Egy modern nő mindent megold, mindig jelen van, csak közben senki nem figyel arra, hogy ember, nem gép

A „jó anya” képe régóta él a fejünkben: mindig mosolyog, sosem fárad el, mindent megold, miközben karrierben és otthon is hibátlanul teljesít. Csakhogy ez a kép nem valóság, hanem egy kíméletlen elvárásrendszer, amely sok nőt szorongásba, kimerültségbe és bűntudatba taszít. A tökéletesség hajszolása nemcsak az anyák életét nehezíti meg, hanem a családokét is. De vajon ki profitál ebből a mítoszból, és mi lehet a kiút?

A modern társadalomban a jó anyát úgy ábrázolják, mint aki képes reggel munkába indulni, ott sikeresen helyt állni, este játszani, közben friss vacsorát tenni az asztalra, segíteni a házi feladatban, és még a párkapcsolatában is kiegyensúlyozottan jelen lenni. Ha pedig kifárad, „csak meg kell találnia a megfelelő időmenedzsmentet”. Ez a kép azonban nem a valóság. A magyar nők 2023-as statisztikai adatai szerint a gyerekes nők 71%-a számolt be arról, hogy állandó időhiányban él, és közel 60%-uk tapasztal tartós kimerültséget (KSH, 2023). Ez azt mutatja: a „jó anya” mítosza nemcsak elvárás, hanem nyomás, amely sokakat belső válságba sodor.

Hol veszik el a nők saját élete?

Amikor egy nő minden idejét és energiáját a gyerekekre és a családra áldozza, gyakran háttérbe szorulnak a saját vágyai, céljai, vagy akár az egészsége. A „jó anya” definíciója úgy épül fel, mintha a nőnek egyetlen szerepben kellene kiteljesednie, emellett a többi szerepét is tisztességgel ellátnia. Pedig a személyiség összetett: anya, társ, feleség, munkavállaló, barát, önálló egyén egyszerre.

Kozák-Ágó Szilvia okleveles család- és párkapcsolati konzulens szerint Egy anya első sorban NŐ, hiszen innen indulunk, mielőtt anyává válunk, emellett feleség, társ, szüleinek a gyermeke, főnök, beosztott, barátnő, sportoló és minden más, ami őt egésszé teszi. „Nagyon meghatározó, hogy ő maga milyen elvárásokat társít az adott szerepekhez, és az is, hogy melyik dominál, mit hanyagol el, és mi lesz ennek az ára. A legtöbb esetben irreális elvárások szorítják össze az anyákat, akik pont ott vallanak kudarcot, ahol a legtökéletesebbet akarják hozni.”

Bármennyire is megszokott lett számunkra, hogy folyton egy vibráló képernyőt nézünk, ettől ez még nem normális a testünk számára

A „jó anya” mítosz egyik legerősebb fegyvere a bűntudat. Ha valaki fáradt, ha néha nincs kedve játszani, ha vágyik egy estére önmagában lenni, rögtön megszólal a belső hang: „Ez önzés. Nem vagy elég jó.” A kutatások szerint a magyar anyák 68%-a számol be arról, hogy rendszeresen érez bűntudatot amiatt, hogy nem tud minden szerepnek tökéletesen megfelelni (Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, 2022).

Ez a bűntudat azonban nemcsak lelki teher: hozzájárulhat a szorongás, a depresszió vagy akár a kiégés kialakulásához is. Egy kiégett, szorongó anya pedig biztosan nem tud „tökéletes anya” lenni – ez pedig önmagát erősítő spirállá válik.

Generációs minták súlya

A mai anyák nem a semmiből örökölték a terheket. A korábbi generációk női gyakran csendben, elismerés nélkül vitték a család teljes terhét, és ezt tekintették természetesnek. Sok mai anya is így tanulta: az önfeláldozás, a családról való gondoskodás, az „erős nő” az anyaság feltétele.

Kozák-Ágó Szilvia szerint ez hatalmas csapda. „Ami a szüleink, nagyszüleink számára természetes volt, ma már nem állja meg a helyét. Míg régen a válás szégyen volt, ma a társadalom több mint felét érinti. A klasszikus férfi-női szerepek is átalakulnak, ahogy a hozzájuk kapcsolt feladatok is. Az egyik részünk önmaga szeretne lenni, de a mintákból fakadó terhek visszahúznak. E kettő között őrlődnek a mai anyák.”

A pihenés mára bűntudattal kevert luxuscikké vált a szemünkben, és ez óriási baj

A kérdés nem az, hogy fontos-e a gyermek. Természetesen az. Hanem az, hogy az anya közben ember maradhat-e. Joga van-e pihenni, hibázni, vágyakozni. Amikor a „jó anya” mítosza felülír minden más identitást, akkor valójában nem erőt ad, hanem elvesz. A kutatások is mutatják: azok a gyerekek, akik olyan szülőt látnak, aki képes határokat húzni és önmagát is szeretettel kezelni, hosszú távon rugalmasabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek.

Az online tér sokszor felerősíti az irreális elvárásokat: tökéletes lakások, boldog mosolyok, gondtalan családi pillanatok. Az Instagramon minden anya friss, üde és kreatív – a valóságban pedig sokan hajnalban kelnek, túlóráznak, és este is csak a mosogatás jut. Ez az ellentmondás pedig tovább növeli az elégedetlenséget.

A szakértő szerint a „tökéletes anya” mítoszának feloldása leginkább abban rejlik, hogy az anyák felismerik. „Nem kell mindenben tökéletesnek lenni, sokkal fontosabb az »elég jó« anyaság, a hiteles, őszinte jelenlét és a hibák elfogadása. A gyermeknek nem hibátlan anyára van szüksége, hanem szerető, esendő emberre.”