előfizetésem
Hírlevél
Sokkal többet változott az Oscar-gála az elmúlt 90 évben, mint feltételeznéd
Március harmadikán tartják az idei Oscar-díjátadót, amely majd’ száz év alatt a hollywoodi elit szűk körű összejöveteléből napjaink egyik legnézettebb gálájává vált. De honnan indult, hogyan változtak a helyszínek, bővültek a kategóriák és mi a helyzet a streaming térhódításával?
Kevés esemény bír akkora presztízzsel a filmvilágban, mint az Oscar-gála, ami ma egy óriási, csillogó parti sztárok tucatjaival – pedig kezdetben egészen más hangulatban zajlott. Az első díjátadót 1929. május 16-án rendezték meg a Hollywood Roosevelt Hotel elegáns falai között, ám akkor még nyoma sem volt annak a vörös szőnyeges pompának, ahogyan ma ismerjük.
Mindössze 270 vendég élvezhette a meghitt bankettet, nem voltak meglepetések és izgalom sem: a nyertesek nevét előre ismerték, így a 15 aranyszobrocska kiosztása alig negyedórát vett igénybe. És mi a helyzet ma? A Dolby Theatre impozáns termében 24 “rendes” kategóriában osztják ki (emellett léteznek különleges kategóriák is, amelyeket nem minden évben adnak át) a szobrokat, és a gálára 3000-3500 vendéget várnak. Na de kezdjük az elején!
Báltermekből színházakba
A világ legnagyobb filmes elismeréséről immár 97 éve a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (Academy of Motion Picture Arts and Sciences) dönt. Bár az Oscar mindig is megosztó volt és a gála nézettsége egyre csak csökken, egy dolog biztos: egy aranyszobor birtokában a sztárok előtt új kapuk nyílnak meg, exkluzív szerepek és mesés gázsik várják őket. A díj története Hollywood aranykorának egyik legnagyobb moguljához, Louis B. Mayerhez köthető, aki a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik alapítójaként a filmipar irányítását szerette volna szorosabbra vonni.
„A magyarok csodálatosan szenvedélyesek” – Adrien Brody Oscar-jelölt alakítását magyar gyökerei inspirálták
Az 1920-as években egyre erősebbé váló szakszervezetek miatt a stúdiók számára a szakértelem egyre költségesebb lett, ez pedig nem igazán passzolt Mayer olcsó munkaerőre építő filozófiájához. Abban látta a megoldást, hogy életre hív egy csillogó filmes kört, amelybe 36 színészt, rendezőt, forgatókönyvírót és technikust hívott meg, jobb munkakörülményeket ígérve nekik. A filmvilág elitje azonban hamar többre vágyott: ha már ennyire különlegesek, miért ne kapnának látványos elismerést is?
Így született meg az Oscar-díj, egy eredetileg praktikus céllal létrehozott szervezet melléktermékeként, amely mára a filmipar legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát. Ahogy Hollywood csillaga egyre fényesebben ragyogott, úgy nőtt az Oscar-gála presztízse is. A kezdeti, szűk körű bankettek helyét fokozatosan átvette a csillogás és a pompa, a helyszín is egyre exkluzívabbá vált. A harmincas években az Ambassador és Biltmore Hotelek báltermei adtak otthont az eseménynek több éven át, az Akadémia itt már elegáns vacsorával és show-elemekkel színesítette az estét.
A második világháború alatt a gála érthető módon szerényebb lett, de ekkorra már annyira népszerűvé vált, hogy nagyobb helyszínre volt szükség. 1942-től kezdve a díjátadót már nem szállodákban, hanem filmszínházakban tartották. Az egyik első ilyen helyszín a Grauman’s Chinese Theatre (ma TLC Chinese Theatre néven ismert) volt 1944-ben, amely a korszak egyik leghíresebb mozijaként vált ismertté, ahol három gálát tartottak. Az Oscar-gála 1950 és 1960 között egy állandó helyszínen, a Pantages Theatre-ben zajlott, amely akkor Hollywood egyik legimpozánsabb filmszínháza volt.
Ez az évtized hozta el a televíziós közvetítések korszakát is: 1953-ban először közvetítették az Oscar-gálát élőben, így végre a nagyközönség is részese lehetett a hollywoodi csillogásnak. Később otthon adott az eseménynek a Santa Monica Civic Auditorium és a Dorothy Chandler Pavilion épülete is. Ez az időszak az Oscar egyik aranykora volt, a közvetítések egyre népszerűbbé váltak, és az esemény egyre monumentálisabb show-műsorrá alakult.
Olyan ikonikus pillanatok zajlottak itt, mint amikor 1973-ban Marlon Brando visszautasította a díját, és egy őslakos aktivistát küldött maga helyett a színpadra. A 90-es években az Akadémia több helyszínt is kipróbált, de a díjátadók többségét a Shrine Auditoriumban tartották, amely hatalmas, 6000 fő befogadására alkalmas csarnok volt. 1999-ben azonban az Oscar-gála visszatért a Pantages Theatre-be, hogy ott ünnepeljék a díjátadó 70. évfordulóját.
2002-ben az esemény végre állandó otthonra talált a Dolby Theatre-ben (korábban Kodak Theatre), amelyet kifejezetten az Oscar-gálákhoz alakítottak ki a Hollywood Boulevard-on. Az impozáns, 3400 férőhelyes színház azóta minden évben otthont ad a díjátadónak.
Változtak a kategóriák is
Nemcsak a helyszín változott persze a közel száz év során, az Akadémia figyelemmel követte a filmipar változásait, így az Oscar kategóriáit is igyekeztek ehhez igazítani. Az első Oscar-gálán a 12 eredeti kategória között volt a legjobb film (akkor még „kiemelkedő produkció” néven), a legjobb rendező, valamint a legjobb férfi és női főszereplő. A legjobb operatőri munka és a legjobb művészeti rendezés is az első kategóriák közé tartozott, de érdekesség, hogy külön díjazták a legjobb mérnöki teljesítményt és a műszaki újításokat.
Egy évtizeddel későbbre a díjak egyre strukturáltabbá váltak, és kialakultak azok az alapvető kategóriák, amelyeket ma is ismerünk. 1934-ben bevezették a legjobb vágás díját, amely az egyik legfontosabb technikai elismeréssé vált, öt évvel később osztották ki először a legjobb vizuális effektek díját, reflektálva a különleges trükkökkel dolgozó alkotások növekvő számára.
Ebben az évtizedben született meg a legjobb dal és a legjobb filmzene kategória is, mivel a hangosfilm ekkorra már teljesen meghódította a (film)világot. A hangkeverés díja a második világháború után vált állandó kategóriává, és mellette egyre fontosabbak lettek a technikai díjak. 1947-ben először díjaztak nemzetközi filmet, bár akkor még nem állandó kategóriaként: a kiemelkedő külföldi filmek díszoklevelet kaptak.
Jelentős áldozatot hozott a felemelkedésért a hollywoodi ikon, Grace Kelly
Az ötvenes évekre az Oscar egyre inkább globális eseménnyé vált, és ezt jelezte a legjobb idegen nyelvű film kategória hivatalos bevezetése 1956-ban. Ettől kezdve minden évben egy nem angol nyelvű alkotás is megkaphatta az aranyszobrot. A hatvanas években a zenei kategóriák finomhangolása zajlott, és különválasztották a musicalek és a drámai filmek zenéjének díjazását. 1970-re nagyobb teret kaptak a dokumentumfilmek, így hát az Akadémia is nagyobb hangsúlyt fektetett díjaikra - bár a legjobb dokumentumfilm kategóriát már az 1940-es években bevezették, ekkor vált igazán rangossá.
A hetvenes években tovább finomították a technikai kategóriákat, reflektálva az új kameratechnikák és vizuális effektek fejlődésére, míg 1981-ben hivatalosan is bevezették a legjobb smink és frizura kategóriát, miután a Star Wars és más nagy költségvetésű filmek bebizonyították, milyen hatalmas munka rejlik a karakterek vizuális megformálásában. A hangtechnikát illetően is pontosítás történt: a hangkeverés és a hangvágás külön elismerést kapott.
A kilencvenes években az animációs filmek népszerűségére az Oscar-gálákon is igyekeztek reagálni, noha még nem volt saját kategóriájuk. Azonban a Disney-rajzfilmek diadalmenetével a legjobb betétdal és filmzene díjazása továbbra is nagy figyelmet kapott. Végül 2002-ben vezette be az Akadémia a legjobb animációs film kategóriát, amely azonnal hatalmas elismerést váltott ki a műfaj alkotói között, hiszen megerősítette: az animáció ekkorra már nem csupán gyerekeknek szólt, hanem komoly művészi teljesítményként értelmezhető.
2019-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját átnevezték legjobb nemzetközi játékfilm díjra, jelezve, hogy ezek az alkotások már nemcsak földrajzi értelemben számítanak másnak, hanem kulturális sokszínűségükkel is gazdagítják a filmvilágot.
Az Oscar és a streaming
A közel száz év legnagyobb változását azonban talán az elmúlt két évtized hozta el. Tudni kell, hogy az Oscar-díj elnyerésének hagyományos szabályai közé tartozik, hogy a produkciónak a versenybe kerüléshez a gálát megelőző év január 1. és december 31. között kell bemutatásra kerülnie, továbbá a filmet a Los Angeles-i mozikban legalább egy hétig műsorra kell tűzni.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a streaminggel?
Ugyanis a 2010-es évek óta gombamód szaporodnak a streamingszolgáltatók, mára globális jelenséggé váltak, a háztartások jelentős része rendelkezik legalább egy előfizetéssel. De nem is ez a fontos, hanem a tény, hogy ezek a platformok évente több száz filmet és sorozatot jelentetnek meg, melyek közül jó pár alkotás rekordokat döntöget.
Ugyan a nézettség és a filmművészeti érték nem jár kéz a kézben, mégis botorság lenne figyelmen kívül hagyni azokat a filmeket, amelyek nem a mozikban, hanem mondjuk a Netflixen vagy a Disney+-on jelentek meg elsőként. Az Akadémia pedig sokáig így tett, 2014 volt az első év, hogy egy Netflix-produkció (A négyzet) jelölést kapott, méghozzá a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Négy évvel később Alfonso Cuarón Roma-ja nemcsak a legjobb film kategóriában kapott jelölést, hanem három díjat haza is vihetett (legjobb idegen nyelvű film, legjobb rendezés, legjobb operatőr). 2019-ben Az ír (Martin Scorsese) 10 jelölést kapott, Noah Baumbach Házassági történetét, amely szintén több kategóriában jelölték és Laura Dern meg is nyerte az Oscart a legjobb női mellékszereplő kategóriában. 2021-ben ott volt Jane Campion filmje, A kutya karmai közt, amely 12 jelölést kapott, és hazavitte a legjobb rendező díját, egy évre rá az Apple TV+ -on megjelent CODA nyerte a legjobb film díjat.
2023-ban a Nyugaton a helyzet változatlan című háborús dráma (Netflix) gyűjtött be tucatnyi jelölést, és váltott szoborra belőlük négyet, idén pedig a jelöltek között találhatjuk a Maria és az Emilia Pérez című filmeket, amelyek az USA-ban már elérhetőek a Netflix kínálatában. Szóval akkor felmentették a streamingen bemutatott filmeket az eredeti szabály alól? Nem, “kapóra jött” a COVID-19 világjárvány, melynek hatására az Akadémia egy darabig ideiglenesen eltörölte a mozikövetelményt a filmek számára.
A legjobb film kategóriában lehetővé tették, hogy azok a filmek is jogosultak legyenek jelölésre, amelyek nem kerültek mozikba, de streaming platformon vagy más digitális csatornán bemutatták őket és megfeleltek a jogosultsági előírásoknak. Vagyis jól látható a tendencia, hogy az Akadémia igyekszik lépést tartani a filmipar változásaival, kíváncsiak leszünk, mit hoz a jövő, mondjuk inkluzivitás szempontjából, mert hogy azzal kapcsolatban is eszközöltek némi módosítást.
Az inkluzivitás
Népszerűség ide vagy oda, az Akadémiát régóta kritizálták a fehér és férfiközpontú díjazások miatt. Az #OscarsSoWhite botrányt az robbantotta ki, hogy a 2015-ös és 2016-os gálán a négy színészi kategória jelöltjei között kizárólag fehér bőrű művészek szerepeltek. Válaszul az Akadémia elindította az A2020 nevű kezdeményezést, amelynek célja a tagság diverzifikálása volt. Ennek részeként bejelentették, hogy 2024-től a legjobb film kategóriában induló alkotásoknak meg kell felelniük bizonyos sokszínűségi kritériumoknak. Az úgynevezett „Inclusion Standards” (befogadási irányelvek) négy területre vonatkoznak:
- A vásznon megjelenő sokszínűség – például legalább egy jelentős karakternek vagy a történet középpontjában álló szereplőnek egy alulreprezentált csoportból kell érkeznie (például nő, etnikai kisebbség, LMBTQ+ vagy fogyatékkal élő személy).
- A filmkészítés kulcspozícióinak diverzitása – a stábban és a kreatív vezetők között is biztosítani kell a kisebbségek megfelelő arányát.
- Gyakornoki és mentorprogramok biztosítása – a filmgyártó cégeknek lehetőséget kell biztosítaniuk a hátrányos helyzetű csoportokból érkező tehetségek számára.
- Marketing és forgalmazás sokszínűsége – a forgalmazási és reklámkampányokat is inkluzív módon kell alakítani.
Bár ez a szabályozás sok vitát váltott ki, az Akadémia szerint nem kizáró jellegű, hanem ösztönző céllal vezették be, hogy a filmipar nyitottabb és reprezentatívabb legyen.