előfizetésem
Hírlevél
Átalakíthatja az életed ez az új trend, a pénztárcádat és a Földet is kíméled vele
Volt idő, nem is olyan régen, amikor a tulajdon számított az élet egyik legfontosabb fokmérőjének. Saját ház, saját autó, saját számítógép, saját fűnyíró, saját okostelefon. Minél több volt a „saját”, annál inkább tűnt sikeresnek az ember. Ma azonban egy új korszakba léptünk. Egyre többen élnek úgy, hogy szinte semmijük sincsen, ennek ellenére jól érzik magukat a bőrükben. Utaznak, élik világukat, nem ragaszkodnak semmihez, könnyebben költöznek, fedeznek fel új helyeket. A bérlés új világa csendben, de határozott léptekkel alakítja át a hétköznapjainkat.
A fiatal generációk, főleg a Z és az Y már nem feltétlenül látják értelmét annak, hogy hosszú évtizedekre elköteleződjenek egy-egy nagyobb beruházás mellett. Sokan nem vágynak egy százmilliós budapesti lakásra, ha albérletben is élhetnek, ezáltal egy helyhez sincsenek lekötve. Könnyebb a munkahelyváltás, a költözés, akár hazánkról, akár egy másik országról van szó. Mindezt szabadabban, kevesebb kockázattal, mobilabban. Ugyanez elmondható az autókról is.
A carsharing, avagy az autómegosztás, a közösségi kerékpárok, a rollerek, sőt, még a bérautók is egyre népszerűbbek az utóbbi időben. A saját autóval szervizelés, biztosítás, adók és a parkolási mizéria is együtt jár. Egy bérelt jármű azonban csak addig van jelen az életünkben, amíg arra valóban szükségünk is van. Aztán leadjuk, és nem minket terhelnek az extra költségek.
A gazdaság, ami nem akar tulajdonosokat látni
Nem lehet nem észrevenni, hogy a gazdasági környezet is egyre inkább abba az irányba tol el minket, hogy semmink se legyen. Az ingatlanárak az egekben, a banki hitelekhez alig lehet hozzájutni, az inflációról nem is beszélve. És akkor meg sem említettük a fenntartási költségeket, amelyek napról-napra egyre nőnek. Egy új háztartási berendezés sokszor már meg sem vásárolható 200 ezer forint alatt, pedig sokan ennyit sem keresnek egy hónapban.
De a kerti gépek, az udvar karbantartásához szükséges eszközök sem lettek olcsóbbak az évek alatt. Éppen ezért sokan úgy döntenek, hogy nem érdemes ezeket megvásárolni, ha csak évente egyszer használjuk őket, jobb megoldás kibérelni azokat egy-egy hétvégére, és a tárolással sem kell törődnünk. Így jött képbe a sharing economy, azaz a megosztásalapú gazdaság, ami ma már nem csak egy divatszó, hanem egy életformának tekinthető. A gépbérlők, az eszközkölcsönző cégek, a közösségi raktárak már abból élnek, hogy mi nem veszünk meg semmit véglegesen, csak béreljük a tárgyakat.
Mi köze a fánknak a gazdasághoz és az emberiség túléléséhez?
Manapság már kerti traktorokat, ipari porszívókat, bicikliket, fűrészeket is tudunk egy kattintással bérelni, nemcsak cégen keresztül, hanem akár magánszemélyként is. És ez sokaknak életmentő, mert nem kell egy vagyont kiadni valamire, amit évente háromszor vennénk igénybe.
Valójában amit a filmnézés világában már megszoktuk - havidíjas hozzáférés korlátlan tartalomhoz -, az kezd teret nyerni az élet minden területére. Lakás-előfizetések, ruhabérlés, bútorbérlés, sőt, még játékbérlési lehetőség is létezik a gyermekek számára, hiszen úgyis kinövik, és amúgy is csak párszor használják azokat. A “nem birtoklok, csak használok” filozófiája nem feltétlenül a lustaságról szól, hanem az alkalmazkodásról. Egy olyan világban, ahol a rugalmasság az egyik legnagyobb és legfontosabb érték, a fix tulajdon gyakran jelenthet hátrányt az emberek számára.
Nincs több szemét, nincs több lom
Azért van ennek egy másik hatalmas előnye is. Van ugyanis abban valami felszabadító, hogy az ember nem gyűjt. Nincs szüksége nagy garázsra, pincére, padlásra, ahol halmokban állnak a „majd jó lesz még valamire” típusú tárgyak, valamint a megvásárolt berendezések és gépek hatalmas dobozai, amit valljuk be őszintén, sosem használunk újra. Ha kell valami, akkor kibéreljük, ha nem, nem is gondolunk rá, nem foglalja a helyet az életünkben.
A sharing economy ma már nem csak egy kényelmi kérdés, hanem környezetvédelmi szempont is.
Minél kevesebb a feleslegesen gyártott tárgy, annál kisebb a bolygóra nehezedő nyomás. Ha sikerül átlépni a birtoklás vágyán, akkor rájöhetünk arra, hogy nem is kell, hogy minden a miénk legyen. A tárgyak használatra valóak, nem pedig arra, hogy birtokoljuk őket, és elmondhassuk: nekünk ebből is a legújabb van.
Megvan 2025 legnagyobb wellness trendje: a „kék elme” teória
Egy új értékrend van születőben
Persze nem mindenki örül ennek a tulajdon nélküli világnak. Vannak, akik biztonságérzetet, stabilitást, identitást merítenek abból, hogy van saját házuk vagy autójuk. A bérlés világa viszont túl bizonytalan, és kiszolgáltatott. Mi van ugyanis akkor, ha ezek a szolgáltatók egyik napról a másikra eltűnnek, ha drágábbá válik a bérlés, mintha megvásároltuk volna az adott dolgot? Ezek jogos kérdések. A digitális platformok világa ugyanis mindig kiszolgáltatottságot jelent, főleg akkor, ha mindenünk ettől függ.
Ami biztos: egy új értékrend jelent meg a világban. Olyan helyen élünk, ahol már nem számít, hogy mit birtokolsz.
Az a fontos, hogy mit érsz el, mit élsz át, mire vagy képes tárgyak nélkül.
Egy ház sem mindenkinek az életének a célja. Lehet akár egy háttérdíszlet, amin időről-időre változtatunk. A birtoklás viszont nem tűnik el, csak egy új formát kap. Talán a legnagyobb változás nem is a tárgyakban van, hanem a fejünkben. Mert az igazi szabadság nem az, ha minden a miénk, hanem az, hogy bármikor bármihez hozzáférhetünk, anélkül, hogy azt tárolni vagy félteni kellene.
Egy bőröndnyi élet
Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a „nem birtoklok, csak használok” működőképes, mint a digitális nomádok világa. Az új bérleti kultúra talán legélesebben itt mutatkozik meg. Ezek az emberek laptoppal a hátukon, világvárosokat járva dolgoznak, élnek, és semmit sem birtokolnak azon kívül, amit egy kézipoggyászban magukkal tudnak vinni. Nincs állandó lakcímük, nincs autójuk, mosógépük, de van hozzáférésük számtalan olyan dologhoz, amihez az átlag embernek nincs.
Boldogok, kiegyensúlyozottak, és cseppet sem érnek kevesebbet az embertársaiknál csak azért, mert nincs saját ingatlanjuk vagy egy halom olyan dolguk, amit évente egyszer használnak. Ha kell, akkor kibérelnek egy Airbnb-t egy hónapra, vagy egy co-working irodát néhány napra. Ha sportolni akarnak, akkor nem bérletet vesznek, hanem óránként bérelnek konditermet. Ez a mozgékonyság a teljes szabadság érzését adja, de csak azoknak, akik képesek hosszú távon alkalmazkodni a teljesen lebegő életmódhoz.
Szabad élet a komfortzónán innen és azon nagyon is túl: workaway életmódkalauz
Talán az sem lesz meglepő, ha azt mondjuk, hogy ők tekinthetőek a „tárgymentes élet” úttörőinek. A legtöbbjüket ugyanis nem frusztrálja, hanem felszabadítja az, hogy mindössze egy hátizsákra kell vigyázniuk, miközben felfedezik a világot. Bár én még messze vagyok ettől az életmódtól, évente 1-2 alkalommal azért szeretek elutazni otthonról több hétre, hónapra. Sosem volt hiányérzetem, boldogan eléldegéltem egy kisebb bőröndből, hiszen mire van szükségünk a mindennapokban? Ruhákra, cipőre, néhány személyes tárgyra, és egy laptopra. Ennyi. Semmi több.
Élet a hozzáférés luxusában
Miközben a régi világban a birtoklás volt a státusz szimbóluma, ma már egyre inkább a hozzáférés vált azzá. Mit ér az, ha valakinek van egy drága SUV-je, ha egész nap a garázsban porosodik? Mi van akkor, ha valaki inkább kibérli az álomautót egy hosszú hétvégére, és tényleg élvezi azt. Az új korszak a „tulajdon nélküli luxus” lehet. Egyre többet vagyunk hajlandóak fizetni egy jól megszervezett kényelmes bérleti rendszerért, mint kevesebbet egy megvásárolt, de nyűgös tulajdonért.
Ez a szemlélet a márkákat is átalakítja, ma már tehát nem feltétlenül a tulajdonos lesz a célcsoport, hanem a „felhasználó”. Az biztos, hogy a bérlés kultúrája nem mindenki számára vonzó. De egyre többen választják ezt a megoldást, és nem csak azért, mert nem tudnak birtokolni, hanem azért is, mert nem akarnak. Mert a tárgyak helyett inkább élményekre vágyunk. Mert a mobilitás, a rugalmasság és az idő számít, nem a porosodó tulajdon. Lehet, hogy egy nap ráébredünk: amit nem birtoklunk, attól nem kell elbúcsúzni sem. Csak letesszük, és megyünk tovább.