előfizetésem
Hírlevél
Kipróbáltam ezt a szakmailag vitatott terápiát, és őszintén nem bántam meg
Kézrátétellel lehetetlen gyógyítani. Vagy mégsem? Bár a craniosacralis terápia rendkívül megosztó téma, egy turbulens időszak után (kellő szkepticizmussal felszerelkezve) úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Hogy pontosan mi történt velem a kezelőágyon, arra még most is csak nehezen találok szavakat, de egy biztos; a tapasztalat hatására újra közel kerültem a testemhez.
Alsó hangon szkeptikusan álltam ahhoz, hogy (a viszketésen túl) bármi történhet velem és bennem, ha valaki finoman megérinti a koponyámat. Nem csoda, hogy felhúzott szemöldökkel fogadtam a pszichológusom javaslatát, miszerint érdemes lenne kipróbálnom a craniosacralis terápiát. Egy érzelmileg rendkívül megterhelő időszak után (amelynek végén kifacsart rongybabának éreztem magam) viszont úgy döntöttem, kipróbálom a sokak által vitatott módszert. Spoiler alert: nem bántam meg!
A test emlékezik (helyettünk is)
Mielőtt (hozzám hasonlóan te is) felhúzott szemöldökkel kattintanál tovább, azt kiabálva, mi ez a humbug szemfényvesztés, szeretném leszögezni: a craniosacralis terápia nem oldotta meg az összes problémát az életemben, nem lettem tőle Buddha, sem Teréz anya, sőt, nem is lebegve szálltam le a 212-es buszról a terápiáról hazafele jövet. Az azonban tény, hogy megszűnt a napok óta tartó, konstans (és igen jelentős) nyak-, és hátfájásom és „kitisztult” a fejem; mintha alaposan kitakarítottak volna odabent. A finom érintéseknek hála újra „megérkeztem” a testembe, amellyel – a folyamatos „agyalás” miatt olykor el-elveszítem a kapcsolatomat.
A saját megfogalmazásom (meglepetésemre) nem áll annyira távol a craniosacralis terápia hivatalos leírásától, sőt; Dr. John E. Upledger amerikai osteopatha orvos szinte ugyanezekkel a szavakkal írta le a hetvenes évek második felében kifejlesztett módszere lényegét. Upledger egy idegsebészeti műtét során lett figyelmes arra, hogy az agyat és gerincvelőt körülölelő, háromosztatú hártyarendszer folyamatos, ritmikus mozgásban van.
A neurálterápia nem csak a mozgásszervi problémákon, a krónikus fejfájáson is hatékonyan segít
1975 és 1983 között létrehozott egy anatómusokból, gyógytornászokból és biomérnökökből álló csapatot a Michigan Állami Egyetemen, akikkel a craniosacralis rendszer (egy anatómiailag és funkcionálisan elkülöníthető élettani rendszer, amely a koponyától »latinul cranium« a keresztcsontig »sacrum« húzódó hártyarendszerből és a benne keringő agyi-gerincvelői folyadékból áll) működéseit és hatását vizsgálták.
A kutatások eredményei alapján Upledger kidolgozta a craniosacralis terápiát, amelyet (azóta is) világszerte tanítanak az egészségügyi szakembereknek. A módszer egyik alapfeltevése, hogy a tartós stressz és a feldolgozatlan érzelmi terhek nemcsak pszichésen, hanem fizikailag is nyomot hagynak rajtunk; izomfeszülések, helytelen légzésminták, állkapocsszorítás vagy akár visszatérő fájdalmak formájában.
Az Upledger-féle kezelések során a terapeuta finom, manuális érintéseket, fogásokat alkalmaz, amelyekkel enyhe nyomást gyakorol a test fascia-rétegeire, a gerincoszlopra, illetve a koponyacsontokra (beleértve például az állkapocs-csontot is). Upledger elmélete szerint az említett fogások képesek feloldani a test kötőszöveteiben tárolt, kóros feszültségeket (amelyek gyakran fájdalmat okoznak, vagy fenntartják azt), emellett támogatják a szervezet öngyógyító, önkorrekciós mechanizmusait is.
Oké, de mi történik egy craniosacralis kezelésen?
Ami a terápia gyakorlati részét illeti, a „belépő” nem sokban különbözik egy orvosi konzultációtól. Az időpontegyeztetést követően a terapeutám átküldött egy (igen részletes) Google-kérdőívet, amelyben a kórelőzményemre volt kíváncsi, de számos kérdés felmerült az életmódomat (étkezési-, és sportolási szokások, családi állapot, mentális egészség) illetően is, ezeket egyébként – a megérkezésemet követően – élőben is átbeszéltük.
Első alkalommal leginkább arra számítottam, hogy végig azon fogok kattogni, „történik-e egyáltalán itt bármi?” A kezelőszobába érve azonban egyből átírtam a prekoncepcióimat; lelassultam (ehhez nyilván a terapeuta kedves, nyitott jelleme, a félhomály, és a halk zene is hozzátette a magáét), és ebben az állapotban – teljesen felöltözve – feküdtem fel a masszázságyra.
Terápiára jársz? Ezek a jelek mutatják, hogy jó úton haladsz
A terapeuta először a lábamat, majd a kismedencémet, a derekamat, mellkasomat, koponyámat és állkapocs-ízületemet érintette meg finom, alig érzékelhető, gyengéd mozdulatokkal, majd néhány területre vissza-visszatért. (Mint utólag elmondta, azért, mert úgy érzékelte, „ott még van min dolgozni”.) Nem masszírozott, nem „ropogtatott ki”, és nem is alkalmazott erős nyomást, mégis – az első tíz perc után – úgy éreztem, mintha táncba vitt volna.
A testem folyamatosan válaszolt az általa adott ingerekre, én pedig (belül) úgy éreztem, mintha egy hintaágyban ringatóznék.
A kezdeti „befeszülést” egy idő után felváltotta a belső ellazulás: egy ponton arra lettem figyelmes, hogy végre nem gondolkodom. Nem pörögnek a fejemben határidők, beszélgetések és elszalasztott feedbackek kísértetei, vagy a mindenki számára ismerős „másképp kellett volna reagálnom” típusú mondatok. Egyszerűen csak jelen voltam a saját testemben, ami meglepően ritka, mégis felemelő élménynek bizonyult.
Kinek segíthet a craniosacralis terápia?
A terapeuta utólagos minimeginterjúvolása alapján elmondható, hogy a legkülönfélébb problémákkal keresik fel páciensek. A módszert leggyakrabban krónikus fájdalmak, állkapocs-problémák, migrén, stresszhez kapcsolódó, testi tünetek, alvászavar vagy fokozott szorongás esetén alkalmazzák kiegészítő terápiaként, de érzelmileg megterhelő időszakban, kiégés, vagy hosszú ideje fennálló feszültség miatt is gyakran szerepel az ajánlott terápiák sorában.
Bár a craniosacralis terápiának világszerte sok követője van, nem beszélve a pozitív, tapasztalati beszámolókról (amelyekkel egyébként a TikTokon is bőven találkozni), a tudományos megítélése továbbra is rendkívül megosztó. A gyógytornász ismerőseim nagy része felhúzott szemöldökkel reagált a kísérletemre; ennek pedig nyomós oka van.
Nem vagy a szavak embere? Semmi gond, ezt a terápiaformát neked találták ki
Bár a módszer relaxációs hatása vitathatatlan, a koponyacsontok mikromozgásaival és a craniosacralis folyadékáramlás ritmusával kapcsolatban továbbra is éles szakmai viták zajlanak. (Különösképp a gyógytornász társadalomban, ahogy a mozgásszervi panaszokkal foglalkozó, egyéb szakmai berkekben is.) Épp ezért fontos aláhúzni: a craniosacralis terápia nem csodaszer, ugyanakkor kiváló kiegészítő terápia lehet a fentebb felsorolt problémák esetén.
Bár én magam is csak nehezen tudom megfogalmazni, mi történt velem a kezelőágyon, egy biztos: hosszú idő óta először éreztem azt, hogy a testem nem ellenem, hanem velem és értem dolgozik. Ha másért nem, hát ezért biztosan megérte kipróbálni!
