Kutatók szerint ebből lehet megjósolni, ha az emberrel szakítani akarnak
Szakítani senki sem szeret, ennél csak az a rosszabb, ha velünk szakítanak. De vajon megjósolhatjuk előre, hogy a párunk el fog minket hagyni, vannak figyelmeztető jelek, amiket az ember antennái tudat alatt érzékelnek, vagy mindig sokként köszönt be az elválás?
Nehéz megmondani, mi a rosszabb: amikor derült égből villámcsapásként ér minket, hogy szakítanak velünk, vagy amikor hetek, hónap telnek el bizonytalanságban, azzal az érzéssel, hogy valami nem stimmel – aztán végül valóban megtörténik, amitől rettegünk. Első esetben elkerüljük a hosszan tartó stresszt és önáltatást, azonban maga a szakítás sokkal nagyobb hatással lesz ránk, míg ha régen érezzük, hogy közeleg a vég, akár fel is szabadulhatunk, amikor végre ki is mondatik a dolog.
A párválasztással, párkapcsolati elégedettséggel foglalkozó szakembereket régóta érdekli, hogy a szakítás előérzete csak egy véletlen, vagy valóban vannak már jóval korábban arra utaló jelek, hogy az egyik fél ki akar lépni egy kapcsolatból.
Akik jobban érzik
Egy nagyon friss, 2023-ban publikált kutatásban arra voltak kíváncsiak, megérzi-e egy párkapcsolatban élő ember, hogy partnere szakítani akar vele. A kutatók abból indultak ki, hogy egy tartós kapcsolatban legalább az egyik felet már a konkrét szakítást megelőzően foglalkoztatja a gondolat, hogy a kapcsolat nem megfelelő számára. A kutatók ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy korábbi vizsgálatokból kiderül: a tartós kapcsolatukat megszakítani tervező emberek általában figyelembe veszik azt, partnerük mennyire elkötelezett a kapcsolat irányba, és ez befolyásolja a döntésüket.
Egy 2018-as vizsgálatból ugyanis az derült ki, hogy aki úgy érezte, partnere erősen függ a kapcsolatuktól, az kevésbé akart szakítani. A friss kutatás célja tehát az volt, hogy feltárja: mennyire helyesen érzékeli valaki partnere elkötelezettségét a kapcsolat felé, illetve helyesen érzi-e a szakítási szándékot. Több száz kapcsolatban élőt kérdeztek meg arról, gondolnak-e arra, hogy partnerük el akarja hagyni őket, illetve mennyire érzik társukat elkötelezettnek.
Úgy tűnt, viszonylag sokan (a vizsgált alanyok 20%-a) gondolta idődről-időre, hogy társa a szakítást fontolgatja. Ugyancsak sokan gondolták partnerüket nem elég erősen elkötelezettnek a kapcsolat irányába – a kettő értelemszerűen összefügg, azonban nem minden esetben. Kérdés azonban, hogy mennyire akkurátusan állapítják meg az emberek, hogy párjuk szakítani akar velük. Ehhez több száz alanyt – és természetesen párjukat – kérdezték meg, és úgy tűnik, bár szeretjük alul becsülni társunk szakítási szándékának intenzitását, meglehetősen pontosan érzékeljük, mennyire fontolgatja a szakítást.
A kutatás külön érdekessége, hogy mérték a felnőtt kötődési stílust is, és kiderült: a szorongó kötődők pontosabban érzik, ha párjuk szakítani akar velük. A szorongó kötődési stílusú emberek alapkoncepciója, hogy ők kevésbé szerethetők, mint partnerük, gyakran piedesztálra emelik társukat, rettegnek az elhagyatástól, és párjuktól elvárják, hogy szeretetét és elkötelezettségét folyamatosan bizonyítsa feléjük.
Éppen ezért lehetséges, hogy annyira ki vannak hegyezve minden apró jelre, amely a másik érzelmeinek gyengülését mutatja, hogy jobban észreveszik azokat, mint például egy biztonságosan kötődő. A kutatók ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a szorongó kötődők sokszor túlbecsülték partnerük szakítási szándékának erősségét. Mindennek meglehet az a haszna, hogy valaki érzelmileg felkészíti magát a szakításra, illetve ő is elkezd távolodni a partnerétől, így kevésbé fáj majd, amikor eljön a vége.
Ugyanakkor, ha valaki túlbecsüli a másik szakítási szándékát, az felesleges feszültséget teremthet a kapcsolatban, amely akár tovább távolíthatja a partnert érzelmileg – vagyis akár ki is provokálhat egy olyan szakítást, amely más körülmények között nem jött volna létre.
Megváltozik a szóhasználat?
A közösségi médiában közzétett bejegyzések tanulmányozásával a kutatók már felfedezték az emberek érzelmi és pszichológiai állapotával kapcsolatos nyelvi mintákat, amelyek alapján nagy pontossággal bejósolható volt például a depresszió, az öngyilkossági gondolatokat, a poszttraumás stressz zavar és a figyelemhiányos hiperaktivitás tünetei. Ebből kiindulva kutatók elkezdték elemezni a közösségi médiában megjelenő szóhasználatot abból a szempontból is, hogy az illető éppen milyen párkapcsolati státuszban van.
Egy vizsgálatban a Reddit közösségi oldal fórumait kezdték el elemezni, azok ugyanis olyan széles skálát fognak át, olyan sok témát fednek le, és olyan sok ember beszélget rajtuk, hogy jól leképezik a társadalmat (legalábbis az internethasználók közösségét – és azt is fontos megjegyezni, hogy a kutatás amerikai, ahol a Reddit jóval elterjedtebb, mint Magyarországon).
A pszichológusok egy szakítással kapcsolatos Reddit aloldal fórumozóit kezdték el vizsgálni abból a szempontból, hogy milyen nyelvezetet használtak a szakításukat megelőző, illetve az azt követő egy évben. Nem csak a konkrétan szakításról szóló alredditen posztolt megszólalásaikat elemezték, hanem mindent, amit kommenteltek bármelyik Reddit aloldalon. A fő kérés az volt: vannak-e a közelgő szakításra utaló jelek a nyelvezetben a konkrét történést megelőző időszakban is, és akkor is, amikor nem beszéltek a párkapcsolatról közvetlenül.
Több mint 1 millió poszt elemzése után olyan nyelvi markereket azonosítottak, amelyek akár három hónappal a tényleges szakítás előtt is jelezték a változást, tehát tulajdonképpen előrevetítették a közelgő szakítást. Ezek a változások pedig akár még hat hónappal az esemény után is fennmaradtak. A jellegzetes nyelvi markerek megjelentek akkor is, amikor a posztoló sportról, főzésről vagy utazásról beszélt.
Bár ezek az emberek nem feltétlenül voltak tisztában azzal, hogy párkapcsolatuk a végéhez közeledik, már enyhén megváltozott a másokkal való kommunikációjuk.
Az egyik jellegzetesség az „én” szó gyakoribb használata volt, ami arra utal, hogy az emberek elkezdtek inkább magukra koncentrálni. Ez gyakori egy stresszes életesemény során, és más tanulmányok is kimutatták, hogy a depressziós vagy szorongó embereknél megnő az önmagukra vonatkozó nyelvhasználat.
A másik, hogy csökkenés volt megfigyelhető az elemző gondolkodásban is: erre az utalt, hogy informálisabbá és személyesebbé vált a nyelvhasználatuk, kevésbé utaltak konkrét fogalmakra, amely által csökkent a névelőhasználatuk is, és gyakrabban beszéltek más emberekről inkább, mint fogalmakról. Észrevehető volt az is, hogy gyakran említették partnerüket is – amivel jelezték, hogy az identitásuk még nehezen szétválasztható a másikétól.
A szakítás után, ahogy telt az idő, az emberek viszont egyre többet utaltak azokra a személyekre, akik a nehéz időkben támogatták őket. Minél több idő telik el a szakítást követően, annál inkább kezd visszatérni a logikus gondolkodásra való hajlam, amely koherensebb nyelvezetet jelent, és a vizsgált szövegek alapján körülbelül hat hónap szükséges ahhoz, hogy a nyelvhasználat visszatérjen a szakítást megelőző időszakra.
Nagy kérdés, hogy ez mire lehet hasznos. A kutatók szerint különböző applikációkkal elemezhetővé válna a nyelvhasználat – például jegyzetek, naplók átfésülésének segítségével -, és a felhasználó értesítést kapna arról, ha elkezd megváltozni a szóhasználata. Vagyis kezébe vehetné a történéseket még azelőtt, mielőtt egyáltalán ráébredne, mi történik. Beszélhetne például érzéseiről a párjával, vagy mentálhigiénés szakemberhez fordulhatna.