előfizetésem
Hírlevél
„Gyűlöltem, hogy anyám eszközei voltunk a válás utáni játszmáiban”
Sajnos ritka, hogy egy pár a legnagyobb barátságban váljon el, de legalábbis utána az egyik fél ne akarjon valamilyen módon bosszút állni vagy megnehezíteni a másik életét az őt ért valós vagy vélt sérelmek miatt. Gyakran attól sem rettennek meg, hogy a saját gyereküket használják eszközként a játszmázásaikhoz - ilyen történetről számolt be interjúalanyunk is.
„Hét éves koromban váltak el a szüleink – két nővérem van –, de addigra már egy ideje külön éltek. Személy szerint az egészből leginkább azt fogtam fel, hogy ritkábban látom az apámat, akit mindig is imádtam. Ami viszont tisztán megmaradt, hogy anyám teljesen kifordult önmagából a válást követően és mindent elkövetett azért, hogy ha közvetetten is, de bántsa apámat, aki sosem ártott neki, egyszerűen több mint tíz év után úgy érezte, hogy nem képes megmaradni anyám mérgező személye mellett és elvált tőle” – kezdi a történetét interjúalanyunk, egy harmincnégy éves nő, akinek nevét a téma érzékenysége miatt kérésére nem közöljük.
Az őszinte beszélgetésből kiderült, hogy az anya haragja nemcsak az apjukra terjedt ki, hanem rájuk is, talán azért, mert frusztrálta, hogy látványosan az apjukhoz húzta a szívük a gyerekeit, vagy mert úgy érezte, nem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy maga mellett tartsa a férjét.
Az anya igyekezett mindenki életét megkeseríteni
„Magának akart minket a válás után, de azért, hogy ne maradjon egyedül, és hogy elmondhassa, hogy a szemét férje otthagyta három gyerekkel és az emberek sajnálják, ugyanis előszeretettel sztorizott arról, milyen aljas, megátalkodott a volt férje, aki biztos egy másik nőért hagyta el és igyekezett mindenki előtt befeketíteni, még előttünk is.” A fiatal nő azt mesélte, hogy az anyja minden alkalmat megragadott arra, hogy szidalmazza az apjukat és megpróbálja ellene hangolni őt és a testvéreit.
„Ne aggódj miattam, csak érezd jól magad apuval!” - elvált szülőként sem lehetetlen úgy karácsonyozni, hogy mindenki jól járjon
Elmondása szerint édesanyja „gondatlan, önző, hazug és megbízhatatlan embernek” próbálta beállítani az apát, miközben igyekezett elhitetni velük azt, hogy nem szereti őket és feléjük sem fog nézni. Szerencsére erre az apjuk minden alkalommal rácáfolt, aki igyekezett tudatosítani a gyerekekben, hogy mindig szeretni fogja őket, nem fordul el tőlük és gondoskodni fog róluk.
„Apánk sosem próbálta negatívan beállítani az anyánkat és ellene hangolni bennünket. Még azután se, hogy anya egy időben heti rendszerességgel kidobott bennünket otthonról, hogy menjünk, amerre látunk és ilyenkor a közelben élő nagyszüleinknél húztuk meg magunkat. A válást követően masszív alkoholista lett anyánkból, és amikor nagyon részeg volt, még rosszabbra fordultak a dolgok. Józanul is hihetetlenül szigorú és gonosz tudott lenni, és mindig igyekezett megsérteni, megbántani bennünket, miközben állandóan veréssel fenyegetett vagy meg is vert minket.
De miután beivott, néha azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz vagy minket öl meg. Néha attól rettegtünk, hogy álmunkban végez velünk.” Mint kiderült, a cél legtöbbször az volt, hogy a gyerekek számoljanak be arról az apjuknak, hogyan bánik velük az anyjuk vagy pedig hívják fel és kérjenek tőle segítséget, például mikor fel akarta vágni az ereit vagy begyógyszerezve feküdt a nappali padlóján. Azt akarta, hogy mindenki vele foglalkozzon, különösen az exférj, akibe megszólalónk szerint még mindig szerelmes volt.
Szeretetre és figyelemre vágyott, csak a rossz eszközökkel próbálta megszerezni
„Felnőttként már belátom, hogy anyám is valahol egy szeretet- és figyelemhiányos gyerek volt a lelke mélyén, akinek nem volt rendes családja. Ahelyett, hogy megpróbált volna jobb anya lenni, sorra követte el ugyanazokat a hibákat, amiket az ő anyja, mert ezt látta tőle, nem tudta, hogy kell jól szeretni. Igyekezett magához láncolni bennünket, nehogy elhagyjuk, mert rettegett a magánytól, ezért szinte mindig otthon kellett lenni iskola után.
Félelemkeltéssel érte el, hogy szolgáljuk – előszeretettel ugráltatott bennünket a boltba vagy végeztette el velünk a házi munkát – és azt akarta, hogy törődjünk vele – masszírozzuk meg a lábát vagy hallgassuk a végeláthatatlan panaszáradatait –, de sosem gyengédséggel vagy kedvességgel igyekezett szeretethez jutni tőlünk. Persze mindez nem mentség arra, ahogy ő bánt velünk, mert dönthetett volna úgy, hogy szöges ellentéte lesz az ő anyjának.”
Gyerekre való hivatkozással nem szabad fenntartani egyetlen olyan kapcsolatot sem, ami már nem működik
Azt is elmesélte a fiatal nő, hogy idősebb korukban néha ajándékokkal kellett elnyerniük anyjuk kegyét. Például, ha moziba akartak menni a barátaikkal, ajándékkal kellett meglepniük, akár a saját fizetésükből, amit diákként kerestek vagy az apjuktól kapott zsebpénzből. „Neki a világ összes pénze is kevés lett volna, hiába kapott gyerektartást. Néha azzal jött, hogy „menj és kérj pénzt apádtól, de ne mondd meg, hogy nekem kell”. Máskor, ha szerettem volna új pulóvert, akkor is azt mondta „kérj pénzt rá az apádtól”. Amikor pedig simán csak bosszantani akarta apámat, azt kellett közvetíteni, hogy adjon pénzt vagy nem fogunk enni.”
Felmerülhet a kérdés, miért teljesítette az apa a kéréseket és ha tudta, milyen terrorban élnek a gyerekei, miért nem vette őket magához? A fiatal nő válasza erre az, hogy egyszerűen az apjuk nem tudta magához venni őket és nem akarta kirángatni őket a megszokott környezetükből, mivel egy idő után külföldre költözött. Így kénytelenek voltak megvárni, amíg egyként tizennyolc évesek lettek és utána szabályosan elmenekültek otthonról.
Miért játszmázik a szülő? Szakértő válaszolt a kérdésre
Gazdag Enikő pszichológus, pár-családterapeuta szerint fontos megjegyezni, hogy a legtöbb szülő, aki játszmázásra adja a fejét, nem tudatosan cselekszik és nincs önreflexiója. Nem a gyerekei érdekeit nézi, hanem a sajátját, és a sértettségén, a haragján keresztül próbál túlélni. „Bevonja a sértettségébe a gyereket és felhasználja, hogy bosszantsa a másik felet, mert nincs más szál, ami összeköti őket, csak a gyerek és rajta keresztül próbálja megkeseríteni a másiknak az életét.
Ha jól csinálja a válást egy pár, akkor elmondják a gyereknek, hogy továbbra is ugyanúgy szeretik mindketten, nem róla szól a válás, nem az ő hibája, csak már nem jönnek ki jól egymással, de mind a kettejükkel továbbra is találkozni fog, és elmagyarázzák, hogyan fog változni az élete, például egyik héten anyánál, a másik héten apánál van. De ezt sokan úgy oldják meg, hogy csak az anya vagy csak az apa mondja el vagy hibáztatni kezdik a másik felett, hogy miatta váltak el” – magyarázza a szakértő.
Azt mondani, hogy csak a gyerek érdekében maradunk együtt, sokkal inkább hárítás, mint felelős döntés
Gazdag Enikő elmondta, hogy a gyerek úgy születik, hogy mindkét szülőjét szereti, de ha elérik nála, hogy azt gondolja, az egyik szülője nem jó ember, az lojalitás konfliktust okoz benne, hogy akkor kihez legyen szükséges és érzelmileg teljesen összezavarja. Így előbb-utóbb a gyerek átpártolhat az egyik szülőhöz, és nem akarja majd látni, annyira jól sikerül ez az ellennevelés. De idővel, ahogy a gyerek idősödik vagy több információhoz jut, azért elkezd nyitni a hanyagolt szülő felé és megváltozhat a kapcsolatuk. Viszont nem árt tudni, hogy a gyerek ilyen jellegű manipulációja a felnőtt életére is hatással lehet.
„A felnőtt kapcsolataiban is hajlamos lehet cut-offolni a kapcsolatait, vagyis teljesen elvágni egy szálat. Nemcsak az egyik szülőjével vagy egy rokonnal, hanem bárki másnál is megteszi, mert ezt jelenti számára a menekülést, hiszen ha nem vesz tudomást a személyről, az olyan neki, mintha nem is létezne.” Ideális esetben nem történik a válás után játszmázás. Ha mégis, nagyon kevesen, de akadnak, akik felismerik, hogy manipulációs eszközként használják a gyereket.
Nekik meg kellene tanulniuk a szakértő szerint, hogyan vonja ki ebből a szülő a gyermekét, hogyan ne terhelje rá a panaszait, ne vonja bele az exével való vitájába, hanem hagyja a gyereket a saját életével foglalkozni és ő is oldja meg a saját felnőtt dolgait. Sajnos az esetek többségében ez elmarad és ahogy megszólalónk, úgy rengetegen nőnek fel úgy, hogy egyik vagy akár mindkét szülőjük játszmázásának áldozatául estek.