előfizetésem
Hírlevél
„Ha ezt kibírjuk, akkor bármit” - így működhet jól a távkapcsolat
Számos kapcsolati modell közül az egyik legismertebb, mégis az egyik legmegosztóbb a távkapcsolat. Nincs is olyan ember, aki ne ismerne legalább egy távkapcsolatban élő párt, de az is lehet, hogy saját példánkon keresztül látunk rá erre a kapcsolati formára. Bármilyen oldalról közelítjük meg a dolgot, annyi biztos, hogy mindannyiunknak van róla véleménye. A kérdés csak az, hogy mit gondolnak azok a párok, akik hosszú ideje boldog távkapcsolatban élnek?
Hogy választ kapjunk a kérdésre, ezennel egy huszonéves pár nézőpontjából vizsgáljuk a kérdést, akik őszintén meséltek a boldog távkapcsolat titkáról, és annak minden nehézségéről. Mia Budapesten tanul, Dani Londonban dolgozik. A férfi a jobb fizetés reményében költözött ki, a nő azonban hallani sem akart arról, hogy egy idegen országban élje tovább az életét. Most így alkotnak egy párt.
Két hónap után távkapcsolatban folytatták
Azt hihetnénk, hogy két ennyire különböző gondolkodás biztosan szétszakítja a párt, elvégre mind ismerünk olyan nőket vagy férfiakat, akik a földrajzi távolság miatt mondtak le a közös jövőről. Pedig a távkapcsolat fenntartása nem egyenlő a lehetetlennel, még akkor sem, ha az egyik fél mindenáron ragaszkodik a külföldi munkavállaláshoz, míg a társa ugyanilyen kitartó a szülőföldje mellett.. Mia és Dani a gimnáziumi évek alatt ugyanahhoz a baráti társasághoz tartoztak Pécsen.
Az érettségi után, a nyár közepén jöttek össze, történetesen nem sokkal azelőtt, hogy szeptemberben mindkettőjük élete más irányt vett. Dani akkoriban már az angliai karriert tervezte, hogy anyagilag megalapozza a jövőjét, Mia pedig Budapestre költözött, miután felvették az egyik fővárosi egyetemre. Azóta négy év telt el, de máig pontosan emlékeznek a bizonytalanság miatt keserű kezdeti időszakra. Két dologban voltak biztosak, egyrészt abban, hogy szeretik egymást, másrészt, hogy külön kell élniük.
Válás az esküvő után két évvel? Nem akkora kudarc, mint egyesek gondolják
„A szüleinktől kezdve a barátokon keresztül sokan mondták, hogy ez így nem fog működni, hogy nehéz lesz. Nem titkolom, bennem az is felmerült, hogy kiköltözés előtt lezárom a kapcsolatot. De aztán átbeszéltük az egészet, és úgy voltunk vele, hogy együtt maradunk, és kész” – idézi fel Dani, mire megjegyzem, hogy ez nehéz döntés lehetett. Csakhogy a pár nem nehézségként élte meg ezt a lépést, hanem egyfajta kihívásként.
Legyőzhető a hiány?
Leszámítva az első heteket, a kapcsolatuk kezdettől fogva távkapcsolat volt, amit sokan nem tudtak hova tenni a környezetükben, elvégre a legtöbb esetben ez fordítva történik: távkapcsolatban indul a pár, majd választ egy helyet, ahol összebútorozhat. „Anyukám aggódott értem, hogy majd nagyon fog hiányozni a fiúm, meg biztos sokat fogok sírni. De végül nem volt semmilyen dráma.
Dani nyilván nagyon hiányzott, és most is rettentően hiányzik, amikor éppen külön vagyunk, vagy amikor a COVID miatt ritkábban láttuk egymást, de mivel tudtam, hogy mire vállalkozunk, nem engedtem, hogy a hiány érzése felülírja bennem a közös jövőnkbe vetett hitet” – mondja Mia, akinek a hiányérzettel szembeni megküzdésben sokat segít, hogy mindig van mit csinálnia. Amikor nem egyetemen van, akkor a barátaival tölti a szabadidejét, Londonba utazik Danihoz, vagy éppen várja haza a szerelmét. Így megy ez négy éve.
„Hetente többször beszélünk videóhíváson keresztül, és naponta több üzenetet váltunk. Talán mi nem tudunk hirtelen ötlettől vezérelve együtt moziba menni, de tudunk ugyanakkor sorozatot nézni, amiről később ugyanúgy beszélgetünk, mint más párok.” Mia számára ez a közös szokás is segít a hiánnyal szembeni megküzdésben.
Túlélési tippek távkapcsolatban élő pároknak
A hiánnyal való szembenézés csak egy a sok hátráltató tényező között, mint az idő, a helyszín és az anyagiak. Merthogy Mia és Dani egy percig sem titkolják, hogy olykor bizony nehéz előteremteni a pénzt a repülőjegyre. Ezért minden találkozást előre megterveznek, nincsenek spontán látogatások, és egyelőre nyaralásra sem futja. Ami viszont fix, hogy néhány havonta valamelyikük repül, attól függően, melyiküknek könnyebb idő és pénz tekintetében.
Situationship: A „majdnem-kapcsolat” jobban fáj, mint gondolnád
A nyári, őszi, téli és tavaszi szünidőben Mia repül Danihoz, szorgalmi időszakban pedig Dani vesz ki szabadságot, hogy hazautazzon, és mint mondják, ilyenkor minden percet együtt töltenek. Együtt mennek a rokonokhoz látogatóba, együtt mennek ügyet intézni és még vásárolni is. „Mindig van egy konkrét dátum, hogy mikor látjuk újra egymást. Szerintem ez a legfontosabb. Nem az, hogy minden nap órákig beszéljünk, hanem hogy legyen egy időszak a naptárban, amikor csak egymásra figyelünk” – magyarázza Dani, majd megjegyzi, hogy így talán többet vannak együtt, mint azok a párok, akik reggeltől estig dolgoznak, és csak elalvás előtt találkoznak egy-egy órát otthon és hétvégén.
Mi lesz így a közös jövővel?
A távkapcsolat tehát fenntartható, ha a pár akarja, hiszen mint látjuk, minden nézőpont és persze szervezés kérdése.
De vajon hogyan lehet ebben a felállásban gyereket tervezni?
Mia és Dani egyenlőre még nem szeretne családot alapítani, viszont az ötéves tervek között szerepel az esküvő. “Nem titok, hogy engem elfog a bizonytalanság, amikor a távoli jövőre gondolok. Boldogok vagyunk távkapcsolatban, csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha eljön a családalapítás ideje. Már beszéltünk erről a kérdésről, és látjuk, hogy egyikünknek mozdulnia kell, hiszen gyereket nem tudunk két országból felnevelni. Jelenleg azt tervezzük, hogy én az egyetem után több hónapra kiköltözök Londonba, és ha tetszik, akkor maradok.”
Addig még két év van, és a páron egy kicsit sem látszik az aggodalom. Ez a titok: bátran beszélnek a közös céljaikról és félelmeikről, dacára az 1700 kilométernek. „Ha ezt a négy évet kibírtuk, bármit kibírunk majd. Ennek köszönhető, hogy kicsit jobban is értékeljük egymást, mint sok pár, mert tudjuk, hogy milyen érzés, amikor nincs ott a másik, és így megtanultuk értékelni a közös minőségi időt.”
