Migrén, hátfájás, hasgörcs? Nem beteg vagy, így üzen a tested

Fáj a fejed, szorít a mellkasod, görcsöl a hasad – de az orvos szerint minden rendben? Lehet, hogy nem a tested beteg, hanem a lelked kiabál segítségért. Egyre több szakember állítja: a test emlékezik, ha mi elfelejtünk – és beszél, ha mi hallgatunk. A gyerekkori félelmek, elfojtott érzések, kimondatlan traumák mind-mind ott élnek bennünk, és előbb-utóbb szót kérnek. Lehet remegés, migrén, szorongás vagy krónikus fáradtság – a test nem áruló, hanem túlélő. És ha megtanulunk rá figyelni, talán meggyógyulni is könnyebb lesz.

Ma már az orvosok sem tagadják: a test nemcsak szerv, hanem emlékezettár. A pszichoszomatikus betegségeket – amelyeket egykor túlzott érzékenységként vagy színjátékként írtak le – ma már a modern orvostudomány és pszichológia is egyre komolyabban veszi. Mert a test jelez. Akkor is, ha a lélek még hallgat. A felismerés, hogy a test nemcsak biológiai, hanem érzelmi lenyomatokat is hordoz, sokak számára csak akkor jön el, amikor már fáj.

A test emlékezete

„Nekem a vállam kezdett fájni” – mondja Kata, 41 éves ügyvéd. „Eleinte az irodai székre gyanakodtam. Aztán a jóga hiányára. De semmi sem segített. Egyszer egy terapeuta azt mondta: talán nem a testem fáradt el, hanem én. Akkor még nem értettem. Ma már tudom: a testem korábban és őszintébben beszélt rólam, mint én magam.”

„Nem akarok tökéletes nő lenni”

„A trauma nemcsak egy baleset, egy megrázó esemény vagy erőszakos élmény” – hívja fel a figyelmet Murányi Edina, ESP-pszichológus, aki testorientált terápiás módszerekkel dolgozik. „A trauma lehet az is, ami túl hosszú ideig tart. A krónikus stressz, az elfojtás, a szégyen, amit nem lehetett kimondani – ezek mind ott maradnak a testben.”

Murányi Edina szerint a test gyakran akkor kezd tünetelni, amikor a lélek már régóta nem kapott figyelmet. „Volt egy kliensem, akinek évek óta visszatérő hólyaggyulladása volt. Minden nőgyógyászati vizsgálat negatív volt. A terápia során kiderült: kamaszkorában volt egy nem traumatizáló, de mégis határátlépő tapasztalata, amit soha nem dolgozott fel. A teste viszont őrizte a történetet.”

A testbeszéd gyakran gyerekkorban kezdődik. Réka, ma 31 éves táncterapeuta, már tízévesen tudta, hogy valami nincs rendben – de nem tudta elmondani. „Mindig fájt a hasam. Az orvos szerint stressz. Anyám szerint csak izgulok. De én nem izgultam – féltem. Az iskolában napi szinten megszégyenítettek. És mivel erről nem lehetett beszélni, a testem beszélt helyettem.

Ma már tudom: ez volt az első segélykiáltásom.

Ez az „első jel” sokaknál megjelenik – gyomorfájdalom, migrén, alvászavar, visszatérő fertőzések. Ha ezek krónikussá válnak, a test nem pusztán beteg – hanem üzen. Feldmár András A tudatállapotok szivárványa című művében írja: „A trauma nem az, amit elszenvedünk, hanem az, ami után nem történik meg az ölelés.” Szerinte a test emlékezete nem gondolatokban tárolódik, hanem zsigeri reakciókban: remegésben, izzadásban, görcsökben, „megmagyarázhatatlan” viselkedésekben.

A test nem haragtartó – de nem is felejt

És amikor újra és újra ugyanabba a mintába csúszunk, amikor egy kapcsolat után ugyanazokat a tüneteket érezzük, amikor „megmagyarázhatatlanul” nem tudunk aludni vagy levegőt venni – lehet, hogy a testünk már régen figyelmeztet. A női test különösen érzékeny terep – nemcsak biológiailag, hanem társadalmilag is. „Gyakori, hogy egy női páciens menstruációs problémákkal, libidócsökkenéssel, visszatérő fertőzésekkel keres meg – és ezek mögött nincs orvosi ok” – mondja Murányi Edina. „De ott van a háttérben egy elnyomó kapcsolat, egy nem kívánt szülésélmény, egy elfojtott düh. Ezek mind elmesélik a történetet – a testen keresztül.”

Alkotás a testemen túl - Önelfogadás Fajgerné Dudás Andrea képzőművésszel

Egy 2022-es kutatás szerint a nők több mint 70%-a tapasztalt már olyan testi tünetet (például fejfájás, hasi fájdalom, cikluszavar), amelynek orvosi magyarázata nem volt, és 60%-ukat egyszerűen „stresszesnek” vagy „túlérzékenynek” minősítették az orvosok – valódi figyelem helyett. (Forrás: Nők Egészsége 2022 – ELTE PPK kutatás)

Egy 2023-as amerikai kutatás szerint (Journal of Psychosomatic Research) a nagy stresszt vagy traumát átélt emberek jelentős része csak az események után hetekkel vagy hónapokkal később tapasztalja meg a testi következményeket – migrén, ízületi fájdalmak, emésztési zavarok vagy autoimmun tünetek formájában. Murányi Edina szerint ez azért veszélyes, mert a probléma megoldására koncentrálva sokan nem veszik észre, hogy a testük már az első perctől kezdve jelzett – csak ők nem hallották meg. „Gyakran látom, hogy valaki hirtelen többet kávézik, nem alszik, vagy egyáltalán nem eszik. Ezek nem tudatos döntések – hanem testi reakciók. És mire a probléma megoldódik, a test már összeomlott.”

Murányi Edina szerint már kisgyermekkorban elkezdődhet a testtudatosság tanítása. „Amikor egy gyerek sír, és azt mondjuk neki, hogy ne sírjon, akkor megtanítjuk neki, hogy a testi-lelki fájdalmat el kell fojtani. Ehelyett kérdezzük meg: mit érzel? Hol fáj? Hol szorít?” A szavak segítik a testtel való kapcsolat kialakítását. Egy gyerek, aki megtanulja megnevezni az érzéseit, felnőttként kevésbé szorul majd rá arra, hogy a teste kiáltsa el a kimondatlan fájdalmakat.

A női test nemcsak a családban, de a munkahelyen is jelez. A folyamatos túlterhelés, a „mindig segítőkész, alkalmazkodó, terhelhető” szerep gyakran testi szinten robban. Derékfájás, fejfájás, menstruációs zavar – ezek sokszor nem a munkától, hanem a csendtől és a túlzott megfeleléstől erednek. Murányi Edina szerint „a test sokszor már akkor jelez, amikor még nem tudjuk kimondani, hogy túl sok lett. És ha nem figyelünk, ez először tünet, később betegség lesz.”