előfizetésem
Hírlevél
A legveszélyesebb bűnszervezetekbe épült be az FBI első afroamerikai női ügynöke
1976. február 17-én egy 26 éves ügyvéd, Sylvia Elizabeth Mathis megérkezett az FBI Akadémiájára, a virginiai Quantico-ba. Ugyanaz a négyhónapos, kőkemény kiképzés várt rá, mint mindenkire másra, aki szövetségi ügynök karrierre vágyott. De Sylvia számára ennek nagyobb tétje volt: ő lett az FBI történetének első afroamerikai nője, akiből különleges ügynök vált.
Ma, amikor egyre többször merül fel a sokszínűség kérdése, különösen érdekes visszatekinteni Sylvia Elizabeth Mathis történetére. A világ akkoriban még nem volt felkészülve arra, hogy színesbőrű nők felelősségteljes pozíciókba kerüljenek. Különösen igaz ez az amerikai rendfenntartó szervekre: az FBI-ban nagyjából 8 500 ügynökből csupán kb. 40 volt nő ezidőtájt. A kiképzésen a nők és a kisebbségek gyakran érezték magukat kívülállónak – na nem azért, mert „túl érzékenyek” voltak, hanem mert a korabeli rendszerben nem volt könnyű megvetni a lábukat. Merthogy az igazi hősök az iskolázott, jól szituált, fehér férfiak (voltak).
De akkor mégis miért dönt úgy egy fiatal, afroamerikai nő a hetvenes évek derekán, hogy belép ebbe a közegbe, sőt, jelvényt szerezve elismerést vív ki magának az ügynökök között?
Miért pont az FBI?
Sylvia Elizabeth Mathis 1949. július 7-én született. Észak-Karolinában és Floridában nőtt fel, majd a New York University-n tanult politológiát, később pedig a University of North Carolina School of Law-n szerzett jogi diplomát. Nem az volt az álma, hogy a bűnözőket üldözze, és a fegyveres erőket sem idealizálta. Sokkal inkább az emberi jogok védelme és érvényesítése közti feszültség érdekelte. Az, hogy hogyan lehet a törvényeket, jogi tételeket a gyakorlatban, pontosabban az utcán is érvényesíteni? Ezen érdeklődéséről az egyetem dékánja is tudomást szerzett, és bátorította Sylviát, hogy jelentkezzen az FBI-hoz, ahol egyébként korábban ő is ügynökként dolgozott.
A kiképzésről fennmaradt hivatalos visszaemlékezések alapján az FBI első színesbőrű, női ügynökének kezdetben meggyűlt a baja a fizikai feladatokkal. Az értékelések szerint voltak nehézségei az edzőtermi és a lőtéri gyakorlatokkal, de keményen dolgozott, miközben az elméleti teszteken kifejezetten jól teljesített. Végül 1978. június 2-án Clarence Kelley FBI-igazgató átadta neki az FBI jelvényét és az igazolványát, amin a #2658-as sorszám szerepelt. Egy rövid csövű Smith & Wesson revolvert is kapott, ami pont belefért női kézitáskájába. Ezzel a „csomaggal” kezdte meg rövid, de annál jelentőségteljesebb karrierjét a szövetségieknél.
Rosa Parks története ma is érvényes: egy egyszerű gesztus történelmet írhat
A maffia berkein belül
A diplomaosztó után Sylvia a New York-i irodába került, azon belül is a szervezett bűnözés elleni egységhez. Itt illegális szerencsejáték- és zsarolási ügyekben végzett felderítést, és közben rövid távú fedett nyomozói feladatokat is vállalt, amikor is beépült a bűnözők közé. Akkoriban New Yorkot az öt maffiacsalád uralta: a Bonanno, a Colombo, a Gambino, a Genovese és a Lucchese. Ezek mind önálló hierarchiával és területi befolyással bíró bűnszervezetek voltak.
Az öt család hosszú évtizedeken át jelentős befolyással bírt New Yorkban és azon túl is: nemcsak az alvilágban, de különféle iparágakban, szakszervezetekben, építőipari beruházásoknál is jelen voltak. Egyes csoportjaik ma is léteznek, de már nem ugyanazokon a területeken és nem ugyanakkora befolyással tevékenykednek, mint a 20. század közepén, második felében.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a klasszikus rendőrségi logikát, miszerint az egyszerű „katonákat”, végrehajtó embereket kell kézre keríteni, felváltotta egy másfajta gondolkodás. Immár az volt a cél, hogy bizonyítsák a bűnhálózat meglétét, és igyekeztek elérni a legfelsőbb szintekig. Ennek egyik kulcsa az 1970-ben életbe lépett RICO-törvény lett, és az a stratégia, ami végül a híres Mafia Commission Trialhoz is elvezetett.
A RICO lehetővé tette az USA-ban, hogy a hatóságok ne csak egyes bűncselekményekért, hanem szervezett bűnözői hálózatok teljes működéséért vonjanak felelősségre maffiavezetőket és maffiatagokat – akkor is, ha közvetlenül nem ők követték el az egyes bűntetteket. A RICO-nak köszönhetően ítélték el többek között a Gambino család egyik legismertebb vezetőjét, John Gottit is a kilencvenes években.
Az ügynök, aki bátor és empatikus
Azzal kapcsolatban, hogy Sylvia Elizabeth Mathis milyen konkrét ügyekkel foglalkozott, a nyilvános források nem adnak teljes képet, ami érthető, hiszen főként fedett nyomozóként tevékenykedett. Nem a reflektorfényben élt, inkább csendben meghúzódva dolgozott a terepen,
vállalva a kiszolgáltatottságot és az életveszélyes helyzeteket.
Amit viszont megőrzött a hivatalos FBI-portréja, hogy az 1978-as jonestowni mészárlás túlélőivel készített interjúkat. A Guyanában történt eset során a Peoples Temple nevű vallási szekta több mint 900 tagja halt meg tömeges mérgezés következtében, köztük gyerekek is. A tragédia Jim Jones vezető manipulációjának, pszichológiai kontrolljának csúcspontja volt. Az eset máig a modern történelem egyik legsúlyosabb, nem természeti eredetű tömeges halálozásaként él a kollektív emlékezetben.
Kémnő volt a főzőműsorok királynője: Julia Childnak köszönhetően változott meg a nők főzéshez való viszonya
Élet az FBI után
1979-ben, mindössze három év után, Sylvia kilépett az FBI-ból, és ügyvédként dolgozott tovább New Yorkban. Később visszaköltözött Jacksonville-be, hogy közelebb legyen a családjához. A város Downtown Ecumenical Services Council nevű szervezetét vezette, ami krízishelyzetben lévőknek segített, illetve segít a mai napig is. Vagyis akár közalkalmazottként, akár a civil oldalon dolgozott, Sylvia mindvégig az elesettek támogatására fókuszált.
Nagyon fiatalon, mindössze 34 éves korában hunyt el, autóbalesetben. Kegyetlenül rövid életébe belefért többek között az elit jogi képzés, az FBI falainak „áttörése”, beépített ügynöki munka New York legnagyobb és legveszélyesebb bűnszervezeteiben, illetve a közösségi szolgálat is.
Sylvia Elizabeth Mathis története felveti a kérdést: mégis hogyan maradhatunk önmagunk és miképp teljesíthetünk jól egy olyan közegben, ahol folyamatosan bizonyítanunk kell még azt is, hogy odavalóak vagyunk? Sylvia nem igazán hagyott maga után csillogó címlapsztorikat vagy motivációs idézeteket, és az aktája sem túl vaskos. Mégis úgy emlékezhetünk vissza rá, mint aki jött, látott, végig csinálta, majd képes volt tovább lépni abba az irányba, amiben igazán ki tudott volna teljesedni, ha a sors nem szól közbe… Munkásságával olyan afroamerikai női vezetők előtt taposta ki az utat az FBI-on belül, mint Johnnie Gibson Bright, Cassandra Chandler vagy My Harrison.
