A sikeres párkapcsolathoz erről az egy dologról mindenképp beszélnetek kell

A hatalmi játszmák, a „ki fizeti a számlát” - kérdések és az állandó adok-kapok megnehezítheti egy párkapcsolat működését, ha nincsen előre letisztázva a női-férfi dinamika. Szexuálpszichológus szakértőt meg kérdeztünk arról, mitől működik jobban egy kapcsolat - vajon a tradicionális felállás „nyer”, vagy az egyenlőség?

A XXI. században a nemek közötti egyenlőség, a kapcsolathoz való egyenlő hozzájárulás és a partnerség új ideálja, az „50-50” dinamikájú párkapcsolati modell népszerűbb, mint valaha. Ez a koncepció azt jelenti, hogy a felek nemtől függetlenül mindent egyenlően osztanak meg: a pénzügyi felelősséget, a gyereknevelést, a házimunkát és minden mást is, mindkét fél egyformán vesz részt a feladatokban.

De vajon lehetséges mindenben egyenlőséget teremteni egy párkapcsolatban? Egyáltalán kell-e? Mennyire tud egyenrangú szerepet betölteni egy nő és egy férfi, ha a felelősség folyamatosan változik? Tud-e egészségesen működni hosszútávon, ha a nő a férfi, a férfi pedig a női szerepeket veszi át? Vásárhelyi Dorottya pszichológust, szexuálpszichológust kérdeztük meg a témával kapcsolatban.

A modern párkapcsolati dinamika egyre lazább: megoszlanak a felelősségek

A nők függetlenség iránti vágya, a felelősség megosztása, a döntéshozatali kérdésekben való szerepvállalása, valamint a munka iránti igénye erősen megváltoztatta azt, amit ma a párkapcsolati dinamikáról gondolunk. A klasszikus párkapcsolati felállás (amiben a férfinál van az anyagi előny, a nő pedig vezeti a háztartást) egyre ritkább, a megosztott dinamika (amikor mindkét fél egyenlően járul hozzá a pénzügyekhez, a háztartáshoz, a gyerekneveléshez és az élet többi területéhez stb.) viszont egyre népszerűbb.

„Az elmúlt évtizedekben a társadalmi és gazdasági változások alapjaiban formálták át a párkapcsolati igényeket. Régen a házasság elsősorban gazdasági szövetség volt, manapság viszont a nők már képesek önálló egzisztenciát teremteni, így nem csupán az anyagi biztonságért lépnek kapcsolatba, hanem érzelmi és szexuális igényeik kielégítéséért is. A társadalmi mozgalmak, az egyenlőség iránti törekvések, valamint a pszichológiai szemléletváltások is hozzájárultak ahhoz, hogy a klasszikus nemi szerepek helyett a felek inkább egyenrangú partnerekként tekintsenek egymásra” – mondja Vásárhelyi Dorottya.

A szakértő szerint a változás pozitív iránya megkérdőjelezhetetlen, hiszen csökkent a nők anyagi kiszolgáltatottsága, valamint az egyensúlytalanságok mértéke – a modern párkapcsolati felállás azonban a nehézségeket is hordozhat magában. Különösen igaz ez akkor, ha a párkapcsolatban élők között nem egyeznek a nézetek. Érdemes ezért előre, még a kapcsolat kezdetekor tisztázni, hogy milyen párkapcsolati modellt képzeltünk el magunknak – az ugyanis nem ritka, hogy a közös együttélés és a közös kassza megjelenése után merülnek fel először ezek a problémák, a felek pedig annyira nem tudnak közös nevezőre jutni, hogy sokan inkább a szakítás mellett döntenek.

Sokan elveszítik a barátaikat, amikor kialakul egy párkapcsolatuk, de nem kell, hogy így legyen

„Már a kapcsolat elején érdemes nyíltan átbeszélni a párkapcsolat öt fő témáját: az érzelmi igényeket és a kötődést, a szexualitást, a pénzügyi kérdéseket, a gyermekvállalást és a gyermeknevelést, valamint a munka-magánélet egyensúlyát. Fontos, hogy tisztában legyünk a saját, és a partnerünk értékrendjével, és azokban konszenzust tudjunk találni. Így sok veszekedés és csalódás megelőzhető. Ezeket a főbb témákat nemcsak a kapcsolat elején kell átbeszélni, hanem időről időre érdemes újra tárgyalni, hiszen ahogy változik az élethelyzetünk, az igényeink is változhatnak.”

Tényleg minden fele-fele?

A párkapcsolaton belüli egyensúlyra pedig mindig érdemes figyelni: ha ugyanis felborul, akkor a szinte garantált a veszekedés, a másik fél hibáztatása, az elégedetlenség és az áldozat-bántalmazó szerep kialakulása – amitől sokszor csak egy lépés a szakítás vagy a válás. Azt azonban fontos kiemelni, hogy az egyensúly nem mindig az 50-50-nél kezdődik. Sok kapcsolatban hiába van megbeszélve az előbbi,

az egyik fél mindig több terhet cipel a társánál.

„Sok helyen előfordul, hogy a nők is ugyanúgy dolgoznak, mint a házastársuk, mégis egyfajta íratlan szabályként ugyanúgy ők viszik tovább a háztartási teendőket, a gyermekek nevelését, vagy az idős hozzátartozók ápolását, ami súlyos eltolódást, és leterheltséget okoz. A feminizmus és a 50-50 dinamika terjedése ellenére nagyon sok párkapcsolatban megfigyelhető meg az az alá-fölé rendeltség és kiszolgáltatottság, mint ami a régi időkben volt” – mondja a pszichológus. Ez pedig azt jelenti, hogy a párkapcsolatokon belüli dinamika nem feltétlenül attól lesz egyensúlyban, hogy mindent fele-fele arányban osztanak meg a felek.

Hiszen, hogyan is lehetne, ha a nagyobb önállóságra vágyó nők ugyanúgy dolgoznak és ugyanolyan arányban járulnak hozzá a pénzügyekhez (a nemi szerepekből adódó hátrányok miatt sokszor még alacsonyabb keresettel is), mint a férfiak? Mellette viszont még nevelik a gyerekeket, mosnak, főznek, takarítanak, sőt, az egész háztartást is a hátukon viszik. 50-50 felállás ide-vagy oda, a leírtak inkább már a 100-0 arány felé döntik el a mérleget.

Csak az a sikeres párkapcsolat, ami egy életen át tart?

Épp ezért nem biztos, hogy mindig a teljes egyenlőség a legjobb megoldás. „A »ki viseli a nadrágot« nem szükségszerűen állandó egy párkapcsolatban: különböző helyzetekben más-más erősségek érvényesülhetnek a férfinél és a nőnél. A lényeg, hogy ezek az értékek kölcsönös tiszteletet és autonómiát képviseljenek, a feladatok pedig ne nemekhez, hanem kompetenciákhoz kötődjenek. Ideális, ha a partnerek komplementer módon működnek együtt, és mindenki abban vállal többet, amiben kompetensebb, a döntésekben pedig megmarad az egyensúly. Ez az ideális párkapcsolat alapja – ezt azonban csak őszinte, helyes kommunikációval lehet megteremteni.”