előfizetésem
Hírlevél
A jó kislányokból fáradt nők lesznek, akik egyszer csak nem bírják tovább, hiába tanultak meg hallgatni
Van egy pont, ahol a csend már nem béke, hanem fojtás. Amikor egy nő napok, hetek óta gyűjtögeti a „majd holnap megbeszéljük” mondatokat, a ki nem mondott sérelmeket, a kényszerű türelmet – és egyszer csak elég. Egyetlen rosszul időzített megjegyzés, egy odavetett félmondat, és hirtelen minden feszültség egyszerre robban ki. Ez az a pillanat, amikor a nő saját magát is megijeszti: „én nem ilyen akartam lenni”.
A nők robbanásai mögött sokszor nem az adott szituáció áll. Nem a széthagyott zokni, a későn hazahozott kenyér vagy a félbeszakított mondat. Hanem a mögöttes réteg: hogy hetek óta senki nem figyelt rájuk igazán. Hogy mindent ők szerveznek, tartanak kézben, miközben belül egyre kevesebb terük marad. És miközben a társadalmi narratíva továbbra is azt várja: legyenek türelmesek, alkalmazkodóak, „jó fejek” – a valóságban egyre nagyobb belső árat fizetnek ezért.
Jackie Kennedy legnagyobb riválisa a húga volt, egy tragédia változtatott meg mindent
A megfelelés lehetetlensége
„Kineziológusként azt látom, hogy a robbanás gyakran egy mélyen rögzült túlélési mintának a következménye” – vélekedik Kiss-Dalmadi Mariann kineziológus, női meditációvezető. „Sok nő gyerekkorában megtanulta, hogy a megfelelés az elfogadás záloga, és a saját igényeit elnyomja, hogy elkerülje a konfliktust. Az elnyomott vágyak és érzések, ahogy egyre csak gyűlnek, majd végül az ebből összeadódott feszültség hatalmas erővel kirobban, ami senkinek sem lesz jó.
Mi lehet a megoldás? Itt az elsődleges feladat a tudatosítás – ami már fél siker. Onnantól, hogy nem automata üzemmódban működünk, és elkezdjük felismerni, tudatosítani a saját érzéseinket és szükségleteinket, már van választásunk. Természetesen ennek felismerése és átírása egy hosszabb önismereti folyamat, de tudatos belső munkával elérhető a változás.
A másik fontos feladat, a feszültségek és érzések tudatosítása mellett, hogy ne halmozzuk fel, ne gyűjtögessük őket heteken, hónapokon keresztül. Ebben segíthet a 72 órás szabály: ha valami három napja zavar, akkor kötelező beszélni róla. Ne várj „jobb alkalomra”, ne gyűjtögesd, ne nyeld le! Kommunikáld ki még időben. Mindenki jobban jár. Érdemes befektetni a hatékony kommunikáció tanulásába is, például a Gordon-módszer elsajátításával.”
Egy női Facebook-csoportban így írta le valaki névtelenül: „Ha szóvá teszem, hogy minden rám hárul, akkor megkapom, hogy túl érzékeny vagyok. Ha hallgatok, akkor egy idő után kiabálok. És olyankor jön a bűntudat: miért nem tudtam szépen mondani? De hogyan lehet szépen mondani, ha hónapok óta nem hallják meg, amit kérek?” Ez a vallomás sok nő számára ismerős lehet. A bűntudat sokszor nem azért érkezik, mert valóban túlreagáltak valamit – hanem mert belül még mindig él az a gyermekkori tanítás:
légy jó kislány, ne csinálj felfordulást.
A férfi szemszög
Érdemes a másik oldalt is látni. Egy férfi vallomása így szólt: „Amikor a párom robban, nekem az az érzésem, hogy semmit sem csináltam jól. És nem értem, miért akkor mondja el, amikor már késő. Szeretném, ha szólna előbb – mert a kiabálás csak bezár. De ő azt mondja: ha előbb szól, akkor sem figyelek.” – András (38)
A férfiak sokszor értetlenséggel néznek a robbanásokra – nem látva, hogy azok nem egy pillanatból, hanem hosszú csendekből épülnek fel. A nők gyakran kettős csapdában élnek: ha hallgatnak, belül őrlődnek. Ha szólnak, sokszor hisztinek, túlzásnak bélyegzik őket. Ha egyszerre akarnak jó anyák, jó feleségek, jó munkatársak és „jó kislányok” lenni, az óhatatlanul túlterheli őket. Innen már csak egy lépés a robbanás – és utána a bűntudat.
„Munkám során gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy a pozitív gondolkodás azt jelenti: el kell nyomni a haragot, a frusztrációt vagy a szomorúságot. Ismeritek ti is a klasszikus „ne gondolj rá, mert bevonzod” jótanácsot? Az érzelmek tagadása, elfojtása olyan, mintha a forrásban lévő lábost lefednénk: a gőz előbb-utóbb sokkal nagyobb erővel fog kitörni, ami szintén előidézheti a robbanásos pillanatokat” – mondja a kineziológus.
„A robbanás–bűntudat spirálból való kiút az érzelmek tagadása helyett azok megismerése és megfelelő kezelése. Minden érzésnek helye van a palettán. A helyes megközelítés: az érzelmek információhordozók. A düh azt jelzi: »valami nem stimmel, határaimat sértik.« A szomorúság:
valamit veszítettem, támogatásra van szükségem.
Naponta öt percet szánj arra, hogy megkérdezd magadtól: »Hogy vagyok, mit érzek most?« Kérdezd meg: »Mit akar ez az érzés üzenni nekem?« Ne ítélkezz az érzés fölött, csak fogadd el, hogy ott van, és figyeld meg a testeden is a feszültség jeleit (például ökölbe szorított kéz, szorítás a gyomorban). Ez a tudatos érzelemkezelés megelőzi a felhalmozódást. Ha nehéz érzéseket találsz, ne nyomd el őket – inkább mozogd ki, lélegezd ki, ha szükséges, sírj, írj vagy beszélj róla valakivel.”
Egy hét smink nélkül elég volt, hogy kiderüljön, mennyire idegenként kezelem a saját arcom
A feszültséglevezetés fizikai módszerei
A szakértő szerint a női test gyakran raktározza el a feszültséget a nyak, a váll és az állkapocs területén. „Ha feszültséget érzel magadban, az érzelmi hullámok lecsendesítéséhez jól jöhet, ha fizikálisan is kimozgatod magadból. Ha érzed, hogy „forrni kezdesz”, menj ki két percre, és rázd ki magadból a feszültséget – szó szerint. Rázd a kezeidet, lábaidat, hogy a felgyülemlett energiát a mozgás azonnal elengedje a testből.
Kisebb feszültség esetén segíthet a nyaki gördítés (ötször jobbra, ötször balra) vagy az állkapocs lazítása (nyisd ki a szádat, mintha ásítanál, tartsd öt másodpercig), vagy néhány tudatos légvétel is. Ha úgy érzed, egyedül nehéz, ne félj segítséget kérni egy számodra szimpatikus szakembertől. Az általam is használt One Brain kineziológiai módszer például egy csodás technika az érzelmi stresszek oldásában, és segítséget nyújt az otthoni stresszkezelő eszköztár kialakításában.”
A TÁRKI 2022-es felmérése szerint a magyar nők 64 százaléka érzi úgy, hogy a családi élet szervezésének túlnyomó része rá hárul, miközben 42 százalékuk arról számolt be, hogy a párjuk szerint „egyszerűen túl sokat idegeskednek apróságokon”. Ugyanebben a kutatásban a válaszadók harmada elismerte: volt már olyan, hogy a feszültséget kiabálásban vezette le – és utána szégyellte magát. Ez a robbanás–bűntudat spirál sokkal gyakoribb, mint hinnénk.
Egy női megszólaló így mesélte: „Amikor kiabálok, látom a gyerekeimen, hogy összerezzennek. Utána egész este bűntudatom van, és még jobban hajtok, hogy kiengeszteljem őket. A végén kétszer annyira fáradt vagyok, mint előtte – de legközelebb ugyanúgy robbanok.” – Éva (41)
Ez az ördögi kör nemcsak a párkapcsolatot, hanem a család egész légkörét terheli. A robbanások mögött álló, túlterhelt idegrendszer támogatására a holisztikus megközelítések több szelíd, de hatékony segítséget nyújtó technikát kínálnak – mondja a szakértő.
Adok–kapok egyensúlyának fenntartása
Bach-virág tanácsadóként a robbanással fenyegető, túlzott belső feszültségre, a kontroll elvesztésétől való félelemre és a pánikszerű érzelmi kitörésekre Dr. Bach egy esszenciát javasolt: a cseresznyeszilvát (Cherry Plum). Ez az esszencia azoknak segít, akik úgy érzik, a feszültség annyira nagy, hogy féltik a saját kontrolljukat – attól tartanak, hogy olyat tesznek vagy mondanak, amit később megbánnak. Segíthet visszaállítani a belső békét és a nyugodt gondolkodás képességét, megerősítve a robbanás helyett a tudatos választás képességét.
Iktass be a napodba tudatos szüneteket és „reseteket”. Tanuljunk meg figyelni a testünk „vulkánjelzéseire”. Amikor a feszültséget észleljük – még az első felcsattanás előtt –, húzzuk be a féket, és álljunk meg egy kis szünetre. Ha van rá lehetőséged, menj ki a szobából, és/vagy három percig fókuszálj a légzésedre (négy másodperc belégzés, hat másodperc kilégzés), vagy tarts magadnak egy homlok–tarkó tartást (ami a kineziológiában a stressz oldására szolgál).
Ott Anna bookazine-ját minden anyának el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett magában
A robbanás oka gyakran a kimerültség. A nők hajlamosak a végletekig adni másoknak (gyerek, munka, társ, kutya, macska, szomszéd néni…). Érdemes tudatosan odafigyelni erre, mielőtt teljesen kiégnek, elfogynak. Fontos megérteni: az önmagunkra szánt idő nem luxus, hanem a megelőzés alapja. Az énidő nem önzés, mert a család is profitálni fog belőle. Gondold végig, van-e, és ha igen, milyen módszereid vannak a stressz kezelésére, a pihenésre, a töltődésre.
A robbanások gyakran onnan is jönnek, hogy túl sokat vállalunk magunkra. Gyakorold a nemet mondást. Kezd el beépíteni a szótáradba ilyen mondatokat, mint: „Sajnálom, ez most nem fér bele az időmbe.” Nem kell egyedül birkózni mindennel. Építs fel egy „támogató hálót”: egy barátnőt, akinek kiöntheted a szíved; egy női kört vagy közösséget, ahol empatikus környezetben támogatjátok és meghallgatjátok egymást; egy jó szakembert, aki segít megismerni magad és kimozdulni a nehézségekből.
A robbanás mögött mindig valami kimondatlan szükséglet áll. Egy elismerés, amit nem kaptunk meg. Egy segítség, amit nem kértek, de elvártak tőlünk. Egy figyelem, ami régóta hiányzik. A kérdés tehát nem az, hogy „hogyan ne robbanjunk”, hanem hogy hogyan találjunk biztonságos teret a kimondásra, mielőtt eljutnánk a robbanásig.
