előfizetésem
Hírlevél
A feminista pszichiátria úttörője volt Karen Horney, aki hülyét csinált Freudból is
Mi szólnál, ha azt mondanám, a nők alacsony önbecsülése péniszirigységből fakad? A sekélyesnek mondható elmélet a széles körben ünnepelt Sigmund Freudtól származik, de szerencsére nem kellett száz évet várni arra, hogy valaki megcáfolja. Karen Horney elsők között mutatott rá arra, hogy Freud zsenialitása nem mentes az elfogultságtól, – különösen, ha nőkről van szó. Horney ugyan nagy árat fizetett a véleményéért, hosszú távon viszont egyértelműen profitált belőle, hiszen újrakeretezte a nők önértelmezését.
Vajon miből eredeztethetők a nők lelki problémái? – tette fel a kérdést magának Karen Horney a 20. század elején. Horney elvből elvetette Freud elméletét, hiszen a saját tapasztalataiból kiindulva tudta jól: a nők önértékelési problémái jóval többről szólnak, mint egy „hiányzó” testrész.
Csövörből vödörbe
Karen Horney (leánykori nevén Danielsen) fájdalmasan korán megtanulta, hogy a férfiak döntései és cselekedetei nem feltétlenül vehetők készpénznek. Édesapja, Berndt Wackles Danielsen hajóskapitány rendkívül szigorú, patriarchális elveket vallott, és így is nevelte a későbbi pszichoanalitikust és első házasságából származó gyermekeit. (Beszédes, hogy a gyerekek a „Bibliadobáló” gúnynevet ragasztották rá.) Nála 17 évvel fiatalabb felesége, Clotilde née van Ronzelen jóval liberálisabb elveket vallott a gyermeknevelés terén, így nem csoda, hogy az 1885-ben született Karen hamar édesanyja „kis báránykájává” vált.
Karenban kilencévesen megfogalmazódott az a gondolat, hogy nem „elég” szép a kor elvárásaihoz képest, ezért eltökélte, hogy a külseje helyett az elméjével fog kitűnni. Noha a források különbözőképp fémjelzik a bátyja iránt táplált érzelmeit (egyes cikkekben plátói szerelemként emlegetik, míg másokban jótékonyan a „közeli” jelzőt használják kapcsolatukra), annyi biztos, hogy a testvére elutasította a közeledését. Ekkor jelentkezett nála először depresszió, amely végig kísérte az életét. Édesanyja végül 1904-ben hagyta el édesapját, a gyermekei pedig vele tartottak.
Noha a korban a legkevésbé sem volt jellemző, hogy egy nő orvosi pályát célozzon meg, az ambiciózus Karen számára ez nem jelentett akadályt. A szakmát összesen három egyetemen sajátította el: Freiburg után Göttingenben és Berlinben is tanult. Utóbbi helyszínen kezdett pszichoanalitikus szemináriumokat látogatni, és olyannyira megtetszett neki a szakág, hogy beleásta magát a témába. 1910-re már a Berlini Pszichoanalitikus Intézet alapító tagja címmel büszkélkedhetett, mindeközben a magánélete is sínre került. 1909-ben házasodott össze Oskar Horney-val, akivel az egyetemen ismerkedett meg, 1910-ben pedig megszületett első gyermekük (a három közül), Brigitte.
Marie Curie elfeledett lánya forradalmasította az orvosdiagnosztikát és szüleihez hasonlóan meg sem állt a Nobel-díjig
Karen Horney azonban hamar rájött, hogy (tudattalanul) ugyanolyan párt választott maga mellé, mint a saját édesapja. Oskar ugyanolyan mostohán bánt a gyermekeikkel, mint ahogy anno a „Biblia dobáló” a fiatal orvosnővel. Bár Karen eleinte úgy vélte, az ilyesfajta, durva patriarchális nevelés a norma, kutatásainak köszönhetően hamar ráébredt, hogy ez korántsem így van. 1926-ban – édesanyjához hasonlóan – elhagyta a férjét, és mindent hátrahagyva Amerikába emigrált. Brooklynban telepedett le.
Péniszirigység, Freud a neved!
Pályája ekkor kezdett felívelni: 1932-ben a chicagói Pszichoanalitikus Intézet igazgatóhelyettese lett, 1937-ben megjelent könyve (A neurotikus személyiség napjainkban) pedig elképesztő sikert aratott.
Bár munkáiban irányadónak tekintette Freud gondolatait, nem félt szakítani azokkal, amikor úgy érzékelte: a nagy gondolkodó női pszichéről alkotott elméletei kevésbé tudományos, mint inkább sztereotip eredetűek.
Különösen érvényes volt ez Freud pszichoszexuális fejlődés-modelljére, amely (alsó hangon) férfiközpontú: a nők fejlődését ugyanis egy ettől (a férfi, mint normától) való eltérésként írta le. Freud számára a nő korántsem önálló individuumként jelent meg, hanem „hiányos” férfiként, akinek fájdalmas utat kell bejárnia, mire nővé érik. A fejlődés pedig egy „hiányzó” szerv, a pénisz körül forog.
Freud elgondolása szerint a lányoknak két, nagy belső fordulatot kell végrehajtaniuk életükben: egyrészt át kell váltaniuk a szerelmük tárgyát az anyáról az apára, másrészt az örömforrásuk pontját a klitoriszról a vaginára. Freud szerint amikor egy lány felismeri, hogy nincs pénisze, azt veszteségként éli meg, így egyfajta péniszirigység jelenik meg benne. (Ezzel szemben a fiúk – a kasztrációtól való félelem miatt – hamar azonosulnak az apával, és erős szuperegót alakítanak ki.) Freud szerint a hiányzó pénisz miatti kesergés következtében a lányok erre nem képesek ugyanúgy, ezért nem olyan fejlett az erkölcsi érzékük, kevésbé magabiztosak a világban, sőt,
az önértékelési problémáik nagy része is ebből az alapvető hiányérzetből fakad.
Freud nem állt meg itt, hanem „megoldási javaslattal” is előállt: úgy gondolta, a péniszirigységre egyetlen gyógyír van, mégpedig az anyaság, mert a nő belső hiányérzete csak akkor oldódhat fel, ha gyermeket, főleg, ha fiút szül, hiszen a gyermek szimbolikusan pótolja a „hiányzó” testrészt. Freud szemében tehát a nők egész létezése a hiány köré szerveződött, a kiteljesedése pedig nem önmagán – saját vágyain – múlik, hanem az anyaságon, a születendő fiún keresztül történhet csak meg.
Férfiak kaptak Nobel-díjat az ő felfedezéséért, a történelem pedig majdnem elnyelte a nevét
Epés visszavágó
Az elméletet mai szemmel olvasva azon sem lennénk meglepve, ha Karen Horney agresszív felhanggal lépett volna fel Freud ellen, de a tudósnő a racionális utat választotta. Esszéiben pontról pontra cáfolta Freud elméletét, azzal érvelve, hogy a környezeti és társadalmi feltételek sokkal jobban rányomják a bélyegjüket a nők személyiségfejlődésére, mint a biológiai adottságok és ösztönök.
A péniszirigység kifejezést egyértelműen férfiúi elfogultságnak minősítette, ezzel együtt átkeretezte a női psziché alap-problematikáját. Azt állította, hogy a női pszichiátriai zavarok nagy részének legfőbb forrása épp abban a férfiak által uralt kultúrában és narratívában keresendő, amelyben Freud elmélete is megszületett. Horney – saját- és klinikai tapasztalatainak hála – hamar rájött, hogy a nők nem teljes jogú tagjai a társadalomnak, hiszen számos ponton kiszolgáltatottak a férfiaknak, így nem csoda, ha (például) magabiztosságban alul maradnak velük szemben.
Nem maradt adós a csattanós válasszal sem. Freud elméletét átkeretezve létrehozta a „méhirigység” fogalmát. Horney meglátása szerint bár a nőknek és a férfiaknak egyaránt megvan a produktivitásra való hajlama, ereje és energiája, de – míg a nők képesek ezt a szükségletet „belső módon” kielégíteni (így teherbe esni és gyermeket a világra hozni), addig a férfiak ugyanezt csak „külső utakon” tudják elérni, – így például a munkában, sportban, vagy más területen. Mindezt azért, hogy kompenzálják a gyermekszülésre való képtelenségüket.
Az igazság ára
Miután Horney megtagadta az ünnepelt Freud elméletét, 1941-ben kizárták a New York-i Pszichoanalitikus Intézetből. Az orvosnő nem esett kétségbe: megalapította az Association for the Advancement of Psychoanalysis (a pszichoanalízis előmozdítására specializálódott) szervezetet, és annak oktatóközpontját, az Amerikai Pszichoanalízis Intézetet. Ezentúl létrehozta az American Journal of Psychoanalysis című folyóiratot is, amelynek a szerkesztőjeként tevékenykedett 1952-ben bekövetkezett haláláig.
A sors fintora, hogy a női pszichoszexuális fejlődésről alkotott elképzelései csak halála után kezdtek különösen nagy figyelmet kapni. Az 1967-ben megjelent Feminine Psychology esszégyűjteménye a mai napig a női lélektan egyik alapműve, Horney-t pedig a feminista pszichiátria úttörőjének
tekinthetjük.
Karen Horney új alapokra helyezte a nők saját magáról alkotott képét, kimondva olyan alapigazságokat, amelyek később a feminizmus alapköveivé váltak. Felismerése, miszerint a női szorongás és önértékelési zavarok nem biológiai hiányosságok, hanem társadalmi lenyomatok, ma is fájdalmasan aktuálisnak hat. Egy férfiak által uralt korszakban sok ezer nőtársa helyett ki merte mondani: a nőket nem megmagyarázni kell, hanem ideje lenne komolyan venni. Ezért pedig örökké hálásak lehetünk neki.
