előfizetésem
Hírlevél
Vágtázó lovakról: Jacob Elordi és Daisy Edgar-Jones egy queer szerelmi sokszögben
Az Eufória és a Normális emberek fiatal sztárjai, Jacob Elordi és Daisy Edgar-Jones még sosem játszottak együtt, de a Vágtázó lovakról című romantikus drámát nézve ennek épp itt volt az ideje. Az ötvenes évek Amerikájában játszódó filmet holnaptól nézhetjük a mozikban.
Szereplőinket a havas, téli Kansasban ismerjük meg, karácsony napján: Muriel (Daisy Edgar-Jones) egy fiatal, független nő, aki az édesanyjától örökölt, saját házban él – és ez az anya nem volt akárki: ő volt az első nő a környéken, aki jogosítványt és főiskolai diplomát szerzett, önszántából elvált, saját egzisztenciát teremtett és egyedül nevelte fel a lányát. Bár belemegy a józan és kiszámítható Lee-vel (Will Poulter) való párkapcsolatba, sem érzelmileg, sem intellektuálisan nem elégíti ki a helyzet, ezért vonakodik a házasságtól.
Ebbe a szituációba csöppen bele karácsony este Lee öccse, Julius (Jacob Elordi), aki a testvérének tökéletes ellentéte: kiszámíthatatlan, szenvedélyes és szórakoztató. A két fiú a hadseregben szolgál, a koreai háborúban tették kockára az életüket és a leszereléskor kapott juttatásból vállalkozást akarnak indítani San Diegóban. De Juliust soron kívül elbocsátották a seregből, ezért Las Vegas felé veszi az irányt, hogy pókertudását kamatoztassa és összeszedje az alaptőkét.
Lee és Muriel összeházasodnak és San Diegóba költöznek, hogy beteljesítsék Lee álmát és egy saját házban családot alapítsanak. Bár Muriel vele tart, csak látszólag osztozik ebben az álomban: ő tart kapcsolatot Juliusszal és folyamatosan keresi a saját határait: próbálja megkeresni azokat a pontokat a kiábrándító hétköznapokban, ahol a benne élő, elfojtott szenvedély szelepet talál és megélhetővé válik.
A kávézó, ahol dolgozik, egy lóversenyre járó társaság találkozóhelye, őket hallgatva jegyzi fel a tippeket, melyekkel szép lassan komoly nyereményekre tesz szert. Bár elkápráztatja ez a bizonytalanságra és adrenalinra épülő, vibráló világ, nem téveszti szem elől titkos célját, és összegyűjti hozzá a szükséges összeget. Közben Julius a Las Vegas-i kaszinók világában merül el – a szerencsejáték az első szenvedély, mely szereplőinket egymástól függetlenül beszippantja, hogy ezen keresztül, lépésről lépésre megérkezzenek abba a világba, ahol az érzékeik kinyílhatnak és megélhetik a legmélyebben eltemetett vágyaikat is.
Tévedésből nem osztanak öt Oscart - Anora, a film, ami kötelező
Minden karakternek saját erotikus kisugárzása van
Shannon Pufahl azonos című regénye 2019 novemberében jelent meg és mind kritikai, mind olvasói oldalról óriási sikert aratott: lírai, visszafogott hangvételű mű, mely
egy queer szerelemi sokszög megrendítő ábrázolásán keresztül mutatja be az 1950-es évek Amerikájának fullasztó légkörét.
Mondandója az azóta bekövetkezett társadalmi átrendeződés és szemléletváltás ellenére nem is lehetne aktuálisabb, ezért látott benne óriási lehetőséget Daniel Minahan rendező:„Amikor elolvastam Shannon Pufahl bemutatkozó regényét, a Vágtázó lovakrólt, mélyen megérintett. Egyszerre volt sodró erejű, nagyszabású és intim, úgy éreztem, megrészegít a szerelem… A forgatókönyvíró, Bryce Kass dramaturgiájának köszönhetően hangot adhattunk a szereplők rendkívüli belső világának, megeleveníthettük a vágyaikat és a hibáikat
Minden új figura, aki belép ebbe a történetbe, hozza a saját erotikus kisugárzását, amivel új irányba tereli a többiek életét is. A Vágtázó lovakrólt az amerikai álom újraértelmezésének tartom. Egy történetet mesélünk el családról, otthonról, vágyakról, törekvésekről és szexuális identitásról, az amerikai élet perifériáján: kaszinókban, lóversenypályákon, és füstös bárokban.”
One more like: A megszégyenítés úgy látszik, hogy csak a női karakternek jár
Daisy Edgar-Jones csodálatos érzékenységgel formálta meg a női főszereplő, Muriel karakterét. A színésznő több, vele készült interjúban hangsúlyozta, hogy szerinte most érkezett el az idő, amikor a queer szerelmi történeteké a főszerep, mert a szerelem témája egy filmen belül csak akkor válik igazán érdekessé, ha vannak visszatartó erők, amelyek próbára teszik a karaktereket. Nagy kihívásnak érezte, hogy megjeleníthette a női érzelmek, a szenvedély, a szerelem és a szeretet különböző formáit és azt, hogy ezek összefonódása hogyan formálja egy éppen kinyíló, fiatal nő személyiségét – ez tette számára a drámát izgalmassá és naprakésszé.
Jacob Elordi is remekel Julius szerepében: tökéletesen formálja meg az egyszerre ösztönös és sebezhető, rejtélyes figurát: „Próbáltam megtalálni azt az ellentétet benne, ami vonzza a nézőt, de egyben taszítja is. A versenylovak világa belülről is nagyon izgalmas, de véleményem szerint Julius igazán a szerencsejáték-szenvedélyén keresztül válik komplex karakterré. Sokat dolgoztunk rajta a rendezővel, Daniel Minahannel, hogy Julius minden gesztusában benne legyen a 1950-es évek sötét, füstös hangulata.”
A történet szép lassan egy szerelmi ötszöggé alakul, ami tarthatatlanná teszi a szereplők helyzetét és tisztázniuk kell a saját szerepüket, valódi vágyaikat és céljaikat is. Végül megtudjuk, mi vitte Murielt a lóversenypályára és az is, ki tartozik igazán össze és ki játszott mellékszerepet a folyamatban, hogy ez mindenki számára kiderüljön…