Ezek a leggyakoribb mentális problémák a várandósság után
A szülés utáni depresszióról már talán mindenki hallott. Az azonban nem biztos, hogy bárki meg is tudná különböztetni a sokkal kevésbé súlyos tünetekkel járó, és magától múló baby bluestól. A fentieken túl még egyéb pszichés zavarok is előfordulhatnak terhesség során vagy szülést követően. Az okokról, a tünetekről és a kezelési lehetőségekről beszélgettünk Szita Bernadett klinikai szakpszichológussal.
Milyen okok állhatnak annak hátterében, hogy időlegesen terhesség alatt és szülés után kialakulhatnak bizonyos mentális zavarok?
Általában biológiai, pszichológiai és szociális rizikófaktorokról szoktunk beszélni, mivel az okok egyértelműen nem tisztázottak, de egyes tényezők jelenléte növelheti a pszichés problémák előfordulásának esélyét. Fokozza a kockázatot a negatív szülésélmény, a szövődményes terhesség, illetve az, ha valakinek már korábban is voltak depressziós epizódjai, vagy egyéb mentális zavarai.
Akik erőteljesebb pszichés sérülékenységet mutatnak a hormonális változásokra, például jellemző rájuk a menstruációt megelőző héten a nagyfokú hangulatingadozás, ingerlékenység, irritabilitás, önvád, erős szorongás vagy lehangoltság (premenstruális diszfóriás zavar, ami a közismert premenstruációs szindróma súlyosabb formájának tekinthető), szintén nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve. Ugyancsak növelheti a mentális zavarok kialakulásának kockázatát az egészségtelen életmód, a káros szokások, mint a terhesség alatti dohányzás és alkoholfogyasztás.
A nem tervezett terhesség, az alacsony társas támogatottság – amikor a kismama nem igazán számíthat kellő mennyiségű vagy minőségű érzelmi és egyéb támogatásra a várandósság alatt vagy szülés után -, a rossz anyagi körülmények, a tartós munkahelyi vagy családi stressznek való kitettség ugyancsak rizikótényezők. Ezek azonban csak statisztikailag növelik a kockázatot, nem törvényszerűen okoznak pszichés problémákat. Nem egyszer több rizikófaktor megléte mellett sem alakul ki semmilyen pszichés zavar.
A szeretet nem luxus – az önbizalomhiány viszont öröklött teher
Melyek a leggyakoribb terhesség utáni pszichés zavarok, és milyen tünetekkel járnak?
A leggyakoribb pszichés zavar, ami elnevezése ellenére már a terhesség során is kezdődhet, a posztpartum depresszió. Tünetei szinte megegyeznek a nem várandósság alatt kialakuló depresszióéval, de gyakrabban társul szorongásos tünetekkel, és fókuszában legtöbbször az anyai szerepben megélt kudarcélmény, kötődési probléma, a gyermek ellátásának nehézsége, esetleg annak képtelensége áll. Kevesebbet hallunk a posztpartum jelentkező kényszeres zavarokról, melyek leggyakoribb tünete a csecsemő bántalmazásával kapcsolatos kényszergondolatok, amik tettekben sosem nyilvánulnak meg, viszont hatalmas belső feszültséget okozhatnak az anyának.
A szülést követően jelentkező poszttraumás stressz zavar főként traumatikus szülésélmény, vagy súlyos, sürgős beavatkozást szükségessé tevő terhességi szövődményt követően jelentkezik.
A panaszok változatosak lehetnek, de vezető tünetek a napközben tudatba betörő emlékképek, szülés körüli történésekkel kapcsolatos rémálmok, erős szorongás, a társaság kerülése, akár szociális izoláció. Szerencsére igen ritka kórkép a posztpartum pszichózis, amely során a valóságérzékelés is sérül, hallucinációk, téveszmék, szélsőséges hangulati és szorongásos állapotok jelentkezhetnek, és jellemzően nagyon jelentősen megváltozik az alvási-ébrenléti ritmus, például napi egy-két óra alvást követően is kifejezetten energikusnak, ébernek érezheti magát a kismama.
Mi az, ami a baby-bluest markánsan megkülönbözteti a depressziótól?
A baby-blues egy természetes jelenség, egyes becslések szerint a kismamák 90 százalékát is érintheti, és elsősorban a hangsúlyos élettani, élethelyzetbeli változások által generált folyamatnak tekintjük. Kifejezetten a korai gyermekágyas időszakra, a szülést követő első hétre jellemző, míg a depresszió fennállása ennél hosszabb, a tünetek minimum két hétig kell, hogy fennálljanak, és típusosan később is jelentkezik. Baby-blues során fokozott érzékenység, hangulatingadozás jellemző, ami nem szélsőséges, sokszor számolnak be a kismamák arról, hogy síráskényszert éreznek, de ennek okát nem tudják.
A posztpartum depresszió ugyanakkor tartósan fennálló, nagyfokú szenvedéssel járó állapot, amire jellemző a lehangoltság, reménytelenségérzés, örömképesség elvesztése, csökkent motiváció, a baba iránti csökkent érdeklődés, az anyaszerepben megélt nagyfokú elégtelenségérzés, tartósan megváltozott étvágy, alvászavarok, súlyosabb esetben öngyilkossági gondolatok vagy szándék jelenléte.
Az elalvás leggyakoribb akadálya nem a fény, hanem a fejünkben pörgő gondolatok
Alapvetően más a kezelési protokollja egy szülés után kialakuló pszichés zavarnak, mintha valakinél nem szülés után jelentkezek a tünetek?
Leginkább abban különbözik a protokoll, hogy a posztpartum mentális zavarok kezelésekor a baba igényeit, és az anya-gyermek kötődés sérülésének minimalizálását is figyelembe kell venni. Elsődleges szempont, hogy ha csak lehet, ne válasszák el a babát a kismamától. Ugyanígy, gyógyszeres kezelés esetén figyelni szoktak rá, hogy olyan szert alkalmazzanak, ami mellett a szoptatást nem kell felfüggeszteni.
Pszichoterápiás beavatkozás során fókuszba kerülnek az anyasággal, kötődéssel, családi szerepekkel kapcsolatos nehézségek.
Elképzelhető, hogy magától megoldódik egy ilyen zavar? Milyen veszélyei lehetnek annak, ha valaki nem megy el szakemberhez?
A kezelés ideje, sikeressége leginkább azon múlik, milyen természetű a probléma. Egy posztpartum pszichózis például feltétlenül pszichiátriai osztályos kezelést igényel. Amikor valakinél inkább a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás okoz szorongásokat, elégtelenség érzést, a csecsemőgondozásban megszerzett gyakorlattal, valamint a megfelelő családi, baráti támogatással rendeződhet az állapot, vagy néhány alkalmas konzultáció is elegendő a megoldásához.
Komolyabb mentális zavarok esetében viszont nagy a veszélye annak, hogy szakember segítsége nélkül krónikussá válnak, később pedig a kezelésük is nehezebb, több időt vesz igénybe. Nem beszélve arról, hogy mind egy anya, mind egy gyermek életében kiemelt időszak az első együtt töltött néhány hónap, aminek szenvedéssel teli megélése mindkettőjük életére nagy hatást gyakorolhat, negatív irányba befolyásolhatja a kötődés alakulását, és a gyermek érzelmi, mentális fejlődése szempontjából sem optimális az anya rossz pszichés állapota. Megfelelő szakmai beavatkozással azonban a legtöbb, szülés után jelentkező mentális zavar kezelhető, karbantartható.
Anya, lány, harcos, szerető: Hollywood szerint ennyi a feminizmus – De tényleg jól van ez így?
Hova fordulhat az, aki észleli a tüneteket? Mi van akkor, ha az anya nem akarja a kezelést, de egy családtag aggódik?
Szerencsére egyre több szülészeten dolgozik pszichológus, ilyenkor első körben érdemes az ottani szakemberhez fordulni. Szintén lehetőség van területi szakrendelésre (pszichiátriai gondozóba) menni, ahol pszichiáter, pszichológus is tud segítséget nyújtani. Országos szinten a legkomplexebb ellátást a János Kórház baba-mama pszichiátriai részlege nyújtja, ahol egészen komoly, terhesség alatt vagy szülést követő időszakban jelentkező pszichés zavarokra is megoldást, hatékony segítséget tudnak biztosítani, anélkül, hogy az anyát elválasztanák a babától.
Mindig nehéz helyzet, ha magának az érintettnek nincs rálátása a problémára. A családtagoknak ilyenkor érdemes megerősíteni a kismamát abban, hogy a megélt nehézségek nem az akaraterő hiányán múlnak, és nem szégyen professzionális segítséget, támogatást elfogadni. Amikor egy családtag bizonytalan abban, hogy szükség lehet-e valamilyen beavatkozásra, érdemes a családorvossal, illetve a védőnővel konzultálnia. Kifejezetten súlyos, a rokonok számára is aggasztó helyzetben, például olykor, amikor az anya potenciálisan veszélyeztető állapotba kerül (például öngyilkossági szándék hangoztatása), bármennyire is nehéz, de a mentő kihívása lehet megoldás. Ez az igen drasztikusnak tűnő beavatkozás életeket menthet.
előfizetésem
Hírlevél
