban, ahogyan ma a terápiáról gondolkodunk. Abban, hogy a páciens egy emberi kapcsolat része, hogy a múlt újra átélhető, és hogy a gyógyulás két ember közötti munka. Ha ma egy amerikai pszichoterapeuta empatikusan, a kapcsolat dinamikájára figyelve dolgozik, könnyen lehet, hogy ennek a gondolkodásnak egy része valamikor egy budapesti rendelőben, egy magyar nő fejében kezdett formát ölteni.
