előfizetésem
Hírlevél
A szakértő szerint a sikeres emberek ilyenkor kelnek: kipróbáltam egy hétig
Az Apple és a Starbucks jelenlegi vezérigazgatója, Anna Wintour és Michelle Obama egyike azoknak a sikeres személyeknek, akik többek között a hajnali ébredésnek tulajdonítják eredményeiket. Szerencsés egybeesésről van szó, vagy van összefüggés a dolgok között? A korán kelő emberek sikeresebbek, vagy csak kialvatlanok? Hogy választ kapjak a kérdésre, egy hétig próbáltam a 4:30-as ébredést.
Régóta foglalkoztatott a kérdés, amikor pedig egy napon egy LinkedIn-posztban újra szembejött velem az ismert mondat, miszerint a sikeres emberek korán kelnek, komolyan fontolóra vettem a kísérletet. A produktívabb énemre egyébként is nagy szükségem volt, elvégre gyereknevelés mellett vezetem a háztartást, dolgozom, és a sportban is újabb célokat tűztem ki magam előtt. Végül úgy döntöttem, teszek egy próbát. Mit veszíthetek? Legfeljebb kialvatlan leszek egy hétig – gondoltam magamban, majd felmértem, hogy mi lenne az ideális ébredési idő.
Némi olvasás után az internet segítségével kiderült, hogy a 4:30–5:30 közötti ébredés a legalkalmasabb a siker érdekében. Matthew Walker alváskutató például évek óta hajtogatja, hogy a legtöbb felnőttnek legalább 7–8 óra alvás kell, méghozzá úgy, hogy a lefekvési időt korán kezdjük. Ezért aztán 21:00 órára időzítettem az alvás kezdetét, és 05:00 órára az ébredést. Szó, mi szó, igencsak szkeptikus voltam, elvégre idejét sem tudtam, hogy utoljára mikor mentem ágyba 22:00–23:00 óra előtt. Legnagyobb meglepetésemre könnyebben elaludtam a korábbi időpontban, mint azt sejtettem. Az ébredés persze már más kérdés, de erről beszéljen inkább a napló, amit a kísérlet alatt vezettem.
Tényleg befolyásolja a jó alvást egy okosmatrac vagy párna?
1. nap: Félálomban főzött kávé
Az ébresztő csörgése olyan volt, mintha a pokol kapuját döngetnék. Az első gondolatom is csak annyi volt: inkább alszom. Aztán eszembe jutott, hogy miért is csinálom. Felültem, és elindultam a konyhába, hogy főzzek egy kávét. Mivel már világos volt, a kávét a teraszon ittam meg, és élveztem, hogy a nap kellemes meleget áraszt – ez délelőtt 09:00 órakor elképzelhetetlen ebben a hőségben.
Meglepően nyugodt volt a ház, az udvar, csak néhány madár csapott zajt. 7:30-ra már túl voltam az előző napi e-mailek megválaszolásán, megetettem és visszaaltattam a fiamat, és az ebédnek szánt hús és zöldség is a sütőben volt.
Büszke voltam magamra, aztán eljött a holtpont.
Délután muszáj volt ledőlnöm fél órára, így a fiam egyórai altatása után én is álomra hajtottam a fejem. Tény, hogy 21:00 órakor sem forgolódtam sokat elalvás előtt…
2. nap: Fáradtság a köbön
Ismét 05:00 órakor keltem, de valahogy egész nap csökkent a teljesítményem. Mivel előző éjszaka egyszer felébredtem, és nehezen tudtam visszaaludni, az alvásidőm csak hat óra volt. Így is sikerült korán reggel teljesíteni néhány teendőt, azonban délután kettőre teljesen kimerültem. Hogy előre bebiztosítsam a nyugodt éjszakai alvást, nem pihentem le napközben. Ennek eredményeként agyban lassabb, ingerültebb voltam, és azon gondolkodtam, hogy vajon a sikeres emberek mit tudnak, amit én nem.
3. nap: Beáll a rendszer
Éjjel a baba nem ébredt, én viszont ötkor már magamtól ébredeztem. Szinte rutinszerűen indult a nap, még a közérzetem is jobb volt. Reggel elintéztem pár feladatot, többek között rendbe tettem a teraszt – ez már régóta várt rám –, és az ebéd is kész lett, mielőtt a család felébredt volna. Először éreztem némi előnyt a sürgető teendőkkel szemben. Délután azonban ismét jelentkezett a holtpont, de valahogy könnyebben átlendültem rajta, mint az előző két napon.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
A minőségi alvás igenis tanulható, mutatjuk hogyan
5. nap: Új bioritmus?
Hiába feküdtem este kilenckor, nehezen jött álom a szememre, reggel pedig zombiként támolyogtam ki az ágyból. Hogy mennyire kimerült voltam, azt jól mutatja, hogy a negyedik napon semmit nem írtam a naplóba. Be kell látni, a szervezetem nem tudta egy hét alatt átállítani a cirkadián ritmusát. Megjegyzem, a korai kelésnek hála végre volt időm egy alapos pedikűrre, és hetek óta először úgy mentem babaúszásra a kisfiammal, hogy közben nem feszélyezett a gondolat: vajon a többi anyuka az én lenőtt körmeimet nézi?
6. nap: A nyugalomnak ára van
Az utolsó előtti napban élveztem a hajnal békéjét. Szombat révén nem terveztem sem munkát, sem ügyintézést, így aztán egyszerűen csak bementem a kisfiam szobájába, és a hajnali fényben gyönyörködtem abban, ahogy alszik. Az is jó érzés volt, hogy kapkodás nélkül, békésen indult a hétvége, de délutánra elkerülhetetlenül visszaütött a fáradtság, tompább, ingerlékenyebb voltam, és a baba esti fürdetésekor már csak vonszoltam magam.
7. nap: Minden jó, ha a vége jó
Azzal a gondolattal ébredtem, hogy ma utoljára szólt 05:00 órakor az ébresztő. A reggel megint békésen indult, még egy süteményt is összedobtam a férjem legnagyobb örömére. Délután persze jött a fáradtság, este viszont aktívabb voltam. Ki tudja, talán a szervezetem is érezte, hogy másnap tovább aludhatok.
Megérte?
A hét végére azt mondanám: rövid távon nem lettem sikeresebb a korán keléstől, azonban vitathatatlanul produktívabb. A reggelek tényleg csendesek, fókuszáltak voltak, sokkal több mindenre volt időm, mintha 07:30-kor keltem volna. Viszont a nap második felében mindig fáradtsággal küzdöttem. Valószínűleg hosszabb átmenet és több idő kellene ahhoz, hogy az új ritmus jól működjön.
Mindent összevetve a korán kelés megérte, a ház régen nem volt olyan tiszta, mint most, és végre az e-mailek sem halmozódtak fel. Végül még valamit meg kell jegyeznem: hálával tartozom féléves gyermekemnek, aki gyönyörűen alszik éjszaka, nélküle biztosan nem tudtam volna kipróbálni, milyen érzés konzekvensen korán kelni egy cél érdekében.
