Bár a szépségápolás is terápia - a körmös, a fodrász és a masszőr nem pszichológus

Ki az, aki még egyes családtagjainknál is többet tud rólunk? Ahogy megérkezünk hozzá, kényelembe helyezzük magunkat, és mintha egy csapot nyitottak volna meg belül, kifolynak a szavak. Cserébe tanácsokat és megértő pillantásokat kapunk, meg új hajat, körmöt vagy szemöldököt. Mert nem egy terapeutáról beszéltem, hanem azokról a szépségiparban dolgozó emberekről, akikhez rendszeresen járva egyre jobban és jobban beleavatjuk őket az életünkbe.

Miért káros ezeket az alkalmakat terápiának címkézni? Mi a különbség egy baráti találkozó és egy terápiás ülés között? Ennek jártunk utána.

A hasonlóságok egyértelműek: rendszeres látogatás, körülbelül azonos időtartam, idő, ahol magunkkal törődünk, és az életünkről beszélünk. Segítség reményében fordulunk egy szakemberhez, legyen az fodrász vagy pszichológus, de míg az előbbitől azonnal megoldást várunk, az utóbbi nem tud egy alkalom alatt új embert varázsolni belőlünk – és ez így van rendjén.

Aludj jól, szeress jobban: az érzelmi jóllét titka éjszaka kezdődik

Hajlakk vs. pszichoanalízis

Beülsz a fodrásszékbe, hajlakk- és samponillattal telik meg az üzlet. Azzal a feltett szándékkal érkezel, hogy megújítod a külsődet, kipróbálsz valami újat, vagy éppen felfrissíted a szokásos kinézeted, ami évek óta hűen tükröz téged. A fodrászod ajánl egy új eljárást az elvékonyodott hajvégeidre vagy a száraz fejbőrödre. Mindent kézben tart, te pedig bízol a szaktekintélyében és a sikeres végkifejletben. Tudja, mi az, ami jól áll – miért ne tudna segíteni az élet más területén is?

Egy szépségiparban dolgozó szakember meglehet, gyakorol önismeretet, és képben lehet az aktuális pszichológiai trendekkel, de amikor a problémáinkról kezdünk el vele beszélni, ő majd a saját életéből fog tanácsokkal vagy történetekkel szolgálni, sorsközösséget alakítva ki – ahogy azt akár a barátok is teszik. Sokaknak a hétköznapokban nincs kivel megvitatni az érzéseiket vagy súrlódásaikat egy-egy kapcsolatban. A magány egy már tudományosan is kimutatott egészségkárosító tényező. A szoros szociális kapcsolatokkal pedig nemcsak hogy tovább, de boldogabban is élünk.

De legyen bármilyen kedves és megértő a fodrászunk, körmösünk, ne gondoljuk azt, hogy annyira ért lelki gondjainkhoz, mint a külsőnk csinosításához. A vele kialakított viszony sokkalta jobban hasonlít egy baráti kapcsolathoz, ami kétoldalú, így idővel róla is többet megtudunk.

A pszichológusunk érzéseiért azonban sohasem tartozunk felelősséggel.

Mert míg egy fodrász kész csomagokat ajánl, addig a lélekkel való munka ennél ezerszer kacskaringósabb. A terapeutának pedig nem lapul a zsebében egy háromalkalmas csomag, ha transzgenerációs traumákat örököltél, vagy egy extra tápláló mandulaolajos kezelés, ha szociális szorongással és pánikrohamokkal küzdesz.

Ötven felett is vár a kifutó - Divatban a visszatérő modellek

Amikor hozzá fordulunk, lehet, tudatosan érkezünk – egy hosszú ideje cipelt terhet szeretnénk kibontani –, vagy éppen tanácstalanok vagyunk, és csak azt érezzük: változtatni szeretnénk. Lehet, nem egyedül, hanem gyerekünkkel vagy párunkkal érkezünk, és együtt vágunk bele a folyamatba. A pszichológusok pedig rengeteg tudással, eszközzel és évek kitartó munkájával hozzásegíthetnek belső fejlődésünkhöz.

Nem adnak tanácsot, és nem is kezdenek el pletykálni, ha mondunk valamit egy általunk nem kedvelt kollégáról vagy szomszédról, aki történetesen éppen odajár. Mert míg egy szalonban ez könnyen elképzelhető, egy terápiás ülésen érdekes lenne a következő párbeszéd:

– „Nem tudom, mondtam-e már, de akárhányszor elmegyek Róza mellett, úgy tesz, mintha ott sem lennék, nagyon rosszul esik.”

– „Hát igen, a nevelőapjától kapott folyamatos verbális abúzus jól lefárasztja, teljesen elmérgesedett a helyzet. Valószínűleg csak ezzel a ridegséggel igyekszik távol maradni saját érzéseitől is.”

– „Mi? Tényleg? Nem is gondoltam volna!”

– „Igen, de nem tőlem tudod.”

És habár az előbb említett két viszony közül mindkettő bizalmon alapul, korántsem mindegy, kit bízunk meg lelki terheinkkel. Miért tűnhet mégis úgy, hogy a fodrász nemcsak a kifakult hajjal, hanem a lélekkel is törődik? A kulcs a hallgatásban rejlik.

Értő figyelem, ami csodákra képes

Amint betérünk ezekbe a szépségszalonokba, elárasztanak minket figyelemmel, aminek hatására könnyen megnyílunk. Azonban a közösségi médiában olyan poszt is szembejött velem, ahol direkt olyan kozmetikust kerestek, aki nem vájkál öt perc után az ember lelki világában.

Mik azok a komfortsorozatok, és miért térünk vissza rendszeresen hozzájuk?

A terapeuták ebben a tekintetben is mások: ők nem ítélkező megközelítést alkalmaznak. Az a feladatuk, hogy segítsenek az embereknek meglátni, mit és miért tesznek. Ehhez elengedhetetlen, hogy elkerüljék a hibák keresését vagy a kliensek kritizálását. Mindvégig semlegesnek kell maradniuk ahhoz, hogy segíthessenek a klienseiknek a valódi okokat feltárni – bármi is történjen. Folytonos képzésre van szükség ahhoz, hogy egy terapeuta bölcsen tudjon az érzelmeihez viszonyulni. Ha haragot, félelmet vagy ítélkezést tapasztalnak, mélyen magukba kell nézniük, mi is történik velük, nehogy ezeket az érzéseket bevigyék egy terápiás ülésre.

A terapeutáknak először is a saját traumáikon kell túllendülniük, és folyamatosan kell feldolgozniuk érzéseiket szupervízión keresztül, azaz a saját szakmai támogató rendszerük segítségével. Ez a rengeteg érzelmi munka, ami megelőzi munkájukat, biztosítja, hogy hatékonyak tudjanak lenni a klienseikkel. Van egy másik aspektus is, ami markánsan szétválasztja a fodrászod adta lelki fröccsöt a komoly érzelmi munkától.

Ahhoz, hogy a saját konfliktusainknak értelmet adjunk, nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki meghallgat minket anélkül, hogy ítélkezne felettünk. A fejlődésünk függ ettől. Hisz gyakran még a jószándékú családtagok és barátok sem a legcélravezetőbb módon reagálnak a problémáinkra, amikről lehet, még a véleményüket sem kérdeztük. Ennek az az oka, hogy azt akarják, hogy „túllendülj” az érzéseiden, amik fájdalmat okoznak.