előfizetésem
Hírlevél
Jackie Kennedy legnagyobb riválisa a húga volt, egy tragédia változtatott meg mindent
Jacqueline Kennedy-t az egész világ az elegancia megtestesítőjeként, a gyászoló First Ladyként ismeri, aki a tragédia után is felemelt fejjel állt mindenki szeme előtt. Kevesebben tudják azonban, hogy életének legnehezebb pillanataiban politikusok és államférfiak helyett egy nő, történésen a húga, Lee Radziwill állt mellette. Bár állandóan versenyeztek egymással, és nézeteltérések is sűrűn előfordultak, mégis ott voltak egymásnak a bajban. Tanulságos történet következik a világ egyik leghíresebb és legsikkesebb testvérpárjától.
Jacqueline és Caroline Lee Bouvier gazdag, de törékeny családban nőttek fel. Apjuk, John Vernou Bouvier III., vagy ahogy sokan ismerték, „Black Jack”, sármos szoknyavadász volt, alkoholproblémákkal küzdött, és minden nehézség ellenére köztudottan imádta lányait. Csakhogy az apa nem tudott hűséges maradni. Anyjuk, Janet Lee Bouvier, hideg fegyelemmel és vasakarattal próbálta nevelni gyerekeit a társadalmi elit elvárásai alapján. De a válás és a fel-felbukkanó mostohaapák megtörték a lányokat, így lettek biztos támaszok egymás számára.
Minden körülmények között óvták egymást. Mondhatnánk is, hogy a családi drámák dacára mindenki ilyen testvérkapcsolatról álmodik, amelyben nővér és húga megtörhetetlen egységet alkot. Ám ha jobban megismerjük a híres testvérek történetét, már egészen mást gondolunk.
Egy férfit szerettek volna?
Már gyerekként is látszott, hogy két külön személyiségről van szó. Jackie, az idősebb, komoly, szemlélődő és visszafogott volt. Szenvedélyesen olvasott, szeretett rajzolni, és inkább a csendben találta meg önmagát. Lee viszont eleven, társasági és lázadó volt, amíg testvére a könyveket bújta, Lee bálokba járt és táncolt. A különbség már ekkor előrevetítette későbbi életüket: Jackie-ből a nemzet szimbolikus asszonya lett, Lee-ből pedig a kifinomult, de gyakran alábecsült stílusikon, aki az árnyékban is ragyogni akart.
De nézzük, hogyan is indult ez a minden ponton összefonódó, mégis viharos testvérkapcsolat. Minden egy esküvővel kezdődött. 1953-ban Jackie feleségül ment John Fitzgerald Kennedyhez, a szenátorhoz, akiről ekkor még csak kevesen sejtették, hogy Amerika történetének egyik legkarizmatikusabb elnöke lesz. A házasság a társadalom szemében maga volt a tökéletes szövetség: a szép, fiatal, intelligens pár, akik új reményt hoznak az országba.
A valóság azonban ennél bonyolultabb volt. Jackie nehezen viselte a kampányok zaját, a nyilvánosságot, és főleg férje hűtlenségét. Hiszen, mint tudjuk, Kennedy életében Marilyn Monroe-tól kezdve számtalan nő megfordult, de Jackie a külvilág felé mindig higgadt maradt. Ezt a méltóságot később a világ „Jackie-gráciájának” nevezte el.
Soha nem lehetett igazán boldog minden idők legstílusosabb nője, Jackie Kennedy
Együtt temették el Jackie gyermekét
Amikor Kennedy 1961-ben elnök lett, a Fehér Ház politikai központtá és egyben kulturális szalonná vált. Jackie személyesen válogatta a bútorokat, a festményeket, és elindította az épület történelmi felújítását. A visszaemlékezések szerint a Kennedy-házaspár olyan volt, mint egy modern királyi pár. És amíg a világ csodálta őket, a feleség magánéletében a vetélésekkel, a magánnyal, és a folyamatos nyomással küzdött, amelyek lassan felemésztették. Majd hirtelen minden még sötétebb lett.
1963 augusztusában megszületett Patrick Bouvier Kennedy, a házaspár harmadik gyermeke, de a baba koraszülött volt, az akkori orvostudomány pedig nem volt felkészülve a koraszülött csecsemőkre, a kicsi mindössze két napot élt. Jackie összeomlott. Az orvosok attól tartottak, hogy a First Lady depresszióba esik, a férje ugyanis, aki épp kampánykörúton járt, nem tudott mellette lenni. Amerika első asszonya egyedül a testvérére számíthatott. Lee azonnal hazautazott Párizsból, hogy a nővére mellett legyen. Egy barátnőjük később azt mondta:
„Jackie nem engedett közel senkit, csak Lee-t. Csak neki tudta kimondani, hogy fél.” Ez a veszteség mély nyomot hagyott bennük, és egyben előrevetítette a legnagyobb tragédiát, ami alig három hónappal később következett.
Dallas, 1963. november 22.
A Kennedy-merénylet képei örökre beleégtek az emberek emlékezetébe. A rózsaszín Chanel-kosztüm, a fehér kesztyű, a vérfoltok, és Jackie, aki a világ előtt gyászolta férjét, miközben az egész országot vigasztalnia kellett. Ismét egyetlen emberre számíthatott. A temetés napján Lee ismét mellette volt. Sokan emlékeznek rá, ahogy a nővérek fekete ruhában, kéz a kézben álltak a Szent Máté-katedrális előtt.
A világ a bátorság szimbólumát látta bennük, de a valóságban két megtört nő volt ott, akik egymásba kapaszkodtak, hogy ne zuhanjanak össze a gyász súlya alatt. Jackie ezután a nyilvánosság elől Franciaországba, majd Görögországba menekült, ahol Lee már otthonosan mozgott az arisztokrácia köreiben. Az utazások, a közös nyaralások, a tengeri hajóutak pedig újra összekovácsolták őket, vagy éppen újabb nézeteltérések alapjai lettek.
Lee nem akart a háttérben maradni
Lee Radziwill élete kívülről tündérmesének tűnt. Egy amerikai lány, aki hercegné lett, és bejárja a világot, minekutána a lengyel herceg, Stanisław Radziwill feleségeként Európa egyik legelőkelőbb társasági köreibe nyert belépőt. Baráti körében ott volt Truman Capote, Andy Warhol, Mick Jagger és Valentino is, akiknek a neve egyet jelentett a kifinomultsággal, a stílussal és az önálló női lét új formájával.
De a ragyogás mögött Lee életében is sok volt a törés.
Házassága kihűlt, a gyerekei távolléte és a folyamatos költözések nyomot hagytak rajta. Színésznőként és divatikonként próbálta megtalálni saját útját, de minden próbálkozását összevetették Jackie tökéletes imázsával. Truman Capote – aki egyszerre volt barátja és pletykák forrása – írta róla: „Lee olyan volt, mint egy nő, aki mindig a napfény felé fordul, de mindig van egy árnyék, amit nem tud levetni, a nővére.”
A legfájdalmasabb törés ellenére is támogatták egymást
A testvérpár kapcsolata a 60-as évek végén újabb próbatételt élt át. Lee régóta baráti és érzelmi kapcsolatban állt Aristoteles Onassisszal, a görög hajómágnással. Bár a viszony nem volt nyilvános, a társasági körökben mindenki tudott róla. Amikor Jackie 1968-ban hozzáment Onassishez, Lee-nek ez volt élete egyik legnagyobb megaláztatása. A világ persze romantikus történetként kezelte, hogy az özvegy First Lady végre megtalálta a biztonságot, a védelmet, amit korábban a Fehér Házban elveszített.
De a háttérben ott volt a személyes fájdalom. Lee ugyan sosem beszélt erről a nyilvánosság előtt, de évekig kerülte nővérét. Kapcsolatuk hűvössé vált, a korábbi összhang helyét pedig feszültség és hallgatás váltotta fel. Mégis, amikor Onassis 1975-ben meghalt, Lee újra visszatért Jackie mellé. Barátaik szerint a nővérek ekkor újra közel kerültek egymáshoz. Mert a gyász mindig összekötötte a testvérpárt. Amikor az élet szétszakította őket, a halál mindig visszavezette egymáshoz.
A divat elmúlik, a stílus örök - minden idők legjobban öltözött női hírességeinek nyomában
Így volt ez életük végéig. Jackie a 80-as években visszavonultan, szerkesztőként dolgozott New Yorkban, míg Lee társasági életet élt és a Page Six hasábjain publikálta írásait. A két nő kapcsolata többé már nem volt ellenséges. Hetente beszéltek telefonon, és időnként együtt vacsoráztak a Fifth Avenue egyik csendes éttermében, ahová sosem engedtek be újságírókat. Majd 1994-ben, amikor Jackie-nél non-Hodgkin limfómát diagnosztizáltak, Lee minden nap látogatta. Egyik utolsó éjszakájukat is együtt töltötték Jackie Park Avenue-i lakásán.
Bár különböztek egymástól és minden apróságon képesek voltak összeveszni, végül csak egymásra támaszkodhattak. Amikor Jackie meghalt, Lee állt az első sorban a temetésen, feketében, napszemüveg mögé rejtett arccal. Ő volt az utolsó ember, aki a Kennedy-mítosz kulisszái mögött valóban ismerte, szeretni tudta és gyászolni merte Jacqueline-t, és nem mint az ikonikus First Ladyt, hanem mint nővért. Lee huszonöt évvel később, 2019-ben, 85 évesen hunyt el.
