előfizetésem
Hírlevél
A vállalkozói álmok nem fizetik ki a csekkeket – visszatérés a munkaerőpiacra
Nem sikerült az álomvállalkozás. Hiába a lelkesedés, a támogató közeg, valahogy mindig akadt egy jobb vagy egy más szempontból alkalmasabb versenytárs, aki elhappolta az új megbízást az orrunk elől. Egy jól felépített vállalkozói lét is elszenvedhet annyi csorbát, amely miatt arra a döntésre jutunk, hogy a munkaerőpiac jelenti az egyetlen megoldást a felmerült nehézségekre. Lehet, ez csak átmeneti, de az is megeshet, hogy hosszú távon kell a megízlelt szabadságot a kötött kereteket jelentő alkalmazotti létre cserélni. Ezenfelül számításba kell venni azt is, hogy sok esetben nem olyan könnyű a munkaerőpiacra visszatérni és versenyképessé válni. Akadályok és megküzdési technikák kerülnek most a porondra.
Napjainkban számtalan helyről érkezik a bátorítás, hogy lépjünk ki a megszokott, esetleg unalmas, mások által erősen befolyásolt, már semmiféle kihívást nem jelentő munkakörünkből, és lépjünk a tettek mezejére: valósítsuk meg saját elképzeléseinket, legyünk vállalkozók. Csábító a velejáró szabadság, viszont a vállalkozásépítés és -fenntartás nem csupa móka és kacagás.
A vállalkozás vége és a döntés pillanata
A különféle kötelezettségek, adók, járulékok, a rendszeresen módosuló jogszabályok, a folyamatos versenyhelyzet, az állandó terheltségnek kitett fizikai és mentális állapot olyan embert próbáló körülményt teremt, amelyet nem mindenki képes szakadatlanul bírni. Egyfajta polihisztor-szituációban egyszerre kell érvényesülni szakértőként, vezetőként, pénzügyesként, marketingesként vagy éppen értékesítőként. Persze ezeket együttműködő partnerekkel is meg lehet oldani, de nyilvánvalóan ezt ki kell termelni.
Az illóolajok titkos szuperképességei, amiket még a nagymamáink sem ismernek
Ezzel meg is érkeztünk a vállalkozói lét sarokpontjához, a pénzügyi tőkéhez, ami legnagyobb sajnálatunkra nem magától gyarapodó, és képes arra, hogy ne legyen elég a célok eléréséhez, vagy éppen elfogyjon. Vállalkozói attitűddel a feladás nem tipikus személyiségjegy. Amikor a pénzügyi vészcsengő halkan elkezd megszólalni, még akkor is az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy még van esély újra talpra állni, csak kell egy új, másoktól megkülönböztető ötlet vagy egy gyümölcsöző megbízás.
Aztán újabb hetek telhetnek el eredménytelenül, mígnem bekövetkezik az elkerülhetetlen, és szünetet kell tartani, vagy végső soron be kell fejezni a vállalkozást. Nehéz döntés ez, hiszen sokszor egy biztonságot jelentő alkalmazotti létet adunk fel az álmainkért, az önbizalom csúcsán vagyunk a kezdetekkor, és még az első sikerek is megerősítik, hogy működőképes lesz az önfoglalkoztatás.
Aztán egy jelentéktelennek tűnő kockázat a porba tiporja, amit gondosan felépítettünk. Egy szakmai és érzelmi zuhanás közepette kell arra gondolni, hogy vissza kell térni a munkaerőpiacra. Ott kell újra felvenni a versenyt, és bizonyítani, hogy a vállalkozói formánk nem lehetetlenítette el a munkavállalói létre való alkalmasságot. Az így felmerülő feladat nehézségét egyrészt a fogadó oldal, azaz a munkáltatók változatos szemlélete fogja garantálni, másrészt önmagunkat kell újraépíteni, ami a kialakult helyzetben szintén megpróbáltatás.
Attól függetlenül, hogy maradt még pénzügyi tartalék az álláskeresési időszakra, vagy gyors beavatkozásra van szükség, biztosan kevés az idő arra, hogy talpra álljunk mentálisan a csalódásból, a motiválatlanságból. Olyan gondolatok gyülekeznek a fejünk felett ilyenkor viharfelhőként, amelyeket nulladik lépésként rohamtempóban kell megritkítani, majd eltüntetni. Néhány ilyen tipikus elképzelés, és kontraként a vele szembeállítható, újraépítkezést elősegítő felvetés:
- Elveszik a függetlenség – Nem feltétlenül, hiszen a kompetenciáink ajtót nyithatnak olyan pozíciónak, amelyben még alkalmazottként is élvezhetünk függetlenséget, kaphatunk olyan felelősségi szintet, amelyben nem érezzük ezt drasztikus változásként (például egy adott terület egyedüli specialistájaként vagy egy vezetői pozícióban).
- Hierarchiához való visszaszokás lehetetlensége – Bizonyára lesz újra felettesünk, és vállalatmérettől függően különféle alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyok, de nem kell alapvetően kritikus szemlélettel hozzáállni egy szervezeti felépítéshez, hiszen manapság számtalan olyan vállalkozás működik, ahol ezek a kapcsolódások inkább felelősségi szinteket, jogköröket reprezentálnak, és kevésbé van vagy egyáltalán nincs szó hatalmi harcokról.
- Szigorú munkaköri kötöttség – Kétségtelenül szembe kell nézni az elszámoltatás lehetőségével, de azt is figyelembe kell venni, hogy a munkánk minősége, a rendelkezésre állásunk biztosítása mások megélhetésére is hatással van, mivel egy vállalkozásban mindenki tesz a működőképességért, a fenntarthatóságért és nem mellesleg a fejlődésért.
- Lendület és motiváció hiánya – Kezdetben biztosan kisebb lesz a hév, mert saját belső kudarcélményünk még velünk tart azáltal, hogy a munkatársaknak bemutatkozunk, beszélünk a karrierutunk kedvezőtlen alakulásáról, és ők a hallottakra reagálva kíváncsisággal tesznek fel további kérdéseket, amelyek miatt a csalódottság lassabban távozik a mindennapokból, de ezt is megfordíthatjuk javukra, hiszen alkalom adódik a feldolgozást és megnyugvást eredményező kibeszélésre.
Lehetséges ma még képernyők nélkül gyereket nevelni vagy ne is próbálkozzunk?
Újratervezés: hogyan építsd újra magad a munkaerőpiac előtt
Sok esetben nem ásunk mélyre önmagunkban, és nem mérlegeljük, hogy a vállalkozói lét és annak feladása milyen új kompetenciák birtokába juttat minket. Sokkal komplexebb készségekkel és képességekkel rendelkezünk, mint amikor belevágtunk a vállalkozásunkba. Akkor még elméleti szinten foglalkoztunk a működtetéssel, a problémamegoldási stratégiákkal vagy éppen az ügyfélkezeléssel, marketinggel.
Az önfoglalkoztatásban eltelt idő alatt tudatosan és különösebb tudatosság nélkül is fejlődtünk, ezért nem elvetendő dolog következő újraépítő lépés, ha a munkaerőpiacra lépés előtt esélyt adunk pár önismereti kérdőívnek, esetleg egy karriertanácsadónak, hogy segítségünkre legyenek. A teszteknél nagyon fontos, hogy a kapott eredményeket ne vegyük kőbe vésett megállapításoknak, hanem értékeljük egyénileg, hogy mennyire elfogadható vagy sem, és ennek mentén haladjunk tovább.
Ezek a tesztek nagylétszámú kitöltésen alapuló kutatási eljárások kibontakozásai, ez mégsem jelenti azt, hogy mindenkire egyformán érvényesek a következtetéseik. Arra viszont tökéletesek, hogy jobban pozícionáljuk magunkat, a korábbi munkáinkhoz képest új területeken tudjunk kibontakozni.
Következő lépésként, és még mindig az állások böngészése előtt, vetítsük ki magunk elé, hogy mit szeretnénk. Tisztában kell lennünk az alapvető és személyes preferenciáinkkal a bruttó fizetési igényen túl. Tudnunk kell, hogy milyen munkakörben látnánk magunkat legszívesebben, és melyek azok az alternatívák, amelyek a vágyott pozíció eléréséig számításba jöhetnek átmenetileg. Akkor is szükség van erre, ha viszonylag gyorsan kell álláslehetőséghez jutnunk, hiszen ahhoz, hogy a munkáltatói oldal szemléletskálájával meg tudjunk birkózni, saját énmárkánkat kell felépíteni.
Ezzel párhuzamosan szükséges az elvárásokat, kompromisszumképes feltételeinket meghatározni, mint például a munkaidő, rugalmas munkavégzés, juttatási csomagigények és egyéb munkavégzést befolyásoló körülmények. Addig kell ezeken gondolkodni, míg kirajzolódik egy új karrierút, akár rövid távra szól a vállalkozói létformára visszatérés előtt, akár hosszú távra vonatkozik. A hangsúly a tervezésen van, és egy olyan terven, amely rugalmasan képes változni, szükség szerint alkalmazkodni az elénk táruló lehetőségek mentén.
Szabadság után kötöttségek
Ha azt hinnénk, hogy most már felkészülten ugorhatunk bele az álláspályázatok készítésébe, akkor tegyünk egy kis kitérőt még, és helyezzük képzeletben a munkáltatói oldalt nagyító alá. Ugyanis eléggé széles spektrumon mozog a munkáltatók szemlélete egy saját vállalkozásból visszatérő munkavállaló kapcsán. Az egyik végletben találkozhatunk a totálisan elutasító hozzáállással, amely az önéletrajzot az első kézmozdulattal teszi félre a nem megfelelt pályázatok közé, sztereotipizál, és eleve bizalmatlanságot szavaz különféle feltételezések miatt, amiről még csak egy állásinterjún sem hajlandó egyeztetni.
Miattuk nem érdemes morgolódni, számunkra ez egy megerősítés, hogy itt nem tudna kialakulni egy jó együttműködés. A másik végletben pedig gyakorlatilag olyan állást kínálókkal lehet találkozni, amelyek már-már súrolják a kihasználás határát, azaz arra gondolnak, hogy saját működésbeli problémáik orvoslásában vagy alapvető fennmaradásuk érdekében csak vállalkozói szemlélettel bíró munkatársat keresnek, akire építkezni tudnak, hasznot húzni belőlük, és nem feltétlenül a kölcsönösség égisze alatt. Egy munkaerőpiacra visszatérő vagy visszakényszerülő vállalkozónak e két végpont közötti munkahely megtalálására van szüksége.
Engednie kell saját igényeiből, mert egy szűkült komfortzónán belül érzi magát egyelőre jól, és akkor tud újra motivált lenni, ha értékei, céljai támogatásra találnak egy – akár korábban konkurenciának számító – vállalatban. Ez jelentős mértékben befolyásolja az álláskeresést. Fókuszba kerül a szervezet stabilitása, gazdasági eredménye, talán erősebben, mint a munkáltatói márka, ami szintén hangsúlyosabb most, mint korábban bármikor volt.
Az álláshirdetések böngészése lehetőséget teremt arra, hogy sokrétű benyomásokat szerezzünk. Különféle online adatbázisok állnak rendelkezésre egy-egy vállalat körüli nyomozómunkához: gazdasági adatok, munkatársi vélemények, médiamegjelenés, közösségimédia-használat. Annyi impulzus szerezhető be általuk, hogy a kialakult képről eldönthetjük, hogy tetszik-e, illeszthető-e most kidolgozott tervünkhöz. Ha a meghirdetett pozíció és a szervezet egyaránt jó megérzéseket eredményez, akkor az önéletrajz megírása és benyújtása bennünk is pozitív hatást vált ki.
Az interjú pedig maga lesz a reménykeltés, mivel úgy hívnak, hogy tudatában vannak a szakmai múltunkkal, valamennyire érdekli őket, hogy mi történt, amiért újra álláskeresőkké váltunk. Ebben a kontextusban a „valamennyire” lesz számunkra érdekes. Gyakorlatilag egy tesztelési eséllyé válik a személyes beszélgetés, amiben láthatjuk, hogy miként viszonyulnak a vállalkozás indításához, a benne megélt kudarcunkhoz.
Felejtsük már el, hogy az anyaság és a karrier két ellentétes világ
A bizalmat az fogja erősíteni, ha nyitottsággal és megértéssel találkozunk, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem szembesülünk diszkriminációval, ajánlat elfogadása esetén nem kell megbélyegezve éreznünk magunkat.
Ha ennek az ellenkezőjét éljük meg, akkor tudhatjuk, hogy az álláskeresés még nem ért véget.
A vállalkozói létforma után stabilitásra vágyunk szakmai, pénzügyi és mentális területeken egyaránt. A munkaerőpiacon való tartózkodás alatt arra kell erősen koncentrálni, hogy a világ még nem dőlt össze teljesen, és van arra esély, hogy a szakmai kiteljesedés egy kompromisszumos megoldásban (önmagunkkal és az új munkaadónkkal), egy hosszú távra szóló együttműködésben is megtörténhet. Mert az álmok alkalmazottként is valóra válhatnak.
