Maurizio Cattelan és a hatmillió dolláros banán
Számtalan közösségi oldalon, magazinban, híroldalon olvashattunk tavaly novemberben egy többmillió dollárért megvásárolt falra ragasztott banánról. Sokakban felmerült (újra) a kérdés: ez művészet? És ha igen, mitől?
Marcel Duchamp Forrás című darabja óta újra és újra téma, hogy mi tekinthető képzőművészeti alkotásnak. Az avantgárd Duchamp egy R.Mutt 1917 felirattal ellátott piszoárt akart kiállítani egy New York-i tárlaton. Habár elutasították, ezzel megalkotta a ready made kategóriát, amikor az alkotó egy (vagy több) már létező dolgot helyez középpontba, vagyis magát a tárgyat nem ő hozza létre, viszont azt az általa kigondolt helyen és módon helyezi el. Később, a 60-as években egyre inkább teret nyert az elképzelés, hogy a gondolat, a koncepció az elsődleges és nem maga a létrehozott műtárgy. Az ennek szellemében alkotó képzőművészeket konceptuális művészeknek nevezték és nevezik ma is.
Cattelan tehát egy meglehetősen hosszú múltra visszatekintő művészetfelfogás képviselője. A régóta provokatív alkotásairól ismert művész America címet viselő kiállítási darabja például egy funkcionáló aranyvécé, de alkotott már meteor által leterített hiperrealista II. János Pál pápa szobrot, falba szorult fejű lovakat és térdeplő Hitlert is.
Az ő esetében egyébként az alkotás szó sem azt jelenti feltétlenül, amit mondjuk a nagy klasszikusoknál, vagyis például a La Nona Ora (A Kilencedik Óra) pápaszobrot és a HIM címet viselő Hitler alakot Daniel Druet formálta meg, ő készítette a szobrokat Cattelan elképzelése alapján. De visszatérve a banánhoz: mi ez a felhajtás? Rieder Gábor művészettörténész, kurátor segít megérteni a jelenséget.
Egy banán élete
Cattelannak vannak különböző gondolatai, üzenetei, amikhez megfelelő kifejezési formát keres. Esetében ez sokszor sokkal mívesebb, mint ahogy a koncept art nagy 70-es évekbeli hagyományai diktálják, akár hiperrealista módon kivetelez(tet) szobrokat, kitömet állatokat, vagy akár tömör aranyból gyártat vécét. A banán ötletét is sokáig próbálgatta, elvileg bronzból is kiöntötte, de végül a legbanálisabb megoldást választotta: a bolti banánt és a ragasztószalagot.
Haute Couture divatbemutatóktól a Szegedi Kortárs Baletton át a mozivászonig: Beszélgetés Mojzes Dórával, a Dűne 2 jelmeztervező-asszisztensével
Van amúgy jelentősége a koncept kategóriának és a technikának, ez esetben a banális talált tárgy még abszurdabbá teszi a már eleve abszurd művet – mondja a szakember. Újraéledt a vita a 6.2 millió dollárért (ötmillió-kétszázezer dollár, plusz egy millió dollár illeték) eladott Komédiás címet viselő falra ragasztott banán kapcsán arról, mi a művészet. Sokakban felmerül a kérdés:
mitől műalkotás valami?
Lehetséges megadni a definícióját? Az számít, hogy ki készíti? Hogy hol állítják ki? Mennyiért veszik meg? Hogy mi az üzenete? Esztétikus-e? A kurátor szerint a műtárgyat két irányból lehet nézni. „Egyrészről az tesz egy tárgyat műtárggyá, hogy az alkotónak az a szándéka, hogy műtárgyat hozzon létre. De hogy valami tényleg műtárgyként is funkcionáljon, ahhoz kell egy közeg, kell egy értő és validáló színtér. Cattelan világhírű kortárs művész volt, sokkal a banán előtt is, a világ legnagyobb múzeumaiban állított ki.
Majd szokatlan módon visszavonult, szinte nyugdíjazta magát, nem gyártja a műveket a műteremben napról napra, de nagy néha előrukkol valamivel. Ezért is szólt nagyot a banán, mint egy régi rocksztár, aki hosszú kihagyás után újra kijön egy lemezzel. Ahol ez megjelent, az a kortárs művészetipar csúcsa, a világ legrangosabb kortárs művészeti vására (az eredendően svájci Art Basel amerikai leánya), ráadásul a világ egyik vezető galériájának a standján.
Már ez indokolta a meglehetősen magas nyitóárat. De 6.2 millió úgy lett belőle pár év alatt, hogy mögötte van az Instagram, a közösségi média algoritmusa, hogy egyből virális tartalommá, ikonikus művé vált. Három példányos amúgy a Komédiás, az egyik példány a világ egyik csúcsmúzeumában, a Guggenheim Múzeumban van New Yorkban” – magyarázza Rieder Gábor, aki arra is kitér, hogy mit jelent a valóságban az, hogy hárompéldányos?
„Miamiban egyetlen darab banán volt kirakva 2019-ben (de azt is megette valaki időközben, így újat kellett hozni), két példányosként adták el ott helyben, egyet pedig a művész a múzeumnak adományozott. Vagyis a Komédiás három példányos! Ez egy kitalált limit, mint a sokszorosított grafikáknál, fotóknál vagy szobroknál. A művész eldönti, hogy hány példányt készít(het) belőle maximum, minél kevesebb, annál nagyobb az értéke.
Az egyik Miamiban eladott banán került most aukcióra. Fizikailag nem a már rég elrohadt banán, hanem a mű eredetiségi bizonyítványa és leírása, plusz egy kirakott új banán egy új ragasztóval” – vázolja a művészettörténész.
Tíz egyszerű lépés a kiberhigiénia érdekében - Hogyan és miért érdemes tisztán tartani a digitális teret magunk körül? Szakértővel beszélgettünk
A szerencsés nyertes
Justin Sun üzletember volt az, aki a több millió dollárt letette. Aztán kitűzött egy dátumot, és megette a banánt. Felmerül, értelmezhető-e az egész a koncepció megszületésétől egészen a banán elfogyasztásáig valamiféle performanszként. Justin Sun nagy kriptomágus, számára a koncept művészet azért fontos, mert a furán anyagtalan-testetlen értékképzése, értékhordozása nagyon hasonlít a kriptopénzek világához, működési elvéhez – kezdi a művészettörténész.
Ott sincs aranyrúd, nincs nyomtatott pénz, csak egy ötlet, amit ha konszenzuálisan elfogadunk értéknek, akkor lehet vele kereskedni. Ilyesmi művek, ahol a műtárgy materiálisan nem létezik, csak egy koncepció, amit elő lehet adni, meg lehet ismételni, sok van a kortárs művészet konceptuális térfelén.
A The New York Times lehozott egy anyagot, amiben arról írtak, a gyümölcsárus, akitől a banánt vették az árverés előtt, huszonöt-harmincöt centért adja a gyümölcs darabját. Emellett bevándorló, hetvennégy éves, nagyon rossz a látása, napi tizenkét órát dolgozik és Bronxban él egy alagsorban, ezt az albérletet is megosztja valakivel. Az újságírók leveleztek Cattelannal is, aki azt írta, megindítja az árus sztorija, de
a művészet nem old meg problémákat, ha így volna, akkor az már politika lenne.
A bőr és selyem kíméletlen ára, amiről senki nem beszél
A cikk egyértelműen Cattelan (a pénz egyébként nem Cattelannak, hanem a meg nem nevezett gyűjtőnek ment, aki eladásra kínálta a tulajdonában lévő alkotást) és Sun felelősségét firtatja. Van a művésznek, a művészetnek társadalmi felelőssége? Rieder Gábor véleménye szerint sokszor van társadalmi felelőssége a művészeknek, de elsősorban görbe tükröt tarthatnak a társadalomnak. „Cattelan sokkal több pénzt kereshetne, ha ontaná magából a műveket (mint mondjuk Damien Hirst, hogy olyat mondjunk, aki szintén operált kitömött állatokkal), de ő nem ezt az utat választotta.
A banán groteszk, eleve az volt a cél vele, hogy a gazdag vásárlóközönség orra alá dörgölje, hogy még ezt is megveszik.
Az, hogy Komédiásnak nevezte el, én abban némi keserű öniróniát is felfedezni vélek: hiszen a művész kerül bohóc helyzetbe, hogy szórakoztassa a vastag pénztárcájú nagyérdeműt.”