30 napon át minden reggel 5-kor keltem - Így változtatta meg az életemet a hajnali ébredés

Sosem voltam az a típus, aki hajnalban meditált vagy zöld turmixot készített. Inkább az, aki háromszor megnyomta a szundi gombot. Aztán jött egy hónap, amikor kíváncsi lettem, mi történik, ha mégis megpróbálok korábban kelni. Harminc napon át figyeltem, hogyan változik a testem, az elmém és a napjaim, miközben egy órával korábban keltem, mint valaha. Nem a teljesítmény, hanem a nyugalom lett a legnagyobb ajándék.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd azok közé tartozom, akik maguktól ébrednek hajnalban, és boldogan mennek ki a sötét, csöndes utcára futni. Pedig én tényleg a klasszikus „éjszakai bagoly” voltam, aki hajnalig görget, reggel pedig az első három kávé után is csak félálomban létezik. A „reggel mint csodaidőszak” számomra mindig távoli mítosznak tűnt – egészen addig, amíg el nem döntöttem, hogy lefutom a maratont.

A 30 napos kísérlet

Futni korábban is futottam, de csak kedvtelésből: munka után, heti két-három alkalommal, legfeljebb egy órát. Jólesett, kikapcsolt, de nem volt benne rendszer. Aztán egyszer csak kitűztem egy célt: a maratoni felkészülést, ami egészen más szint. Rendszerességet, kitartást, tervezést igényel. Nem lehet kihagyni heteket, és vannak olyan edzések, amik két-három órát is igénybe vesznek. Munka utánra ez gyakorlatilag lehetetlen volt: fáradt voltam, sötét volt, hideg volt mindig volt kifogás.

Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha reggel próbálnám meg. A gondolat először őrültségnek tűnt, de valahol mélyen éreztem, hogy a megoldás ott rejlik a hajnalban. Sokszor olvastam, milyen jót tesz a reggeli mozgás: felpörget, javítja a hangulatot, növeli az energiaszintet. De persze könnyű ezt leírni a gyakorlatban felkelni hajnalban egészen más történet. Március elején, amikor már közeledett a tavasz, elhatároztam: kipróbálom 30 napig milyen, minden reggel 5-kor kelni, hétvégén is, ünnepnapokon is.

Ne fogj mindent a stresszre – Lehet, hogy a hormonjaid nem engednek aludni

Az első napokban nem pattantam ki az ágyból. Inkább csak ültem a konyhában a kávémmal, és néztem, ahogy kivilágosodik. De néhány nap után a testem elkezdett alkalmazkodni. Egyre kevésbé tűnt korainak az 5 óra. Meglepett, milyen gyorsan képes a szervezet új ritmusra váltani, ha következetes vagy vele.

A második héten úgy döntöttem, most már nemcsak felkelek, hanem el is indulok futni. Ötkor már a cipőmben voltam, hatra visszaértem, lezuhanyoztam, megreggeliztem és mire beértem dolgozni, úgy éreztem, mintha már fél napot megéltem volna. Nyolc körül, amikor a többiek még a kávé fölött próbálták kinyitni a szemüket, én már tele voltam energiával, lendülettel, és valami egészen újfajta nyugalommal. Nemcsak fittebb lettem, hanem mentálisan is stabilabb. A reggeli futások alatt elrendeztem a gondolataimat, megnyugodtam, és mire elkezdődött a nap, már nem a stressz irányított, hanem én.

A 30 nap végére a koránkelés rutinná vált.

Nem kellett hozzá sem motivációs idézet, sem kényszer. Egyszerűen jó érzés lett, hogy a nap első órái az enyémek. Azt hiszem, azért, mert volt célom. Nem az volt a lényeg, hogy korán keljek, hanem hogy legyen időm arra, ami fontos: a futásra, a felkészülésre, a saját nyugalmamra. Ez az, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: a koránkelés önmagában nem érték. A reggeli órák attól válnak különlegessé, ha megtöltjük őket valamivel, ami számít. Lehet ez sport, olvasás, egy csésze kávé csendben, vagy csak néhány perc, amikor nem mások elvárásai irányítanak.

Túl az üres wellness trendeken a jóga valódi változást ígér

A reggel mint énidő

Az 5 óra körüli város más. Van egyfajta békéje, amit napközben sosem tapasztalsz. A levegő frissebb, a fények lágyabbak, a zajok tompábbak. Egy idő után megszerettem ezt a különös magányt, és hiányzott, ha kimaradt. Amikor hajnalban futottam, éreztem, hogy ez az idő valóban az enyém, nem szólt telefon, nem jöttek e-mailek, nem volt még teendőlista a fejemben.

Ezt a csendes órát már soha nem akartam visszaadni. Nekem ez a futás lett, de neked lehet bármi más: egy lassú kávé, egy könyv, egy séta a kutyáddal, vagy az, hogy nyugodtan megtervezed a napodat, mielőtt a világ kérni kezd tőled bármit. Ha valamit örömmel csinálsz, nem lesz nehéz felkelni érte. Gondolj csak bele: ha hajnalban indul a repülőd, nem esik nehezedre felkelni, igaz? Mert vár valami jó. Pont ezt az érzést kell megtalálni a hétköznapokban is. Nem maga a felkelés rossz, az a nehéz, ha nincs miért felkelni.