Elég egy hang, egy illat, és a múlt fájdalma visszatér, mert a lélek mélyen őrzi a traumákat

Van az a nap, ami más, mint a többi. Lehet, hogy minden évben ugyanazon a héten nehezebben kelünk fel, feszültebbek vagyunk, vagy egyszerűen csak nyomasztó érzés ül ránk – és nem mindig tudjuk megmondani, miért. A test emlékezik. Az érzelmi rendszerünk pedig nem a naptár szerint dolgozik: ha egyszer egy megrázó esemény történt velünk, az évfordulója újra és újra beléphet az életünkbe – akár tudatosan számolunk vele, akár nem.

A traumák nem felejtenek, még akkor sem, ha évek teltek el, és terápia is segítette a gyógyulást. Egy évforduló, egy illat, egy dal – és a múlt újra testet ölt. A traumával kapcsolatos tapasztalatok nem múlnak el nyomtalanul. Bár a pszichológiai támogatás és az évek munkája sokat segíthet, nem beszélhetünk teljes „gyógyulásról” a szó hagyományos értelmében. Schwanner-Kovács Magdolna pszichológus szerint ez inkább hasonlít egy komoly testi sérüléshez: „Egy komoly térdsérülés nyoma megmarad, a térd érzékenyebb lesz, ezért mindig ennek megfelelően szabad csak terhelni.”

Egy trauma évfordulóján nemcsak a múlt, de a testbe zárt emlékek is aktiválódhatnak – még akkor is, ha a felszínen úgy tűnik, minden rendben. A kérdés az: hogyan tudjuk kezelni ezeket a napokat úgy, hogy közben ne ragadjunk bele a fájdalomba, és ne újraéljük azt, amit már egyszer túléltünk?

A válasz nem egy egyszerű „mit csinálj, mit ne” lista, hanem egy belső munka. Ebben segíthetnek a tudatos önismereti módszerek, a rendszeres stresszkezelő technikák és a támogató közösségek. A trauma feldolgozását nem lehet siettetni – de azt igenis megtehetjük, hogy felkészítjük magunkat a nehéz időszakokra.

Kádár L. Gellért: „A testem létfontosságú iránytű”

Az évforduló hatalma

A trauma évfordulója gyakran idézi fel az eredeti eseményhez kapcsolódó érzéseket, még akkor is, ha azóta évek teltek el. Nem szükséges poszttraumás stressz-zavar diagnózisa ahhoz, hogy az érzelmi emlékek visszatérjenek. Ennek oka a pszichés emlékezet működése: testünk és idegrendszerünk „emlékszik” arra, mi történt, és újra aktiválja a korábbi érzelmi, testi reakciókat.

„Szinte bármi szolgálhat triggerként” – mondja Schwanner-Kovács Magdolna. Egy hang, egy illat, egy fényviszony – és máris ott találjuk magunkat egy belső film közepén, ahol újra átéljük a veszteséget, a félelmet, a kiszolgáltatottságot. Ezért fontos nem elvárni magunktól, hogy „túl legyünk rajta”, hanem inkább felismerni a saját ritmusunkat, érzékenységünket – és ehhez igazítani az önmagunkkal való bánásmódot.

Nem elég „felkészülni” – gyakorolni kell!

Sokan úgy gondolják, ha előre megtervezik az évfordulót, az elegendő lehet a fájdalmas érzések kezelésére. Ez azonban gyakran nem működik. „Kevésbé a felkészülésre helyezném a hangsúlyt – inkább az önismereti és stresszcsökkentő módszerek napi gyakorlására” – hangsúlyozza a pszichológus.

Az érzelmi túlterhelődés megelőzése nem egyetlen nap döntése, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. A rendszeresen alkalmazott technikák – mint például a légzőgyakorlatok, a pozitív önbeszéd vagy az érzékelésen alapuló grounding – segítenek stabilabb belső állapotot kialakítani. Ha ezeket már nem krízishelyzetben kezdjük el alkalmazni, sokkal hatékonyabban működnek.

Ne fogj mindent a stresszre – Lehet, hogy a hormonjaid nem engednek aludni

Mindfulness: stabil pont a viharban

A Mindfulness Alapú Stresszcsökkentés (MBSR) módszere kiemelkedően hatékony eszköz lehet a trauma hosszú távú kezelésében. „A mindfulness csökkenti az érzelmi-hangulati hullámzást” – mondja a szakértő. A rendszeres gyakorlás során az egyén megtanulja figyelni a saját testi és lelki folyamatait, így a korábban túlterhelő helyzetek hatása is enyhülhet.