előfizetésem
Hírlevél
5 gondolat, ami nem hagyott nyugodni az Emily Párizsban 5. évadának nézése közben
Megérkezett az Emily Párizsban várva várt ötödik évada, amelynek során szeretett hősnőnk Rómában és Velencében is megfordul, azonban nem titok, sőt várható volt, hogy végül visszatér a sikkes francia fővárosba. De mennyire örülünk a fordulatnak? Íme öt gondolat, amely nem hagyott nyugodni a folytatás nézése közben.
„Néha az előrehaladáshoz vissza kell menned.” – hirdeti az Emily Párizsban ötödik évadának előzetese. Emily Cooper kétségkívül értékes önismereti utat jár be Olaszországban, de a sorozat önmagával menne szembe, ha a címszereplőt elköltöztetné Párizsból. Kérdés, hogy ezt a szálat mennyire tudták ügyesen elvarrni. Miért marad végül Emily Párizsban, mikor egy tökéletes élet várna rá Solitanóban?
A sorozat továbbra is hozza a megszokott erősségeit: sikkes nők, sármos férfiak és gyönyörű helyszínek veszik le a közönséget a lábáról, Mindy dalai varázslatosak (különösen az Espresso előadása), Luc az egyik legkomikusabb karakter, Sylvie pedig még mindig egy ikonikus díva (főleg amikor motorcsónakon menekül a feje felett vitatkozó féltékeny férfiak elől). A negyedik évad első és második felének izgalmaihoz képest az ötödik évad forgatókönyve mégis erőltetettnek érződik.
Tudom, hogy az Emily Párizsban egy komfortsorozat, amelyet szeretünk vagy utálunk, ugyanakkor egyértelműen egy népszerű szériáról van szó, amelyet pont ezért érdemes vizsgálni, még akkor is, ha csak eszképizmus céljából pörgetjük végig. Egy többmilliós nézettségű tartalom mégiscsak felelősséggel tartozik a közönség iránt, akik nem egy ötórás reklámfilmre fizetnek be, amely a luxusmárkák üres fényűzését mutatja be, hanem arra kíváncsiak, hogy mit miért tesznek a hősök.
1. Tényleg nincsenek emberi kapcsolatok üzleti érdek nélkül?
Az Emily Párizsban karakterei mintha nem lehetnének csak emberek, mindenkiben üzleti lehetőség rejlik. Az Agence Grateau mindegyik alkalmazottja egy-egy ügyféllel kavar. Emily az évad nagy részében Muratorin tartja a szemét – a márkán és a férfin egyaránt, de nemcsak a romantikus, a baráti szálak is összefonódnak a cégekkel. A munka és a magánélet továbbra is kiegyensúlyozatlan, és már nehéz követni, hogy az üzleti érdekek rontják el a kapcsolatokat, vagy éppen a dráma rontja el az üzletet.
Akár bevalljuk, akár nem, az Emily Párizsban legemlékezetesebb szettjei örökre a retinánkba égtek
2. Miért lovagolunk még mindig a sztereotip különbségeken?
Kezd meglehetősen frusztráló lenni az a narratíva, hogy minden európai utálja az Egyesült Államokat. Emily nem egyszer kerül hátrányos helyzetbe csak azért, mert amerikai – leereszkedő stílusban beszélnek hozzá, szinte lenézik. Sylvie nem tartja tiszteletben, megszegi az ígéretét, Jane hercegnő pedig csak őt kezeli alattvalóként: kézcsókra nyújtja a kezét, és elvárja, hogy a teljes nevén szólítsa. Csak ő szégyenül meg a Fendi meetingen, pedig a divatház Luc és Julien ötleteivel sem elégedett.
A kulturális különbségek, és a belőlük fakadó nehézségek természetesen léteznek, de a külföldiekre nyitott helyiek, és a barátságos emberek is. Hangsúlyozom, léteznek olyan emberek, akiknek mindegy, honnan származol, udvariasak lesznek veled. Emily viszont Párizs után Rómában is sok elutasítással találkozik, az olasz nők megvetően méregetik. Mindy-n kívül (aki ugye amerikai) az egész sorozat alatt konkrétan szinte egy nő sem barátságos vele, és ez el is vezet a következő ponthoz:
3. Tényleg nagyon unalmas már a nők egymásnak fordítása
Még szerencse, hogy Genevieve nem marad sokáig, mert ez a 2000-es éveket idéző mean girl vibe kezdett dühítő lenni – ráadásul ő amerikai, szóval úgy tűnik, hogy Emily szépsége és tehetsége nemcsak az európai nőknek böki a csőrét, mindenkit ellene ugrasztanak a készítők a legjobb barátnőjén kívül. Mindy is elkövet egy súlyos hibát, de hála az égnek legalább ez az egymást felemelő barátság nem megy tönkre egy férfi miatt (bár kétségtelenül megbeszélhették volna érettebben is a történteket).
4. Emily tök szép önismereti utat jár be, csak épp nincs lezárva
Ütősebb lett volna, ha tényleg kimozdítják a megszokott közegéből, és nem tart vele Rómába túlzás nélkül az egész szereplőgárda, de Emily így is értékes belső utazáson megy keresztül. Az ókori romok között sétálva felismeri, hogy nem kell mindig tökéletesnek lennie, nem kell teljesítenie ahhoz, hogy értékesnek érezhesse magát, mert már a létezése is elég. Megtanulja elengedni mindazt, ami felett nincsen irányítása, majd Párizsban rájön, hogy nem menekülhet örökké a problémái elől.
„Mintha kapnál egy pohár hígítatlan szörpöt” – marketing szakembereket kérdeztünk az Emily Párizsban-ról
Már az első snittekben érezhető, hogy kiegyensúlyozottabb az élete Olaszországban, de ki is mondja, hogy míg az ítélkező Párizsban mindig imposztornak érezte magát, addig Rómában sokkal nyugodtabb. Mindy is megjegyzi, hogy Róma jól áll neki, sőt a rosszabb hangulatát Párizs-Emilynek, míg a derültebbet Róma-Emilynek hívja. Ez az évad tulajdonképpen felépíti, hogy milyen boldog Olaszországban, és mennyire szeretik egymást Marcellóval, aki egy két lábon járó zöld zászló, és mégis végül:
5. Párizsban kell maradnia – de tulajdonképpen miért is?
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a szerelmünk, aki egy divatbirodalom örököse, arra kér bennünket, hogy költözzünk vele egy gyönyörű házba az olasz vidéken. Lánykérésre gyanakszunk, ráadásul a karrierünk csúcsa lenne a munka, amit a cégénél végezhetnénk. Tudom, hogy Emily Párizsban a sorozat címe, és ezért nem folytatódhat vagy végződhet máshol a történet, de nem fér a fejembe, hogy mégis miért utasította vissza ezt az ajánlatot. Egy tündérmese lenne, „csak nem az övé”.
Még ezt is érteném, ha adtak volna a közönségnek egy tisztességes indokot. Mert ha belegondolunk, mi köti őt Párizshoz? Mindy? Ahogy össze-vissza repked mindenki mintha csak távolsági buszra költenék a pénzt, simán fenntartható lenne a barátságuk. Az, hogy végre tud egy kicsit franciául? Köztudott, hogy az olasz nagyon könnyen megtanulható, ha franciául már tud az ember. A süllyedő hajó cég? Ugyan mostanra jóban lett a kollégákkal, nem a legjobb barátai, és nem is mindig kedvesek.
Egyetlen értelmes okot látok, miért nem lehet Emily a következő Miuccia Prada, és az az, hogy vissza kellett írni őt Párizsba,
mindössze azért, hogy hűek maradjanak a sztorihoz.
Ez rendben is lenne, csak jó lett volna, ha megpróbálják dramaturgiailag erősebben alátámasztani, hogy miért döntött így, mikor épp tálcán kínáltak neki egy tökéletes életet. „Néha az előrehaladáshoz vissza kell menned.” Ez inkább tűnik stagnálásnak, mint előrehaladásnak, de a folytatásban talán értelmet nyer a döntés.
