előfizetésem
Hírlevél
Nem csak a szakítás törhet össze, de miért fáj annyira egy barát elvesztése?
Egy időben minden titkod tudója volt, együtt lógtatok, amikor csak tehettétek. De már hónapok óta nem beszéltetek, csak néha megy egy lájk a Facebookon. Ha bánatod van, már nem az ő vállán sírod el, és ha öröm ér, nem ő az első, akinek elmeséled. Pedig még sokszor eszedbe jutnak a közös bulizások, a nagy nevetések, és összeszorul a szíved, amikor a közösségi médiában látod, hogy ő már másokkal érzi jól magát.
Legyünk őszinték, egy barátság lezárása fájdalmas dolog. Hasonlóan gyötrelmes, mint egy szakítás, mégsem foglalkozunk annyit a veszteséggel, mint egy párkapcsolat esetén. Pedig, ha ez a barát életünk egy jelentős szakaszában mellettünk volt, és egykor talán közelebb állt hozzánk, mint a családtagjaink, akkor az ő távozásával identitásunk egy darabját is elveszítjük. Nemcsak a közösen megélt emlékek halványulnak el, de szertefoszlik a kettőnk alkotta egység és a barátsághoz fűzött összes illúziónk is. A legjobb baráttól való elválás egy gyászfolyamat, egy nehéz lelki utazás, amire időt és figyelmet kell fordítani.
„Az idők során valahogy az a szemlélet alakult ki, hogy a kapcsolódásaink csúcsa a párkapcsolat, és a barátok nehezen tudnak feljönni erre a szintre. Pedig nagyon fontos része az életünknek egy közeli barát, akivel teljesen más típusú, és bizonyos helyzetekben akár szorosabb viszony is létrejöhet, mint a partnerünkkel. Ennek oka, hogy egy baráttal szemben nincsenek olyan szerepelvárások, amelyek egy házastársi vagy szülő-gyerek kapcsolatban vannak, így kevésbé kell megfelelni. Tehát ez egy lazább, kötetlenebb kapcsolat, amelyben egészen másként mutatkozhatunk meg” – mondja Mikófalvy Orsolya tanácsadó szakpszichológus, a Lélekközösség.hu pszichológusa.
„Mégis, kevésbé érezzük jogosnak, ha egy barát elvesztésén szomorkodunk. Dr. Kenneth J. Doka amerikai gyászkutató ezt egy el nem ismert, jogfosztott gyásznak nevezi. Ugyanis a veszteségérzés és a fájdalom valós, de nincsen társadalmi felhatalmazásunk arra, hogy kiboruljunk, nem megyünk terápiára egy barát elvesztése miatt, nem zokogunk napokig, mint egy szakítás esetén, inkább magunkban próbáljuk feldolgozni a történteket” – teszi hozzá a szakértő.
Kutatások bizonyítják: a barátság sokkal fontosabb az életedben, mint egy szerelem
Egy rövid kapcsolat is lehet jelentős
Bár az értékrendünkben a barátság egy másodrendű kapcsolat, az utóbbi évtizedekben a kutatók már rávilágítottak, hogy ennél azért jóval többről van szó. „Egyértelműen kimutatható, hogy a fizikai és a mentális jóllétünk nagyban függ attól, hogy milyen kapcsolódásaink vannak a párkapcsolaton kívül, így a barátságoknak pszichológiai értelemben is nagy jelentősége van. Ugyanakkor él bennünk egy tévképzet, hogy az a jó barátság, ami egy egész életen át tart.
Pedig fontos különválasztani a kapcsolat hosszát és a kapcsolat minőségét, értékét. Attól, hogy valaki csak az életünk egy bizonyos szakaszában van velünk, az ő jelentősége még lehet meghatározó a személyiségünk fejlődése, az énképünk változása, és az életünk alakulása szempontjából” – mondja a pszichológus. Érdemes tehát ezekre a közös időszakokra és az együtt átélt élményekre jó érzéssel, és nem megbánással visszatekinteni.
Egy igaz barátért megéri küzdeni
Ha úgy érezzük, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, de a barátság még menthető, akkor fontos, hogy dolgozzunk is a kapcsolaton. „Van egy ilyen romantikus elképzelés, hogy az igazán jó barátságok maguktól működnek. Valójában minden kapcsolat csak egy ideig működik magától, utána annak a megőrzéséért tenni kell. Egy idő után mindenhol megjelennek a konfliktusok, melyek kezelése a kapcsolat szempontjából meghatározó. Természetes folyamat az is, hogy bizonyos időszakokban kicsit eltávolodunk egymástól, mert kevesebb időt tudunk együtt tölteni, vagy éppen más irányt vesz az életünk. Ám az, hogy ezekről miként kommunikálunk egymással, kulcsszerepet játszik a barátság fennmaradásában” – figyelmeztet a szakértő.
Egy barátság igazi ereje sokszor nem a gondtalan pillanatokban, hanem a nehezebb helyzetek kezelésében mutatkozik meg. A duzzogás és a sértődés helyett kimondott őszinte szavak, a mély beszélgetések és az érzések felvállalása fordulópontot hozhatnak a kapcsolatban. Ha mindkét fél hajlandó meghallgatni a másik nézőpontját és a kapcsolat értékét felismerve nyitott a változásra, az akár meg is mentheti a barátságot. Az így feloldott konfliktusok pedig még mélyebbé és szorosabbá tehetik a köteléket.
Az eltávolodás az élet velejárója
„Egy barátság vége lehet aktív vagy passzív. Az aktív felbomlásnál vita, konfliktus vagy bizalomvesztés után szakad meg a kapcsolat, a passzívnál azonban nincsen nagy törés, csak fokozatosan ritkulnak az üzenetek, elmaradnak a találkozások, és elmegy a két ember egymás mellett” – mondja a pszichológus, aki szerint a passzív felbomlás is lehet fájdalmas, ugyanakkor az ilyesfajta eltávolodás az élet természetes velejárója.
A baráti kapcsolatok ugyanis legtöbbször abban a közegben alakulnak ki, ahol sok időt töltünk (pl. az iskolában, munkahelyen), vagy a hobbink köré szerveződő közösségben. A közös érdeklődés, a hasonló értékrend, és az együtt átélt élmények erősítik a kapcsolatot. Ám teljesen természetes, hogy egy életszakaszváltásnál a barátokhoz való viszonyunk változik. Legyen szó költözésről, munkahelyváltásról, párkapcsolatról, vagy családalapításról, a fókusz ekkor máshová helyeződik, és a barátokra kevesebb idő jut. Ráadásul ilyenkor új ismeretségeket is kötünk, amelyek az aktuális élethelyzetünkhöz jobban illeszkednek (pl. kisgyermekes szülők barátsága).
A barátságok márpedig véget érhetnek - Elmagyarázzuk, miért ne okold magad
Elengedni, vagy új utakat találni?
Párkapcsolat vagy családalapítás esetén az addigi legjobb barát úgy érezheti, hogy kirekesztődött, vagy a másik új élete mellett háttérbe szorult, ami csalódottságot, féltékenységet, irigységet szülhet benne. Úgy tűnhet számára, hogy a másik fél előrébb lépett az életben, ő pedig lemaradt. Ráadásul mivel az együtt töltött idő is kevesebb, ez tovább erősíti a hiányérzetet.
Ez egy kimondottan nehéz, fájdalmas időszak – ugyanakkor nem feltétlenül jár a barátság megszűnésével. Ilyenkor sokat segíthet, ha nem a régi működést próbáljuk visszaállítani, hanem megpróbáljuk megtalálni, miként lehetünk jelen egymás életében ebben a megváltozott helyzetben. Mert a változás nem feltétlenül a kötődés gyengülését jelenti, inkább azt, hogy ezentúl másképpen kell kapcsolódnunk egymáshoz.
„Minden emberi kapcsolatnak van egy természetes hullámzása, legyen szó a szüleinkről, a gyerekeinkről vagy a barátainkról. Vannak időszakok, amikor nagyon közel állunk egymáshoz, máskor kicsit eltávolodunk. Ám az már mindenkinek a saját kötődési mintázatától függ, hogy ezeket az átmeneti időszakokat és ezt a kapcsolati dinamikát miként éli meg. Ugyanakkor, ha az élet természetes változásait megpróbáljuk elfogadni, akkor még ha egy kicsit átértékelve is, de megőrizhetjük a baráti kapcsolatainkat” – mondja Mikófalvy Orsolya.
Amikor csak a hiány marad
Ha nem tudjuk megmenteni a kapcsolatot, és végleg elveszítünk egy közeli barátot, akkor egy gyászfolyamaton mehetünk keresztül, melynek különböző fázisai vannak. Először tagadással reagálunk („Biztos nincs semmi gond, majd szépen visszarendeződik minden”) ezt gyakran a harag követi („Hogyan tehette ezt velem, amikor a legfőbb bizalmasom volt?”), majd jön az alkudozás, amikor újra és újra végiggondoljuk, mit kellett volna másképp csinálnunk.
Ezután a mély szomorúság, majd végül az elfogadás, megbékélés következik, hogy bár a kapcsolat fontos volt, mégis véget ért. „Ez a folyamat nem egy egyenes út, hanem egy hullámzó állapot, amelyben a jobb napokat követhetik dühösebb vagy szomorúbb időszakok, és mindez akár egy évig is tarthat. Közben elkezdjük nélküle megélni az addig közös pillanatokat: lezajlik egy szülinap, mással megyünk nyaralni, karácsonykor nem ajándékozunk egymásnak, szilveszterkor nem bulizunk együtt. Majd megy szépen tovább az életünk – de már egymástól külön.
Azonban abban az esetben érdemes pszichológus segítségét kérni, ha évek múltán is nagyon fáj, ha az elveszített barátra gondolunk, vagy ha ezután nem vagyunk képesek újra bizalommal fordulni mások felé és mélyebb baráti kapcsolatokat kialakítani. Arra is érdemes figyelmet fordítani, ha sémaszerűen ismétlődnek az életünkben ugyanazok a mintázatok, és rendre ugyanúgy érnek véget a barátságaink” – javasolja a pszichológus.
Egy baráti csalódás után teljesen természetes, ha egy időre bezárkózunk. Mégis fontos, hogy idővel újra képesek legyünk nyitni mások felé. Kutatások sora mutat rá, hogy nem a pénz, nem a karrier és nem a hírnév, hanem a minőségi emberi kapcsolatok azok, amelyek hosszú távon igazán hozzájárulnak a boldog és kiegyensúlyozott élethez.
