előfizetésem
Hírlevél
Ez lehet az egyik oka annak, hogy a világon minden hatodik ember magánnyal küzd
A magány ma már nemcsak az idősek problémája: a rohanó életmód, az egyfős háztartások növekedése és a gyerekkori kötődési minták egyre több fiatal és dolgozó ember életét keserítik. De vajon miért érezzük egyre gyakrabban ezt az ürességet, és hogyan találhatunk kiutat belőle?
Amikor azt halljuk, hogy „magányos vagyok”, sokan rögtön egy öregedő nagymamára, egy elvált középkorúra, vagy talán egy vidéki idős emberre gondolunk. Pedig napjainkban egy olyan kor született, amelyben a magány nem csupán az idősek „kiváltsága”, hanem egyre több fiatal, középkorú, dolgozó ember számára is mindennapos érzés.
Ez a jelenség nem csupán személyes, hanem szociális és közegészségügyi probléma is: a magány hatással van a lelki és testi egészségünkre, a társas kapcsolatainkra, sőt arra, hogyan látjuk a világot és magunkat benne. De vajon mi áll a háttérben? Miért kötődünk rosszul vagy miért alakulnak ki olyan kötődési stílusok, amelyek hosszú távon magányhoz, szorongáshoz, elzárkózáshoz vezetnek? És van‑e kiút ebből?
A rohanó világ ára
Az okok között sokan a modern életforma nyomását látják: túlóra, munkahelyi terhelés, rohanó mindennapok, kevés szabadidő, és a közösségi élet háttérbe szorulása. Az aktuális felmérések szerint a munkával, időhiánnyal kapcsolatban a legtöbben ezt tartják magányuk fő okának.
Emellett az egyfős háztartások arányának növekedése strukturális változásra utal: egyre többen választják a szingli életstílust. Az urbanizáció, a mobilitás, a munkahelyek változása, a családformák átalakulása, az állandó időhiány mind hozzájárulnak, hogy nincs elég minőségi időnk sem önmagunkra, sem másokra.
Tisza Kata új könyve megmutatja, hogy a sebeink nem gyengeségek, hanem bizonyítékok
„A Egészségügyi Világszervezet (WHO) Társas Kapcsolatokkal Foglalkozó Bizottsága közzétette globális jelentését, amely szerint a világ lakosságának 1/6-a magánytól szenved, ami jelentős hatással van az egészségre és a jóllétre. A magány becslések szerint óránként körülbelül 100 halálesethez vezet – évente több mint 871 000 haláleset. A jelentés szerint az erős társas kapcsolatok jobb egészséghez és hosszabb élethez vezethetnek…
A magány minden korosztályt érint, különösen a fiatalokat és az alacsony- és közepes jövedelmű országokban élőket. A 13–29 évesek 17–21%-a számolt be magányérzetről, a legmagasabb arány a tinédzserek körében. Az alacsony jövedelmű országokban élők 24%-a érez magányt – ez majdnem kétszerese a magas jövedelmű országoknak (kb. 11%) ”– derült ki a WHO cikkéből.
„A magány gyakran egy belső hiányérzetből fakad: társas lények vagyunk, ezért természetes vágyunk, hogy kapcsolódjunk másokhoz. Amikor ez a kapcsolódási igény nem teljesül, frusztrációt élünk át. A kötődés azt határozza meg, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és ezt nagymértékben meghatározzák gyermekkori élményeink. A szülő–gyermek kapcsolat mintázatai alakítják azt, hogyan látjuk önmagunkat, mit várunk el másoktól, és milyen kötődési sémákat viszünk tovább felnőttkorba” – fejtette ki Makai Gábor pszichológus.
Ezek a minták azonban alakíthatók a szakértő elmondása szerint: terápia, biztonságos kapcsolatok és mélyebb önreflexió segítségével lehetőségünk van átírni a feldolgozatlan családi mintákat, különösen akkor, ha gyerekkorunkban negatív élményeink voltak.
A kötődési minták börtöne – hogyan szabadulhatunk fel?
Ahogy felnövünk, mindannyian magunkkal visszük gyerekkori kötődési mintáinkat, amelyek meghatározzák, hogyan kapcsolódunk másokhoz. „Vannak olyan emberek, akik azt tanulják meg, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség, ezért inkább visszafogottak és távolságtartóak. A szorongó kötődésre jellemző a „nem vagyok elég jó” érzése és a folyamatos bizonyítási vágy. A dezorganizált kötődésben pedig az emberek kiszámíthatatlanságának élménye dominál. Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan kötődünk, tudatosítanunk kell a saját mintázatainkat: hogyan kapcsolódom, mitől félek valójában, mit keresek egy kapcsolatban” – magyarázta a pszichológus.
A biztonságos kötődés kialakításához elengedhetetlen a szakértő elmondása szerint, hogy amikor egy kapcsolatban kényelmetlen érzéseink vannak, ne passzívan sodródjunk tovább, hanem megálljunk, ránézzünk arra, mi történik, és megtanuljunk határokat húzni, nemet mondani vagy akár kilépni egy egészségtelen helyzetből. Így kerülhetjük el, hogy életünket továbbra is traumatizált minták irányítsák.
Stressz, szorongás, magány? Egy háziállat lehet a titkos megoldás a mentális egészségedért
„A párkapcsolatok kapcsán fontos felismerni, hogy a „nagy Ő” ritkán érkezik magától; nyitottnak kell lennünk a világra és az emberekre. A pozitív visszajelzések megerősítik a biztonságérzetünket. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolatban sok a veszekedés, a nézeteltérés, nincs közös hullámhossz, gyakran csendes feszültség uralkodik, akkor valószínűleg nem biztonságos kötődésről van szó, és a kapcsolatot inkább csak egy laza kapocs tartja össze” – tette hozzá Gábor.
Lépj ki a magányból – kezdeményezz és kapcsolódj!
A magányt nem mindig lehet kívülről eltüntetni, de aktív lépésekkel jelentősen csökkenthetjük. „A magány oldásának egyik leghatékonyabb módja, ha kezdeményezünk: programokat szervezünk, beszélgetést indítunk a munkahelyen, és megtörjük az izolációt. Ezek a lépések jelentősen csökkentik a magány és a depresszió kockázatát. Emellett nagyon fontos a közösségi média tudatos használata. Ha valaki kontroll nélkül merül el benne, könnyen rombolhatja a saját önértékelését, beszűkülhet ebbe a közegbe, és túlzottan függővé válhat a visszajelzésektől, amelyek sokszor nem megbízhatóak” – emelte ki a pszichológus.
Tudatos önreflexióval és aktív kapcsolódással tehát megtehetjük az első lépést a magány leküzdéséhez. Az első lépés a változás felé mindig a te kezedben van.
