Félelmetes, hogy alig 150 éve mennyire keveset tudtak saját testük működéséről a nők

Miközben a viktoriánus kor „finom hölgyeit” a tisztaság és erkölcs mintaképeinek szánta társadalom, a testükkel és nemiségükkel kapcsolatos megéléseiket és kérdéseiket még a saját édesanyjuknak sem tehették fel retorzió nélkül. Vajon mit rejtegettek a századforduló lányai és asszonyai a fűzők és krinolinok mögött? Hogy élték meg a jótékony homályban tartott nászéjszakát? Mihez kezdtek „hószám” idején? Kihez fordultak nem kívánt terhesség esetén? Egy biztos: a női lét már az aranykorban is sokkal árnyaltabb volt, mint ahogy a történelemkönyvek mesélik!

A 19-20. század fordulója a női test egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb időszaka: miközben útjára indult a modern orvoslás, a női testtel, és a nemiséggel kapcsolatos kérdéseket továbbra is sűrű homály fedte. Rejtett vágyakról, kreatív higiéniai praktikákról és suttogva átadott, női tudásról szól Czakó Zsófia, az Imagine Budapest sétavezetőjének Intim titkok a századfordulón c. előadása, amely megmutatja: olykor egészen döbbenetes valóságban éltek eleink.

Szerelem, vér, viktoriánus tabuk

„Micsoda éjszaka, micsoda kín, micsoda undor! Semmiről nem volt fogalmam, hiszen ártatlan gyermekként vezettek az oltár elé...” – írja Stefánia hercegnő, az Osztrák-Magyar Monarchia és a magyar királyi korona trónörököse, Rudolf herceg egykori felesége 1935-ben megjelent Ich sollte Kaiserin werden (Császárné lettem volna) c. könyvében. (Stefániából végül nem lett császárné: bár Rudolffal 1881-ben valóban összeházasodtak, a trónörökös 1889-ben – valószínűleg – öngyilkos lett a szeretőjével együtt, – a szerk.)

Bár Stefánia szavai túlzásnak tűnhetnek, a valóságban nagyon is jól leírják azt a tudatlan állapotot, amelyben a társadalom a szűz lányokat hagyta: a házasulás előtt állók ugyanis már akkor romlottnak számíthattak a házassági piacon, ha egyáltalán tudomást szereztek a szexualitás mibenlétéről. Lényegi információkhoz csak a véletlen, egy-egy pletykásabb cseléd, vagy bátrabb nővér segítségével juthattak. 1910-ig egyetlen olyan mű sem létezett, amely összefoglalta volna számukra a szex mibenlétét. Ekkor jelenik meg a Levél kishúgomhoz c. mű, amely az első, magyarra lefordított „próbálkozás” arra, hogy a fiatal lányokat bevezesse a szexualitás mibenlétébe. (Ebben főképp az isteni szerelemről, és az állatok szaporodásáról lehet olvasni, de már ez is többnek tekinthető a semminél.)

Prostituáltak mellett várta a bécsi vonatot Sisi, a magyarok kedvenc királynéja?

Nagy változást hoz a nők életébe Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki elkötelezetten harcolt a női tudatlanság ellen. Hugonnai Svájcban szerezte meg orvosi diplomáját, és – noha a magyar orvosi bizottság engedélyezte volna, hogy azt honosítsa, a kor kultuszminisztere, Trefort Ágoston visszautasította a kérelmét. „A nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal,” – idézi szavait a National Geographic. Hugonnai nem rettent meg, Trefort tanácsára elvégezte a bábaképzést, így félig legálisan, de mégis praktizálhatott. (Végül 1897-ban szigorlatozott le, és Ferenc József jelenlétében vette át első nőként az orvosi diplomáját.)

Bábaként töltött éveiben rengeteg tapasztalatot szerzett a nők testéhez való viszonyáról. Egy ponton például azt nyilatkozta, rengetegszer hívták ki agóniában fekvő úrinőkhöz „hószám” (mai nevén menstruáció) idején. Hugonnait megdöbbentette, hogy az arisztokrata nők nagy része arról számolt be, orvosi utasításra nem szokott mosakodni ebben az időszakban, ez pedig – hosszú távon – különböző kismedencei fertőzésekhez vezetett, így nem csoda, ha már egy „szimpla” menstruáció is agóniába fulladt.

Hugonnai elkezdett ismeretterjesztő előadásokat tartani: ezeken gyakran beszélt az intim mosakodás szükségességéről, (különösen) hószám idején, egyúttal azt tanácsolta a menstruációs görcstől szenvedő nőknek, vegyenek mustármagos ülőfürdőt. Előadásaiban azt sem tagadta, hogy a legoptimálisabb fájdalomcsillapítók a labdanum és a mák származékok, azonban felhívta a nők figyelmét arra, hogy ezek súlyos függőségekhez vezethetnek.

Az orvosnő beszélt itthon először az úgynevezett egészségügyi övekről is, amelyek – tulajdonképpen – a betétek ősei. Ezeket készen (is) lehetett vásárolni egyes patikákban (Luna, Vénusz vagy Diána márkanév alatt futottak), de – miután Hugonnai felismerte, hogy a nők még így sem egykönnyen veszik rá magukat arra, hogy a férfi patikusoktól kikérjék az öveket a pultban, egy alkalommal komplett szabásmintával örvendeztette meg a nézőközönséget, hogy otthon is el tudják maguknak készíteni a „betéteket”.

Ami a szexualitást illeti, Hugonnai keményen beleállt a viktoriánus kor szűziességről alkotott felfogásába is: 1904-ben, az egyik egészségügyi előadásán felszólította az anyákat arra, hogy ideje lenne felvilágosítani a házasulás előtt álló lányaikat.

Határhelyzetek

Ezek után valószínűleg senki nem lepődik meg azon, hogy a szülésről sem sok fogalmuk volt a fiatal asszonyoknak. Érdekesség, hogy a kórházakat elképesztő fenntartással kezelte a társadalom: gyakori (nem feltétlenül eltúlzott) hiedelem volt akkoriban, hogy aki operációra kényszerült, az soha többé nem teszi ki a lábát az intézményből. Amikor Blaha Lujzánál petefészekcisztát diagnosztizáltak, a kor ünnepelt színésznője maga is azt nyilatkozta: „Operáltatni márpedig nem hagyom magam, az biztos!” (Blahát végül megműtötték, de nem kórházban, hanem a saját konyhájának étkezőasztalán.) A kórházakban általában a szegényebb rétegből származók, a prostituáltak és azok kötöttek ki, akiknek feltétlenül szükségük volt ellátásra: ez pedig még nagyobb ellenérzéseket váltott ki a státuszhoz ragaszkodó felsőbb körök tagjaiból.

Semmelweis Ignác anyák millióit mentette meg, feleségét azonban tönkretette

Nem csoda, hogy ezek a nők nagyrészt otthon hozták világra gyermeküket, a szülésnél pedig nagyrészt csak a bábák segítségére támaszkodhattak. A bábák között két csoportot különböztetnek meg a korabeli feljegyzések: a paraszt bábákat és a cédulás bábákat. Bár a paraszt bábák jellemzően széleskörű tapasztalattal rendelkeztek, nem volt semmilyen egészségügyi képzettségük vagy megfelelő műszereik egy szülés levezetéséhez, emiatt nagyon magas volt a csecsemőhalandóság az általuk kísért szüléseknél.