előfizetésem
Hírlevél
A krónikus fájdalomtól a testem ellenséggé vált: újra kellett tanulnom bízni benne
Van egy pont, amikor már nem csak fáj. Miért pont én? Mit üzen ez a fájdalom? És vajon lehet-e még hinni abban a testben, amelyik nap mint nap próbára tesz? A válasz talán nem azonnal jön, de a gyógyulás első lépése az, hogy újra elkezdünk figyelni rá.
Endometriózis. Egy szó, amely talán sosem fog eltűnni, de mégis valahogy csendesen belopózik az életedbe, mint egy szél, amely apránként elviszi azt, amit régen biztosnak hittél. Ő csendben érkezik, egy olyan támadást indít, amire nem is vagy felkészülve. Az első fájdalom, a mindennapos szorongás, a fáradtság – mindezek apránként, észrevétlenül törnek be az életedbe. A tested egy olyan viharba sodor, amelyet nem irányíthatsz. És talán a legrosszabb, hogy ezt az ellenséget nem láthatod, nem érintheted.
Az orvosi diagnózis olyan, mint egy hirtelen, éles fény: egy pillanatra mindent megvilágít, de akkor is, ha a fény elhalványul, a helyzet soha többé nem lesz ugyanaz. Az egész világ mintha megváltozna körülötted, és te ott állsz, próbálod megérteni, hogy mi történik, és hogyan folytathatod tovább. A diagnózis pillanata mintha egy végtelen másodperc lenne. Az orvos szavai, amelyek eljutnak hozzád, tompán hangzanak, mintha egy messzi távolból szólnának.
„Endometriózis…” A szó hallatán a levegő hirtelen elnehezedik, és egy pillanatra az egész életed megáll. Nem azonnal érted meg, mit is jelent ez pontosan.
Hormonok, mentes ételek, műtét, krónikus, soha el nem múló betegség?
Itt még csak kapizsgálod, de nem tudod, hogy mennyire is forgatta fel az életed. Még ott vagy a rendelőben, a rendelőszék kényelmetlen, a szavak csak valahol a háttérben kattognak, miközben a tested elkezd egy új, ismeretlen játékszabályok szerint működni.
Az endometriózis diagnózisa Magyarországon és Európában is késedelmes, de nem mindegy, hány évig kell rá várni
És az egésznek nem a fájdalom a legrosszabb része – hanem az, hogy tudod, mostantól minden egyes nap úgy kell végigélned, hogy valami megváltozott. És akkor ott van a diéta. Az új szabályok, amelyek nem kérnek, hanem parancsolnak. Olyan ételek, amikről nem is tudtál, hogy léteznek, és amelyek hirtelen az életed szerves részévé válnak. A „mentes” szó hirtelen minden egyes beszélgetésem középpontjába került. Mentes a gluténtől, mentes a cukortól, mentes a laktóztól – és még egy csomó más dologtól.
Mentes lettem, de mindezt nemcsak az étkezésem, hanem a testem és a lelkem szintjén is meg kellett valósítanom. Az endometriózis nem csak egy diagnózis. Az endometriózis egy új élet kezdetét is jelentheti. Egy életet, amelyben nemcsak a testet kell gyógyítani, hanem a lelket is. Mert a valódi győzelem nem abban rejlik, hogy legyőzöd a betegséget, hanem abban, hogy a betegség ellenére is képes vagy szeretni az életet, úgy, ahogy van.
Más lettem, vagy csak máshogy látom magam?
A betegség nemcsak a testedet írja át, újraértelmezi azt is, amit önmagadról gondoltál. Egy olyan folyamat ez, amely alatt észrevétlenül csúsznak el benned a hangsúlyok: a tested, amely régen az erő és a biztonság szimbóluma volt, most kiszámíthatatlan, fáradt, fájdalmas, és néha idegen. Az endometriózis, mint minden krónikus állapot, lassan, de biztosan átalakítja az önképet – fizikailag és mentálisan egyaránt.
De ezekben a változásokban lehetőség is rejlik. A testeddel való kapcsolatod – bármennyire is fájdalmas lett – mélyebbé válik. Újra kell tanulnod bízni benne, figyelni a jelzéseire, együtt élni vele. Ez a kapcsolat már nem a tökéletességről vagy kontrollról szól – hanem az együttműködésről, türelemről, elfogadásról. És bár az önazonosság átalakul, nem tűnik el: inkább új rétegekkel gazdagodik. Megtanulod, hogy nem csak az egészséged, hanem az erőd és a rugalmasságod is a részed: talán épp most jobban, mint valaha.
„Van segítség és nem kell belenyugodni abba, hogy éljünk együtt a fájdalommal” - március az endometriózis hónapja
„Az önazonosság részben a testhez való viszonyunkból épül fel, így ha ez a kapcsolat megsérül, az identitás is meginoghat. Ráadásul a menstruáció a női lét egyik „szimbóluma” és ha ez fájdalommal jár már az identitás alakulásának időszakában azaz serdülőkorban vagy fiatal felnőtt korban, hathat az identitásra” – magyarázta Soltész Krisztina klinikai szakpszichológus, aki a Női Egészségért Alapítvány szervezésében megrendezett Endometriózis világnapi rendezvénysorozaton is előadott a témával kapcsolatban.
A pszichológus egyik páciense kiemelte, hogy kevés hasonlóan érintett ismerőse volt és így többnyire magányos élmény volt, elszigetelte őt az endometriózis fájdalma a „normál” emberektől, nőktől. A szexualitásban megjelenő testi fájdalom görcsössé és áramlásmentessé tette számára a folyamatokat, nem tudta felszabadultan megélni a szexualitást és az örömöket. A testképe kezdetektől sérült volt, önbizalomhiánnyal küzdött mindig is. A visszatérő fájdalmak azt üzenték neki, hogy az élet folyamatos szenvedés, ezért ezzel biztosan azonosult is.
Bár az endometriózis és a hozzá kapcsolódó fájdalmak mélyen megváltoztatják a testhez való viszonyunkat, az önmagunkkal való kapcsolatunk újjáépítése is lehetséges. Ahogy a fájdalom és a kihívások új perspektívába helyeznek minket, úgy az erő és a kitartás, amit a testünkben rejlő rugalmasság formál, lehetőséget ad arra, hogy másként tekintsünk önmagunkra: egy olyan nőre, aki a nehézségek ellenére is képes bízni és együtt élni önmagával.
Csalódni a testünkben? Létezik
A testünk sokszor a legmélyebb identitásunk tükre, és amikor trauma vagy betegség éri, könnyen elveszíthetjük azt a bizalmat, amelyet beléhelyeztünk. A fájdalom, a gyengeség vagy a váratlan változások olyan érzéseket ébreszthetnek bennünk, mintha a testünk nem lenne többé megbízható társ, hanem egy idegen, akivel nem tudunk harmóniában élni.
Rájöttem, hogy minden testi tünetem mögött feldolgozatlan érzelem rejtőzik
„A test nem azt teszi, amit várunk tőle. Ahelyett, hogy védelmet, kontrollt vagy örömöt adna, fájdalmat és kiszámíthatatlanságot hoz. Ez különösen nehéz, ha a betegség láthatatlan vagy hosszú időn át nem diagnosztizált – mint az endometriózisnál gyakran előfordul. A bizalom megrendül: hogyan higgyek a testemnek, ha nap mint nap cserbenhagy? Ez az “árulásélmény” mély lelki sebet hagyhat. A tehetetlenség élmény (vagyis alacsony kontrollélmény) kiszolgáltatottá tesz, illetve hosszú távon akár hangulatzavarhoz, depresszióhoz is vezethet” – fejtette ki a szakértő.
A páciens elmondta, hogy volt egy fals megélése azzal kapcsolatban, hogy „másoknak” nincs minden hónapban iszonyatos fájdalmuk, szenvedésük és így vele ellentétben szabadon élhetik az életüket. Így közvetetten börtönként élte meg a testét, amely sokszor görcsösséggel teli és felszabadultság nélküli hétköznapokat nyújtott számára.
Bár a testünk olykor valóban elárulhat minket, az újraépített bizalom és a saját határaink megértése révén képesek vagyunk újjá formálni a kapcsolatot vele.
Így tanuljuk meg szeretni újra testünket
- Önismeret, önreflexió, tudatosítás, érzelem szabályozás: Felismerni, hogy a testem nem az ellenségem, hanem egy túlélő – és a fájdalom ellenére is működik, hordoz.
- Testközpontú terápiák: Táncterápia, jóga, mindfulness vagy masszázs segíthet a testtel való újrakapcsolódásban.
- Kapcsolódás másokhoz: Sorstárs közösségek, terápiás csoportok segíthetnek abban, hogy ne egyedül kelljen megküzdeni ezzel, hogy tudjuk nem vagyunk egyedül.
- Apró sikerek ünneplése: Egy fájdalommentes nap, egy mély alvás, egy nevetés – ezek visszaadhatják a hitet abban, hogy a test nem csupán fájdalom.
Az endometriózis nem csupán a testet változtatja meg, hanem az egész életet átformálja. Az igazi erő nem a fájdalom elkerülésében, hanem abban rejlik, hogy képesek vagyunk elfogadni és szeretni magunkat, még akkor is, amikor a testünk kiszámíthatatlanul működik. A valódi győzelem nem a betegség legyőzésében van, hanem abban, hogy tovább tudunk lépni, és újra megtaláljuk az erőnket a kihívások közepette.