Az utóbbi években nagymértékben nőtt a fiatal nők alkohol fogyasztása - ezek az okok állhatnak a háttérben
A szenvedélybetegségek közül ma Magyarországon az alkoholfüggés a leginkább elterjedt, és sajnos növekedő tendenciát mutat. A nők, nyilván az emancipációnak köszönhetően, szépen felzárkóznak a férfiakhoz az ivásban, és a kábítószerezésben, bár jóval kisebb arányban válnak függővé.
A fogyasztást és a rászokást kiváltó okok szinte azonosak a két nem esetében, de az úgynevezett drogkarrier más, mert a nők biológiai felépítése és a társadalmi megítélése sem azonos a férfiakéval. A nők függőségei ugyanolyan sokfélék, de a szervezetük tűrőképessége nem ugyanolyan, mint a férfiaké. Plusz az ivás, drogozás társadalmi megítélése miatt a nők függéstörténetei egészen mások, sokszor észrevétlenek maradnak és a leszokás történeteik sem annyira látványosak.
A nők ivási szokásai
A növekvő stressz, az anyagi gondok, a családi problémák, és különösen a múltbeli traumák mind okot szolgáltatnak arra, hogy az ember az alkoholhoz, a gyógyszerekhez vagy a kábítószerekhez nyúljon. A nők esetében felnőttkorban halmozottan szerepel a kiváltó okok között a régi traumák újra átélése, illetve az újkeletű bántalmazás. A szakértők szerint az utóbbi években nagymértékben nőtt a fiatal nők alkoholfogyasztása, amire a májbetegségek számának növekedéséből is lehet következtetni.
Pszichológiai csoportterápia: Sokszínű módszerek és tapasztalatok
Tudományos tény, hogy a nők érzékenyebbek az alkoholra, de nem azért, mert gyengébbek és kisebbek, mint a férfiak, hanem, mert a szervezetük jóval kevesebb vizet tartalmaz. Az alkohol a vérben szívódik fel és a testnedveken keresztül jut el a sejtekbe, így a véralkohol-koncentrációjuk a férfiakéhoz képest magasabb lesz az azonos mennyiségű ital elfogyasztásától a májban, ami könnyebben sérül. Tehát az van, hogy
a nők ivási szokásai egyre jobban hasonlítanak a férfiakéhoz, de súlyosabb következményekkel kell szembenézniük.
A fokozott egészségkárosító hatás a női hormonok és a psziché másféle működésének is köszönhető, ami ráadásul életkortól függően is differenciált. Persze ki foglalkozik ezzel, ha már belesodródott a bajba!? Inni kell, mert átmenetileg gyógyírt jelent a lelki bajokra.
S még ott van az is, hogy az ellátórendszer alapvetően a férfiak igényei szerint alakult, és alig vannak olyan szolgáltatások, amelyek kifejezetten nőknek, illetve fiatal lányoknak szólnak függés témában, ezért a nők kevésbé fordulnak intézményi segítségért, nem csatlakoznak önsegítő körökhöz sem, maximum, mint hozzátartozók. A társadalmi elvárások különben is azt diktálják, hogy a nőknek erősnek kell maradniuk, nem lehetnek betegek, hiszen az ő feladatuk a gondoskodás.
Egy nőnek nem csak a szülei, de a gyerekei, a férje, meg az egész falubál előtt szégyenkeznie kell, ha iszákos, vagy narkós. Azt látta az anyjától meg a nagyanyjától is, hogy a nő feladata az (is), hogy a férj alkoholizálását és annak összes velejáróját – erőszakosság, nőzés, verekedés – elkendőzze a világ elől. (Így aztán boszorkányosan tud leplezni akármit, ha kell.)
Az alkohol, a társadalmi szorongás legnagyobb mítosza - beszélgetés dr. Schwab Richárddal és Sztankovics Mártával
Az eddigiekből az derül ki tehát, hogy nem ihat, drogozhat egy nő csak úgy felelőtlenül. Pedig iszik, drogozik, mert ugyanúgy érez, mint a többi ember, meg van is hozzá joga, csak sokáig igyekszik titokban tartani, megoldani, ha „beledöglik” is.
Honnan ered a probléma?
Nézzük meg három különböző korú és helyzetben lévő nő történetét, akiknek azok a problémái, amikre válaszreakció volt az alkohol- vagy a drogfogyasztás, tipikusnak mondhatók. Ildikó negyven év feletti, kétgyermekes anyuka, művészeti menedzsmenttel foglalkozik. Korán önálló lett, ám nem vágyott különösebben karrierre. Mivel édesanyja egyedül nevelte egy a fővárostól távoli faluban, az volt a célja, hogy minél hamarabb a fővárosba kerüljön tanulni, majd férjhez menjen, és saját családja legyen.
Nemet mondott Hitlernek Marlene Dietrich, aki nemcsak a filmvásznon volt femme fatale
Mindez meg is valósult, megvolt a szerény esküvő, nagy lakást vettek hitelre, megszületett a két gyerek, mintacsalád lettek. Mindketten dolgoztak, Ildikó is megtalálta a munkában az örömöt, az önállóságot. Ahogy a gyerekek iskolába mentek, rájött, hogy tulajdonképpen menekülés volt a házassága, nagyon különbözőek a férjével, de nem tudta elképzelni nélküle az életét.
Aztán mégis megváltozott valami, Ildikó egyre jobban a munkába menekült a férje elől, a férje pedig egy másik nőt keresett a problémák megoldása helyett és összeköltözött egy közös ismerősükkel. Onnantól kezdve Ildikó minden este megivott egy üveg bort egyedül, ha már aludtak a gyerekek, akik vele maradtak. Fokozatosan csúszott bele a rendszeres ivásba, sokáig senki nem vette észre, ő maga sem.
Sára huszonöt éves, egyetlen gyerek, pár éve érettségizett egy budapesti gimnáziumban. Szülei elváltak úgy tízéves kora körül, de mindketten tehetős vállalkozók, így sosem voltak anyagi gondjaik. Sára egy jó középiskolába járt, de gyakorlatilag azt csinált, amit akart, utazott, lovagolt, színházba járt, egy idő után a saját bevallása szerint leginkább bulizott, amivel együtt járt az ivás, majd a drogozás.
Az apa külföldön él évek óta, ritkán találkoznak, de Sárának bármikor szüksége volt anyagi segítségre, mögötte állt, egészen addig, míg ki nem derült, hogy a lánya drogfüggő és nem jár iskolába, akkor választás elé állította: leszokás egy kinti klinikán vagy ugrott az örökség.
Édesanyjának szintén jól menő vállalkozása és egy nála jóval fiatalabb új férje van itthon. Sára nem szeretett volna együtt élni velük, így a „megértő” édesanyjától kapott kisebb lakásba költözött már tizenhat évesen, ahova befogadta néha a barátait is. Ebben az időben kezdődött számára a gyors drogkarrier és az iskola hanyagolása, amit az „elfoglalt” szülők nem vettek észre.
Ilonka hetvenhat éves, ahogy visszaemlékszik, a maga korában modern nőnek számított, de felelősséggel élte az életét. Két lánygyerek, hűséges férj, tanári karrier. Nagyon szeretett a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával foglalkozni, segített, akinek csak lehetett a boldogulásban, több tanítványa máig úgy tekint rá, mint a második édesanyjára.
Lányai hamar kirepültek, amit nehezen élt meg, annál nehezebben csak a házasságaikat, majd a válásaikat. Az unokáit is anyjukként gondozta mindig. Huszonhárom éve özvegy és jó pár évig egyedül élt, sosem akart férjhez menni újra, kielégítette a munkája, nyugdíjazása után pedig az, hogy sokat mehetett a lányaihoz „segíteni”.
Pár éve a fővárosba költözött az egyik lányához, hogy újra együtt legyen a család. Ám a vágyott irányító szerepet mégsem sikerült újra magához ragadnia, ráadásul a nagyvárosban elszigetelődött. Inni kezdett titokban.
Ha valaki drága, természetes összetevőket tartalmazó termékeket vásárol, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen hozzájárul a fenntarthatósághoz
Kell a segítség
Látszólag más-más történet a három nőé, az ivás és a droghasználat mégis hasonló okokra vezethető vissza, a szeretet hiánya, a veszteségek, a stressz, a magány. Ráadásul, mint kiderült mindegyikük közvetlen felmenői között volt alkoholista, ami hajlamosító tényező. Mindhárman - nyilván a társadalmi státuszukból adódóan és a tájékozottságuknak köszönhetően is -, szakorvoshoz fordultak, amikor tarthatatlannak érezték az állapotukat.
Pszichológus segítségével, a hozzátartozók, barátok támogatásának köszönhetően javítottak a helyzetükön. Nem tekintik gyógyultnak magukat, de hősnek sem, csupán örülnek, hogy érzésük szerint rendelkeznek az újrakezdők erejével. Még a legidősebb, Ilonka is, akinek rá kellett jönnie, hogy az élete érzelmi függőségek sorozatából állt.
Bevallása szerint már nem szeretne kontrollálni mindent, nem érzi mindenért magát a hibásnak, és ez neki is nagy megkönnyebbülés. Megtanulta közben a lányai segítségével az internethasználatot, és jó időtöltésnek tartja. Ildikó közben a férjével is újra kommunikál és törekszik rá, hogy az egymás felé való dolgaikat is rendezzék. Úgy tűnik, mivel a férj szívesen együttműködik, számára is fontos problémák kerültek felszínre, amelyeket szeretne megoldani.
A gyerekeik előtt ez példaértékű lehet.
Generációs őrségváltás ide, vagy oda, még mindig a lázadók diktálják a zeneiparban a trendeket
Sára sztorija bestseller lenne, ha megírná a történetét, de nincs ideje rá, mert tanulnia kell, hiszen előtte a jövő. Túlélőnek tartja magát, aki átértékelte a világot, és máshová helyezte a hangsúlyokat. Meggyőződése, hogy egy cseperedő gyerek számára sokkal fontosabb az odafigyelés és a szeretet, mint az anyagi jólét. Szüleivel szembeni haragját felváltotta a megértés a saját története megértésének nyomán. Van egy nála jóval idősebb élettársa, akivel az evezős egyesületben ismerkedtek meg.
Nyilván sokféleképpen alakulhat a függőségeiktől megszabadulók későbbi élete, és sok mindentől függ, hogy el tudják-e kerülni a visszaesést. De, ha az embernek egyszer sikerült megoldania egy ekkora problémahalmazt, akkor már a tudatában van annak, hogy dönthet. Választhatja a megoldások kevésbé egészségtelen és gyötrelmes módjait is, ha megint bajba kerül.