előfizetésem
Hírlevél
Mazzag Izabella: „Nem kell mindig tudatosnak lennem”
Mit jelent nőként alkotni a film világában, és hogyan formálja a rendezői látásmódot egy gyerekkori tévéfüggőség? Mazzag Izabella dokumentumfilm-rendezőként már egyetemi évei alatt is tabutémákat dolgozott fel — elsőként saját borderline személyiségzavarának diagnózisát vitte vászonra. Azóta videóklipet rendezett a Margaret Islandnek, Krúbinak és Azariahnak, utóbbiról pedig egy egészestés, fikcióval átszőtt kulturális dokumentumfilmet készített.
A rendezővel gyerekkori filmélményeiről beszélgettünk, aki elvezet minket egészen Jorgosz Lantimosz zavarba ejtő világáig, miközben az is kirajzolódik, hogyan tud egy pszichothriller – még ha egy nyitott szívműtéttel is indul – egyszerre hatni szakmailag és érzelmileg.
Már gyerekként is érdekeltek a filmek, sorozatok? Milyen hatással voltak rád ezek az alkotások?
Eléggé tévéfüggő voltam egészen kicsiként. Aztán persze a szüleim nem örültek, amikor még a műsor kezdete előtt, hajnalban leültem a Minimax elé. Tényleg mindenfélét néztem, az összes HBO-filmet láttam. Konkrétan, amit már ki tudnék emelni gyerekkoromból, az a Kutyám, Skip, kicsit később, olyan tizenkét éves korom körül meg a Titanic. Ezek talán olyan filmek, amiket mindenki lát gyerekként, mégis van bennük egy adag melankólia, ami szerintem már akkor is hatott rám. Szeretem a szerelmet a mai napig a filmekben, és a különböző ábrázolásmódjait, így a Szerelmünk lapjai is toplistás volt nálam tiniként.
És mit mondanál ma, ha megkérdezik, mi a kedvenc filmed?
Kedvenc rendezőm Jorgosz Lantimosz – (az ő filmje a tavalyi évben hatalmas népszerűségnek örvendő, felkavaró, feminista vonatkozású Szegény párák – a szerk.). Neki bármelyik filmjéről szívesen beszélgetnék, de talán a Kutyafogmellett A szent szarvas meggyilkolása volt rám a legnagyobb hatással. Aki esetleg még nem látta, annak a történetéről annyit, hogy egy orvoscsaládban az apuka sebészként egy műhiba kapcsán véletlenül megöli az egyik páciensét.
Szamosi Zsófiát az Oscar-díj után sem érdekelte, hogy felismerik-e az utcán
Az elhunyt apa fia felkeresi, és elátkozza a négytagú orvoscsaládot, miszerint az egyiküknek meg kell halnia, máskülönben mindnyájukat fenyegeti a vég lassú eljövetele. Tudom, hogy elsőre erősnek tűnhet, mégis szerintem egy bámulatosan sokrétű alkotás, és minden rétege tartogat valami említésre méltót.
Mi az, amit szakmai szemmel kiemelnél ebben a filmben? Volt-e olyan, ami inspirálóan hatott benne rád?
Alapvetően – és ez most spoiler alert –, hogy nem happy enddel zárul a film, már önmagában egy merész rendezői húzás, ami nekem nagyon tetszik. A film emellett tele van fekete humorral, ezt sem tudja mindenki jól csinálni. Nagyon finom művészi megoldásokat lehet benne találni, mint az egyik kedvenc jelenetem is, amikor a főszereplő lány a cappellában énekel – olyan érzelmes és rétegzett.
A gesztusrendszerek és a karakteres motívumok, mint a szereplők összeesése (ami nem egyszer történik a filmben), is nagy hatással volt rám. Iszonyatosan aprólékos, emellett top shot, totál képekkel is dolgozik, ami már önmagában segít fokozni a hangulatot, hisz ez az ember számára nem egy megszokott nézőpont.
Nem nehéz nem rendezői szemmel nézni egy filmet, és szimplán csak élvezni?
Már általában a filmnézés előtt kiderül, hogy milyen indíttatásból nézem meg magát az alkotást, így egész jól külön tudom választani a munkát a szórakozástól. Így volt ez A szent szarvas meggyilkolásával is, amit amúgy moziban láttam, mivel kíváncsi voltam rá. A film közben a közönség felé kisétált – lehet, ebben az is közrejátszott, hogy az első jelenet egy nyitott szívműtét volt.
Én először úgy néztem, mint civil, majd itthon, többszöri megtekintés után fejtettem le róla egyre több és több réteget. Így előbb-utóbb bekapcsol a rendezői mechanizmus, de mivel szeretem a filmeket – mint sokan mások –, moziba is szeretek járni, így nem is kell annyira tudatosnak lennem ahhoz, hogy ne szakmabeliként üljek le a vászon elé.
Bántalmazó kapcsolat, romantikus köntösben - a dark romance hatása a párkapcsoalti mintákra
Ki vagy kik a kedvenc karaktereid a filmben, és miért?
Az elhunyt apának a fia mondhatni a film főgonosza – egy aprólékosan kidolgozott karakter. Ő egészen hátborzongatóan játszott. Általában olyan karaktereket kedvelek a filmekben – mint ebben is –, akiknek nem lennék a helyében, de magára a személyére felnézek. A másik az orvos anyuka volt, akit Nicole Kidman játszott. Az ő színészi játékát több filmben is nagyon szeretem, de itt is lenyűgözött a karaktere látszólagos hűvössége és távolságtartása.
Mit gondolsz, miért kéne másnak is látnia ezt az alkotást? És mi volt az a filmben, amin rendezői mivoltodtól eltekintve civilként is jól szórakoztál?
Nagyon élvezhető film, ha ezek felé nyitottabban állunk kicsit, és nem hagyjuk abba már az elején az erősebb jelenetek miatt. Az olyan pszichológiai thrillereket szerintem sokan kedvelik – mint például az Összetörve, ami nekem is egy személyes kedvencem (rendezte Malik Bader – a szerk.) –, így aki kedveli ezt a műfajt, annak véleményem szerint ez is tetszeni fog. Már csak a történetmesélése miatt is ajánlom. Egészen izgalmas, ahogy látod változni a családi dinamikákat, és felszínre törni az eddig lappangó konfliktusokat.
