előfizetésem
Hírlevél
Lehet, hogy jót akarnak, de ne engedd, hogy a családod beleszóljon a kapcsolatodba
A hollywoodi mozikba jó kis csavart vihet egy család vs. szerelem dráma, de a való életben már nem ilyen élvezetes a két tűz között őrlődni. Pszichológus szakértővel jártunk utána, meddig hagyjuk beavatkozni a családunkat és a barátokat a szerelmi választásunkba – illetve, hagyjuk-e egyáltalán?
A párkapcsolat kezdeti szakaszán, az ismerkedésen és az első közös élmények megszerzésén túl egyre nagyobb lesz bennünk a vágy, hogy a választottunkat a szeretteinknek is bemutassuk. A közeli családtagok, a rokonok és a barátok viszont nem mindig és nem is minden esetben rajonganak úgy a partnerünkért, mint mi – ez pedig sok kellemetlen pillanathoz, vitához, félreértéshez, súlyosabb esetben családi drámához is vezethet.
De vajon mennyire szükségszerű az, hogy a család és a barátok beleszóljanak abba, hogy kit szeretünk? Tényleg kell a szeretteink jóváhagyása ahhoz, hogy boldogok legyünk egy párkapcsolatban? Egyáltalán, mennyire számít, ki mit mond a párunkról, ha a tét a szerelem? A kérdést Seidel Mónika pszichológussal, család- és párterapeuta jelölttel vitattuk meg, aki úgy véli: a barátok és a családtagok sokkal jobban tudják befolyásolni egy párkapcsolat alakulását, mint azt gondolnánk.
A siker a környezeten múlik?
Vegyük például Rómeó és Júlia történetét: történetük nagy eséllyel happy enddel zárult volna, ha a családjuk nem avatkozik közbe. A Szerelmünk lapjaiban sem lett volna dráma, ha a lány szülei nem görgetnek folytonos akadályokat a szerelmesek közé. A Fogadomban Rachel McAdams karaktere biztosan nem szakított volna a párjával, ha a családja nem bátorítja erre, de még a Netflix romkomjában, a Kristen Bell és Adam Brody főszereplésével készült Bármit, csak ezt ne! című sorozatban is főként a rokonok építenek falakat.
Bár ezek különböző példák, akár egészen valóságosak is lehetnek. Jogosan merül fel bennünk a kérdés: vajon a való életben is szétszakíthatnak a családtagok egy szerelmespárt? Tényleg van az a kívülálló családtag (vagy barát), akinek folyamatos közbeavatkozása megöli a legerősebb szerelmet? Sajnos igen.
Egy 1992-es tanulmány tizenhárom oldalon keresztül mutatja be, milyen negatív következményei lehetnek annak, ha a családtagok és a barátok túl sok betekintést (ezáltal pedig túl sok befolyást) nyernek egy párkapcsolatba, egy 2015-ös kutatás pedig azt bizonyítja, hogy ha túl szoros kapcsolatot ápolunk a szeretteinkkel, akár arra is rábírhatnak minket, hogy minden különösebb vagy megalapozott ok nélkül szakítsunk a partnerünkkel.
Neked is hallanod kell a pszichológus tanácsát, ha nehezen teszed túl magad a szakításon
Ez így elsőre elég megdöbbentő, hiszen egy párkapcsolatban van a két fél között egyfajta szövetség, amit kívülállónak nem lenne szabad áttörnie – de a valóságban ez a fal nagyon is könnyen áttörhető. Seidel Mónika pszichológus Sprecher és Felmlee tanulmányára is felhívja a figyelmet, miszerint a tartósan elutasító szociális háló megingathatja a párkapcsolatban élő felek biztonságérzetét és növeli a szakítás kockázatát (a támogató közeg viszont erősíti azt).
René M. Dailey és kutatótársai pedig azt mutatták ki, hogy a barátok olykor pontosabb előre jelzői lehetnek egy kapcsolat fennmaradásának, mint maguk a benne élők. Ennek oka a szakértő szerint az, hogy ők kívülről gyakran tisztábban érzékelik a pár kommunikációs mintázatait és feszültségeit, mint maguk a párkapcsolatban élők.
Folyamatosan megkérdőjelezed, hogy jól választottál-e
„Pszichológusként sokszor tapasztalom, mennyire mély hatással van a környezet egy párkapcsolatra. Az egyik konzultációmra érkező fiatal nő például őrlődött a párkapcsolatában: bár a párjával valójában nem voltak komoly problémák, szerették egymást, a nő édesanyja nem fogadta el a férfit. A folyamatos szülői kétkedés pedig olyan nyomást helyezett rá, hogy idővel ő maga is elkezdett kételkedni: vajon tényleg jól választott?”
Hogy ez a klasszikus példa pozitív vagy negatív? Seidel Mónika pszichológus szerint ez nehéz kérdés. „A válasz kettős. A környezet jelenléte és reakciói egyaránt lehetnek erőforrások és terhek. A hangsúly azon van, hogyan, milyen mértékben és milyen szándékkal nyilvánulnak meg. Amikor egy családi-baráti kör elfogadó és biztatóan áll egy új kapcsolat mellé, az óriási védőfaktorként működik. Az ilyen támogató háttér biztonsági hálóként tartja egyben a párt, segít a nehezebb időszakokban és megerősíti a feleket abban, hogy érdemes kitartaniuk egymás mellett.
„Ha viszont a környezet folyamatosan kritikus, kétkedő vagy beavatkozó, az biztosan aláássa a kapcsolat intimitását és biztonságát. A pár tagjai ilyenkor gyakran eltávolodnak egymástól, mert az egyik fél úgy érzi, választania kell: vagy a párja mellett áll ki, vagy a családja és barátai elvárásainak enged. Ez az úgynevezett lojalitáskonfliktus, ami rendkívül kimerítő lehet és fokozatosan aláássa a párkapcsolat biztonságát” – mondja a pszichológus, aki úgy gondolja, hogy a családtagok és a barátok beleszólása a párkapcsolatok egyik legnagyobb buktatója, amelyet nagyon nehéz elkerülni.
Zsáner ide vagy oda, ha a szerelmet keresed, ne egy lista alapján dönts
Egy kellemetlen megjegyzés, félreérthető komment vagy egy családi vacsorán érzékelt feszültség hosszútávon ugyanis mély sebet ejt a párkapcsolatban a pszichológus szerint, amit csak nagyon nehezen tudnak elfelejteni a párok. Még az is előfordulhat, hogy sokan nem is beszélnek a párjuknak arról, mennyire rosszul esett nekik egy családtag vagy barát megjegyzése. Hetek, hónapok, vagy akár évek múlva, egy veszekedés közben viszont a felszínre törhetnek az elfojtott sérelmek, amelyek a kapcsolat végét is okozhatják.
Mindenki a saját rokonát védi
Seidel Mónika a lojalitáskonfliktusra is fel tud hozni egy példát a saját tapasztalataiból: „Egy házaspár érkezett hozzám, ahol a feleség anyja erősen ellenezte a kapcsolatot, mert nem ilyen férjet képzelt a lányának. Bár a férj szeretetteljes és gondoskodó volt, az anyjától kapott állandó kritika miatt a feleség úgy érezte, mintha tényleg rosszul választott volna férjet. A férj ezt pedig úgy élte meg, hogy sosem lesz elég jó – sem a feleségnek, sem az anyósnak. Végül nem a párkapcsolat minősége, hanem a külső, környezeti nyomás, az anyós kezdte szétfeszíteni a házasságukat.”
Mindez jól példázza, hogyan képes egy alapvetően békés és harmonikus házasságot egy külső tényező (jelen esetben az anyós áskálódása) fokozatosan aláásni - az ilyen helyzetek egyáltalán nem ritkák a mindennapi életben. A pszichológus számtalan esetről tud beszámolni, amikor a férj baráti köre, a feleség családja vagy más közeli hozzátartozó kívülről, sokszor észrevétlenül kezdi bomlasztani a pár kapcsolatát, amelynek következménye hosszú távon akár szakítás, vagy a házasság felbomlása is lehet.
Többek között ezért fontos az őszinteség és a kapcsolaton belüli nyílt kommunikáció: ha ezeket az áskálódásokat vagy a kétkedő érzéseket megosztjuk a társunkkal, akkor a másik biztosíthat az érzései hitelességéről vagy éppen utánajárhat annak, hogy mennyire van igazságalapja a család/barátok furkálásának. Sok esetben megalapozott a helyzet, hiszen ahogyan azt már korábban említettük, a külső, környezeti erők gyakran jobban tudnak megítélni egy-egy embert vagy szituációt, mint mi magunk, akik emocionálisan is érintettek vagyunk a dologban.
A legtöbb esetben azonban hiba túl közel engedni a párkapcsolatunkhoz a kívülállókat, mert bármi is legyen, a férfi családja/barátai a férfit fogják védelmezni, a nő családja/barátai pedig a nőt. A legjobb az, hogy ha a párkapcsolatunk működésébe és a problémáinkba nem avatunk be kívülállókat, ekkor lehet ugyanis a legjobban megvédeni azt, ami a miénk.
Egy teória szerint a párod egyetlen válaszából megállapítható, hogy törődik-e veled
A család/barátok véleménye információ legyen, ne irányító erő!
Nem mindegy tehát, milyen formában és mértékben van jelen a család vagy a baráti társaság egy párkapcsolatban. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú, hiszen csak így épülhet valóban békés és szeretetteljes családi közeg. Természetes, hogy nem mindenki tud mindenkit egyformán kedvelni, ugyanakkor elengedhetetlen határt szabni.
„Legyünk képesek meghallgatni a környezetünket, de végső soron saját érzéseink és értékeink mentén hozzuk meg a döntéseinket! Tudjunk különbséget tenni az aggódásból fakadó építő kritika és a kontrolláló beavatkozás között. A lényeg abban rejlik, hogy a család/barátok véleménye információ legyen és ne irányító erő!
A párnak együtt kell mérlegelnie, mit fogad be és mit enged el: a stabil párkapcsolat titka ugyanis nem az elszigetelődés, hanem a szeretetteljes határhúzás. Az, hogy megőrizzük a kapcsolat integritását, miközben kötődünk a családhoz és barátokhoz is. Ha viszont a harmadik felektől származó nyomás tartósan rombolja a kapcsolatot, érdemes család- vagy párterápiára menni, mert így mindenki új keretet tud találni a kapcsolódásra.”
