előfizetésem
Hírlevél
A The ArtSommelier csapata dinamikus megközelítéssel frissíti fel a budapesti művészeti szcénát
Bizalom, alázat, újfajta látásmód. Dióhéjban ez jellemzi a The ArtSommelier művészeti menedzsment alapítója, Kosztyu Marianna-, és társa, Bányai Zsuzsanna munkásságát. A dinamikus megközelítéséről ismert duó páratlan intelligenciával kíséri művészei útját, egymásért pedig a tűzbe tennék a kezüket. Marianna és Zsuzsanna munkásságának köszönhetően érzékelhetően felfrissült a budapesti művészeti szcéna, de az sem elhanyagolható eredmény, hogy miattuk egyre több fiatal érdeklődik modern művészetek iránt!
A művészeti menedzsereknek hála, megdől az a sztereotípia, miszerint „a nők nem képesek egymással dolgozni”: egymás iránti mély bizalmuk bármelyikünk számára kiváló példa lehet!
Hogy foglalnátok össze a The ArtSommelier misszióját?
Kosztyu Marianna: Egyrészt az a célunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a művészetet, másrészt pedig az, hogy minél többféle nyelvezeten, eszközön és helyszínen keresztül tegyük ezt meg. Ez nemcsak eladási szempontból fontos, hanem azért is, hogy minél szélesebb közönség számára tegyük láthatóvá, érzékelhetővé a művészetet! Ezért is vagyunk nyitottak arra, hogy sokféle művésszel találkozzunk: ez ugyanúgy vonatkozik egy idősebb, mint egy fiatal, pályakezdő alkotóra is.
Ez rögtön fel is veti azt a kérdést, hogyan választjátok ki, kivel dolgoznátok együtt hosszú távon?
Bányai Zsuzsanna: Mariannával régi barátság köt minket össze. Amikor néhány évvel ezelőtt hazaköltöztem Svájcból, szinte azonnal megkérdezte, lenne-e kedvem betársulni mellé partnernek (akkoriban már létezett a The ArtSommelier), mert sok a munka és ugyanaz a látásmódunk, már ami a tehetséget illeti. (Eredetileg mindketten közgazdászok vagyunk, de nemrég elvégeztük a Rome Business School nemzetközi művészetmenedzsment mesterképzését is, hogy szakértői szemmel tudjunk véleményt nyilvánítani egy-egy alkotásról.)
Mariannával minden szempontból „egy húron pendülünk”: ha például kapunk egy e-mailt, rendre azonos a véleményünk, de ugyanez érvényes egy művész munkáira is. Ha mindkettőnknek tetszik az alkotás és mindketten érzünk benne egy bizonyos szikrát, valamint az alkotó munkássága nem üti a velünk dolgozó művészek művészeti stílusát, ábrázolását, akkor elkezdünk egy próba periódust. Körülbelül egy év alatt kiderül, egymásra tudunk-e hangolódni a művésszel szakmailag és emberileg.
Mit értesz emberi tényező alatt?
Bányai Zsuzsanna: A művész megfelelő hozzáállása nemcsak miattunk, hanem a The ArtSommelier többi alkotója miatt is fontos! Az alkotóink (Kőrösi András pixelszobrász, fotó-és digitális művész, Ábrahám Anna festőművész, Olya Tereschuk képzőművész, Áder Orsolya festőművész, Weiler Péter multimédia művész, Pol Kurucz és Marek Zoltán fotóművészek, Városi Gábor képzőművész) egytől egyig jól kijönnek egymással. Gyakran találkozunk nálam, Mariannánál, vagy bárhol máshol, ahol teret adunk a közös ötletelésre és egymás támogatására. A rivalizálásnak, irigykedésnek nincs helye az alkotóink között!
Dinamikusan közelítitek meg a művészekkel való, közös munkát. Nem galériát ajánlotok nekik, hanem teljesen más módon – például egy Michelin-csillagos vacsorával egybekötött aukció által – segítitek az érvényesülésüket. Miért tartottátok fontosnak, hogy változtassatok a bevált művészetmenedzselési módszeren? Miért és mennyire működik ez a gyakorlatban?
Kosztyu Marianna: Egy ideig Los Angelesben éltem. Sokat sétálgattam Venice Beach-en, ahol rengetegszer találkoztam azzal, hogy régi épületek tulajdonosai (afféle mecénásként) felajánlották az ingatlanjaikat fiatal művészeknek, hogy ott dolgozhassanak. Egy idő után több művésszel is megismerkedtem és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném hazahozni ezt a fajta „könnyed dinamizmust”! Fontos látni, hogy a művészeti menedzsment a galériák kiegészítő munkásságaként működik: Amerikában ez már egy régóta létező minta, itthon viszont még picit gyermekcipőben jár.
Bányai Zsuzsanna: Az újfajta megközelítés miatt teljesen új réteget tudunk bevonni a művészet iránt érdeklődők köreibe. Az a tapasztalatunk, hogy míg a neves galériákban jellemzően az idősebb korosztály van jelen (akik óriási tudással és tapasztalattal rendelkeznek a klasszikus és a kortárs művészetek iránt), addig a fiatalok gyakran ódzkodnak a klasszikus megnyitóktól, galériáktól. „Hogyan kell felöltözni?” „Vajon csendben kell lenni...?” – ilyen s ehhez hasonló kérdésekkel találkozunk.
Igyekszünk fiatalos lendületet vinni az egész folyamatba: rendre új helyen zajlik a művészeink produktumainak bemutatása és egy kis szórakozást is csempészünk mellé, legyen szó akár egy finom vacsoráról, akár arról, hogy vonósnégyes helyett egy DJ szolgáltatja a zenét... Büszkék vagyunk rá, hogy mára olyan helyszíneken is jelen vagyunk, mint például a Dr. Rose Magánklinika, a Twentysix Budapest, a Hotel Clark vagy épp a Villa11.
A kibertér és a természet kontrasztjában él és alkot Dukai István képzőművész
Magyarországon gyakran fenntartásokkal kezeljük az újfajta hozzáállást, látásmódot. Hogy fogadott titeket a magyar művészeti közeg, mind, ami a galériákat, mind, ami a műgyűjtőket illeti?
Kosztyu Marianna: Azt kell mondjam, hogy lassacskán kezdenek minket megszokni.(Nevet.) A Falk Miksa utcában lévő egyik galéria tulajdonosa nemrég úgy fogalmazott: egy ideig távolságtartóan nézegette, mivel próbálkozik ez a két lány. Azt hitte, hogy ez csak egy fellángoló szenvedély, amely majd biztosan elmúlik... Miután tíz éve létezik a The ArtSommelier, mostanra már rájött, hogy ez jóval több annál!
Bányai Zsuzsanna: Fontos látni, hogy egy-egy művészt minimum öt év „felépíteni”. Miután már számtalanszor bizonyítottunk, a „régi galériások” szép lassan elkezdték látogatni a megnyitóinkat, mára pedig elmondhatjuk, hogy partnerként segítenek minket és támogatnak, például aukciókon, eladásokban. (Van, akinek már a webshopjában is jelen vagyunk egy-egy művész nyomtatott reprodukcióival.) Az együttműködés a művészeink számára is nagy jelentőséggel bír, hiszen az önéletrajzuk fontos eleme, hogy volt-e már kiállításuk vagy aukciós tételük neves galériában.
Gyakran találkozni azzal a sztereotípiával, amely szerint „a nők” nehezen dolgoznak együtt. Hogyan cáfoltok rá erre a gyakorlatban? Milyen a kettőtök közötti munkafelosztás?
Kosztyu Marianna: Rendkívül harmonikus a kapcsolatunk! Zsuzsival évtizedekre nyúlik vissza a barátságunk: amikor Svájcban élt, rendszeresen kísért el az Art Basel vásárra, ahol újra és újra bebizonyosodott, hogy hatalmas a teherbírása és rendkívül jó szeme van a művészethez! Azt mondanám, kettőnk közül én vagyok a „művész típus”, Zsuzsi pedig az gyakorlati megvalósításban erősebb. Idén harmadik éve, hogy szorosan dolgozunk együtt, és elmondhatom: tűzbe tenném érte a kezem!
Bányai Zsuzsanna: Úgy hiszem, általánosságban nem egyszerű, ha barátok együtt dolgoznak. Abban már az elején megállapodtunk, hogy sem anyagilag, sem emberileg nincs helye a finomkodásnak köztünk: őszintén ki kell tenni mindent az asztalra!
Kosztyu Marianna: Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csorbuljon a kapcsolatunk alapja, a bizalom! Ez az alapelvünk!
Javítsatok ki, ha tévedek, de az a prekoncepcióm, hogy nem egyszerű nőként vállalkozást működtetni, hiszen egy nap több, különböző szerep között kell váltogatni. Mennyire jelent ez kihívást számotokra a mindennapi működésetekben?
Kosztyu Marianna: Valóban kihívás, ugyanakkor a szerepgazdagság óriási változatosságot is jelent, amelynek megvan a maga varázsa! Tény, hogy mindkettőnknek vannak nehezebb pillanatai, de igyekszünk „életben tartani egymást”. Gyakran pihenésre ösztönözzük a másikat, főleg akkor, ha látom, hogy Zsuzsi hajnali kettőkor küld egy e-mailt, amikor már rég aludnia kellene! (Nevet.)
Viccet félretéve: az a tapasztalatunk, hogy bár valóban nehéz nőnek lenni ezen a piacon, de ha az ember megdolgozott a pozíciójáért, onnantól kezdve nagyra értékelik és ugyanúgy dolgoznak velünk, mintha férfiak lennénk. A nők sokat bírnak.
Közhely ugyan, de jogos! Nyilvánvalóan vannak nehezebb napok, de az biztos, hogy nem unalmas az életünk!
Bányai Zsuzsanna: Hiszen ez a szenvedélyünk! Ezért is dolgozunk minden területen olyan emberekkel, akiket szeretünk és tisztelünk. Ha elveszne a munka szenvedély része és kiveszne belőle a könnyedség, nem tudnánk tovább csinálni... Előfordult már olyan, hogy azért váltunk meg egy partnertől, mert valamelyikünk azt érzékelte, hogy inkább csak viszi, semmint hozza az energiát...
Kosztyu Marianna: Egyúttal azt gondolom, hogy a gyerekeink számára jó minta, hogy azt látják, az édesanyjuk szorgalmas és sokat dolgozik olyasvalamiért, amiben hisz. A férjek pedig megértik.
Bányai Zsuzsanna: Muszáj nekik! (Nevet.)
Kosztyu Marianna: Mára teljesen elfogadott, hogy ha külföldre utazunk, meglátogatunk egy múzeumot és megnézünk egy futballmeccset. Zsuzsi az igazi jolly joker, hiszen mindkettőt szereti! (Nevet.) Fantasztikus dolog, hogy lehetőségünk van mindkét tevékenységben elmerülni, de tény, hogy kompromisszumra van szükség mindenki részéről ahhoz, hogy ez működjön.
Kortárs alkotókkal dolgoztok. Hogy látjátok, mennyire befogadó a magyar közönség a kortárs művészekkel és műveikkel?
Bányai Zsuzsanna: A kortárs képzőművészet kapcsán van egy olyan „közönség”, aki abszolút klisékben gondolkodik. Ez főképp az absztrakt kapcsán bukkan elő. (Például: „Ezt én is meg tudnám csinálni, ki ne tudna húzni egy pacát és két vonalat?”) Ezt leszámítva viszont az a tapasztalatunk, hogy fogékony a magyar piac a kortársra. Sok a tehetséges alkotó ezen a téren, emiatt picit nehezebb kitűnni. (Van olyan művészünk, aki előbb lett sikeres külföldön, mint itthon, Magyarországon.)
Kosztyu Marianna: Hiszünk abban, hogy könnyebben sikerre vihetők a művészek, ha egy csapat részeként „léteznek”. Most készülünk például a tavaszi bukaresti művészeti vásárra (MoBu), ahol azt tervezzük, közös standon mutatjuk be a művészeink alkotásait. Teljesen más hatást érünk el így, mintha különválasztanánk a munkáikat, de teret hagyunk arra (is), hogy a befogadók egy-egy alkotásba szeressenek bele.
Ruha, mint festővászon, divattervező, mint festőművész? A csodálatos végeredmény garantált
Az elmúlt években mindannyiunk életébe beszivárgott a mesterséges intelligencia. Hogy látjátok, mekkora teret nyert az MI a művészetekben? Megvalósult valami abból, hogy az MI elvette a művészek munkáját? Egyáltalán kell-e tartani ilyesmitől a jövőben?
Bányai Zsuzsanna: Mindenféleképp hatással van! Különösen a fotóművészek tartanak az MI-tól: sokan úgy gondolják, valóban el fogja venni a munkájukat. (Erre egyébként már láttunk is példát, hiszen rendkívül hitelesnek tűnő alkotások jönnek létre egy-egy MI segítségével.) Ugyanakkor úgy gondoljuk, az igazán ügyes művészek meg fogják találni azt, hogyan tudják beilleszteni a munkájukba a mesterséges intelligenciát. Az MI egy szuper segítség, egy jó eszköz lehet a munkájukban, beszéljünk akár festészetről, akár szobrászatról... A magunk részéről úgy gondoljuk, a mi munkánk még inkább felértékelődik emiatt a jövőben, hiszen egy művészeti menedzser (szaktudásánál fogva) képes tudatosan kiválogatni, az adott produktumok közül mi az, ami valóban eladható.
Miben szeretnétek fejlődni az elkövetkezendő években?
Bányai Zsuzsanna: Jelenleg azt látjuk, hogy ketten már nehezen visszük a menedzsment operatív részét. Bár már van körülöttünk egy-két olyan, nagyon lelkes fiatal, akiknek a szorgalma és tenni akarása megkönnyíti a munkánkat, de a terveink között szerepel a bővülés!
Kosztyu Marianna: Ehhez természetesen – megfelelő, biztos háttér is szükséges., Két évvel ezelőtt létrehoztuk a Teret A Művészeknek Alapítványt, melynek fő célja a kortárs művészek támogatása, valamint hosszú távon egy művészeti tér létrehozása, ahol a művészeink szabadon dolgozhatnak majd. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nehéz körülmények között kénytelenek alkotni, így például egy garázsban, ahol télen megfagy a festék, nyáron pedig szétfolyik, mert a meleg miatt nehezen szárad.
Ez a hely lehetőséget teremtene arra is, hogy jobban rálássunk a működésükre: tudjuk jól, hogy néhány művésznek igenis szüksége lenne arra, hogy inspiráljuk és motiváljuk a gyorsabb munkavégzésre! Nem mellesleg a The ArtSommelier alá tartozó művészek így egy térben tudnának együtt dolgozni: ez újabb inspirációra adhat nekik okot! Szerencsére egyre több magánszemély és vállalkozás áll be támogatóként az Alapítvány mögé, mindenkit arra bíztatunk, hogy kövesse a példájukat! (Mosolyog.)