„Az ego mindig eggyel hátrébb volt, mint a család vagy a szeretet” - beszélgetés Szakonyi Gábor üzletemberrel

Mindig nagy családról álmodott, a négy gyermek vállalásáról csak a feleségét kellett meggyőznie. Apák napja kapcsán kérdeztük az üzletembert, akit soha nem zavart, hogy ő maga nincs reflektorfényben.

Gábor felesége Szakonyi Eszter, a Vintage Beauty alapítója, aki az idei GLAMOUR Women of the Year gálán Az év üzletasszonya kategória győztese lett. Eszter az interjúkban mindig kiemeli, hogy bár az arcát ő adja a brandhez, az eredményekhez a férje szerepvállalása is nagyban hozzájárult. Kivételesen nem az üzleti sikerekről, hanem a családról, gyereknevelésről beszélgettünk Szakonyi Gáborral.

Mindig nagy családot szeretettek volna?

Az én fejemben mindig nagy család volt, Eszter egy gyereket szeretett volna. Már a szülőágyon mindig elkezdtem kampányolni a következő gyerekért. Nekem is több testvérem van, de nem csak emiatt, hanem éreztem, hogy a sok gyerek, az tök jó dolog.

Sokat kellett ezen kampányolnod az ügy érdekében?

Nem keveset. Elismerem, hogy egy gyerek is tud néha sok lenni, de ha megkérdeznek, mindig azt mondom, hogy

a gyereknevelés az a műfaj, ahol a kilencvenkilenc a rossz, vagy nehéz rész és egy százalék a jó.

A jó hír az, hogy ezt a fennmaradó egy százalékot semmi mással nem lehet pótolni. Ez pedig mindenért kárpótol.

Nálatok jó az elosztás korban is, mert vannak nagyobbak, és van még most is kicsi.

Egyfelől nézve ez tényleg jó, mert állítólag egy gyerek fiatalon tartja az embert, másrészt húsz éve folyamatosan van egy kicsi a háztartásban. Az első, harmadik, negyediknél hat-hat-hat év van, az első és a második között pedig másfél év. Most már nagyon jónak tűnik az elosztás, már vannak nagyok, akik már önállóak, és azt látni, hogy megállják a helyüket, az hihetetlenül jó érzés. A szülőség csúcsa is elért minket a napokban.

Amikor közvetlenül szembesülhettünk azzal, hogy az addig csetlő-botló, támogatásra szoruló, a magyar oktatási rendszer szerint „szabálytalan” gyermekünk tényleg megállja a helyét az életben. Ugyanis a legidősebb fiúnk leérettségizett Hollandiában, holland gyerekek között, holland nyelven tíz tantárgyból - köztük angolból, amelyből anyanyelvi vizsgát is szerzett -, egy holland gimnáziumban, úgy, hogy kevesebb, mint négy évvel ezelőtt mindenfajta holland tudás nélkül, alapfokú angol tudással érkezett meg Hollandiába.

A nő, aki átírta a tévé szabályait – Hámori Barbara inspiráló karrierje

Saját példámból tudom, hogy az éjszakák tudnak a legfájóbbak lenni. Jó alvók voltak legalább?

Nem, mind a négy nagyon rosszul aludt. Hároméves korukig mindegyikük három-négy-öt alkalommal kelt éjjel. Ezt hároméves korukban mintha elvágták volna, onnantól kezdve soha semmi. Tehát elméletileg csak ezt a három évet kellett kihúzni, de ezek összeadódtak tizenpár évvé, Csenge még rá is húzott, ő négy évig kelt éjszakánként. Szóval a kialvatlanságnak csak nemrég lett vége.

Volt elképzelésed arról, hogy milyen apa leszel?

Persze, a világ legjobb apukája, ez soha nem volt kérdés.

És ezt sikerül is tartanod?

Igen, én a világ legjobb apukája vagyok. Talán ezt mindenki így gondolja, sőt, ha nem így állsz hozzá, el se kezd ezt a műfajt! Az elejétől fogva ez az arc poeticám, és mindig is így gondoltam magamra.

Ki a jó, és ki a rossz zsaru nálatok?

Szerintem összevissza van ez a jó zsaru, rossz zsaru dolog. Többször Eszter a rossz zsaru, mert én sokszor vagyok az ötödik gyerek, legalábbis voltam az elmúlt években. Mert igen, én minden csínytevésben részt vettem. Tudom, hogy vannak határok, amiket szülőként illene betartani, de hát közben meg egy-egy szituáció hatalmas poén is. Oké, betört minden üveg, és én abszolút megértem, hogy ezt a rúgást ki kellett próbálni. Emiatt nem mindig könnyítem meg a helyzetet, de

amikor igazán fegyelmezésre van szükség, akkor általában az utolsó szó az enyém.

Én vagyok az utolsó morgó, és akkor annak mindig van foganatja. Eszter pedig az előmorgó, ő csak a figyelmeztetéseket küldi, hogy rossz az irány, muszáj valamit állítanunk a vitorlákon.

Két világ között, önmaguk nélkül: a szendvicsgeneráció csendes küzdelme

Mivel hoznak ki legjobban a sodrodból?

Azzal, amikor az alaptéziseinkkel mennek szembe. Minthogy az egymás iránti tisztelet, a ne bántsd a másikat, vagy, hogy segítsd a másikat. Amikor ebben látunk olyat, amit az iskolából, intézményből hozott valamilyen elburjánzás, azzal nagyon fel tudnak bosszantani. Ezzel kapcsolatban zéró tolerancia van nálunk. A legnagyobb előnye az egész működésünknek, hogy mi Eszterrel nagyon ugyanazt gondoljuk, arról, hogy mi a fontos, és mi nem fontos. Mi soha nem különböztünk abban, hogyha valamit reagálni kellett. Ugyanazt gondoltuk, hogy ez jó, ez nem jó.

Ha nagy ritkán mégis volt olyan, hogy valamiben nem értettünk egyet, akkor soha nem reagáltuk azt le a gyerekek előtt. Ezt megbeszéltük később, de a gyerekek soha nem érezhették azt, hogy kijátszhatóak vagyunk egymás ellen, hogy szembeállíthatóak vagyunk, vagy hogy valami stikli van, hogy nem ugyanazt gondoljuk. Mindig ugyanazt mondtuk, és kilencvenkilenc százalékban ugyanazt is gondoltuk.

Azért így könnyebb, hogy soha nem harcoltunk egymással.

Mi van olyan, amit, ha ugyan csak a gyerekek háta mögött, de mégis másként gondoltok?

Egyetlenegy dologban van egyet nem értés, a számítógépes játékok tekintetében. Eszternél ez zéró tolerancia, én meg azt gondolom, hogy ez egy gyerek életébe belefér.

Kihez mennek, ha bánatuk, örömük van?

Ők egymás között leosztották ezt. Ugye gyerekek, tehát rafináltak, tökéletesen érzik, hogy melyik témával kihez kell menni, kit tudnak manipulálni. Ezt jól megtanulták, és használják is ezt a képességüket.

Jó testvérek?

Idővel igen, korábban nagyon kemények voltak egymással. Pont most beszéltük az Eszterrel pár napja, hogy amikor a két nagy, akik most külön élnek, egy háztartást vezetnek és fantasztikusak együtt, azért ők, hogy gyilkolták egymást. Amíg meg nem jött Csongor, a harmadik fiú, addig tényleg nem sokon múlt, hogy mind a kettő életben maradt. Elképesztő indulatokkal tudtak egymásnak feszülni.

Ilyenkor nem avatkoztatok közbe?

Nem, nálunk mindig az volt a szabály, hogy verbálisan győzd le a másikat. Azt is úgy, hogy érvelj! Persze verekedés, dulakodás az volt, de vér persze soha nem folyt.

Három évig éltetek Hollandiában, és most komoly mérföldkőhöz érkeztetek: a két nagy fiú kint maradt. Hogy élted ezt meg?

Nagyon örültem a döntésüknek, bár nem gondoltam, hogy ez ennyire fog fájni, vagy ennyire rossz lesz. A cél az volt, hogy ők boldoguljanak. Az elválás az iszonyatos volt. Amikor kivittem őket, berendeztük a lakást, és utána eljöttem, akkor a hazafele utam nagyon nem volt jó. Tudjuk, hogy egyszer mindenki elmegy otthonról. Ez általában akkor történik, amikor jön egy fiú, vagy egy lány, és elviszi az egyszem csemetédet, na onnantól a szavaid nem sokat érnek, mint szülő, hiszen van egy erősebb behatás.