előfizetésem
Hírlevél
Ez lehet a megoldás a kiégésre, egyre nagyobb teret hódít a soft life
Közösségimédia-trendből indult, majd világszerte népszerűvé vált a soft life életstílus, amit a Z generáció vitt igazán sikerre. De vajon csak egy újabb divatirányzatról van szó, vagy tényleg megvalósítható a mindennapokban ez a lazább életvitel?
A korábbi generációknál még mindig tartja magát az elképzelés, hogy minél többet dolgozol, annál többet érsz. A „hustle kultúrában”, vagyis a túlhajszoltság kultúrájában, a pihenés háttérbe szorul, és a kemény munka, a maximális teljesítmény áll mindenek felett. Sokak szemében a mai napig a „fáradt ember a fontos ember”, és a kimerültség, a túlmunka elismerést vált ki. Többek között az ehhez kapcsolódó perfekcionizmus, a feladatok delegálásának nehézsége, és a folyamatos túlórázás vezetett ahhoz, hogy a középkorú munkavállalók közül sokan eljutottak a kiégettség állapotáig.
Erre válaszként jelent meg, és villámgyorsan népszerűvé vált a 20-35 év közötti fiatalok körében az a közösségi médiából indult életmódtrend, ami menekülőutat kínál a túlhajszoltságból, a stresszes munkakörnyezetből és segít a kiégés megelőzésében.
A soft life életstílus követői szeretnék élvezni az életet anélkül, hogy a munka vagy a társadalmi elvárások teljesen meghatároznák a mindennapjaikat. Igyekeznek minimalizálni a felesleges terheket, a konfliktusokat és a kényszerhelyzeteket, miközben előtérbe helyezik a személyes jóllétet és az öngondoskodást. Nagy hangsúlyt fektetnek a mentális egészségre, az önkifejezésre, a munka-magánélet egyensúlyra és képesek nemet mondani, határokat húzni.
Kevesebb munkával jobb eredmény
Persze, ez az új irányvonal nem mindenkinek nyerte el a tetszését. „Mondjuk ki, hogy a mai fiatalok lusták dolgozni” – legtöbbször ilyen véleményekkel találkozunk a közösségi médiában, és a Z generációt gyakran éri hasonló kritika. Ugyanakkor a produktivitásukat, eredményeiket tekintve jellemzően nem maradnak el az idősebb munkavállalóktól, amit a fanyalgók is kénytelenek elismerni. De mégis miként tudnak jó teljesítményt nyújtani a soft life életmódot követő fiatalok, anélkül, hogy beleszakadnának a munkába?
Tévhit, hogy csak a munkahely okozhatja a kiégést: ez valami nagyobb baj tünete
Kérdésemre Mikófalvy Orsolya tanácsadó szakpszichológus, a Lélekközösség.hu pszichológusa adja meg a választ: „A soft life nem az egész napos lazsálás vagy tétlenkedés szinonimája. Hanem egy olyan idegrendszerkímélő életvezetési stratégia, ami hozzásegít ahhoz, hogy ebben a teljesítményorientált világban az ember képes legyen felállítani a saját határait, és ki tudjon alakítani egy olyan munka-pihenés ritmust, ami az életét és működését hosszú távon szolgálja.
Nem kell addig terhelni az idegrendszert, amíg teljesen ki nem borulunk, vagy testi tüneteink nem lesznek, esetleg eljutni a kiégés közeli állapotig. Ha a stressz állandósul, az idegrendszer túlélő üzemmódba kapcsol, és ez nemcsak a mentális és fizikai egészségre, hanem a produktivitásra is negatív hatással lesz. A pihenés, az öngondoskodás, az önfejlesztés nem jutalom vagy kiváltság, hanem alapvető feltétele annak, hogy a mindennapokban jól tudjunk működni, és képesek legyünk kiegyensúlyozott teljesítményt hozni az élet minden területén.”
A fiatalabb generációk tagjai talán pont a szüleik kiégése láttán jutottak el oda, hogy az agyonhajszolt hétköznapok helyett inkább a munka-magánélet egyensúly megteremtésére törekednek. Ez pedig hosszú távon növeli a hatékonyságukat, nem beszélve arról, hogy a digitális kompetenciák gyors elsajátítása jelentősen segíti a munkaerőpiacon való boldogulásukat.
Kiégés helyett mentális önvédelem
Ugyanakkor a soft life életstílusban a digitális határhúzás is fontos szerepet játszik, hiszen a technológia mára teljesen áthatja a mindennapokat. A közösségi média könnyen az összehasonlítás csapdájába és a tökéletesség hajszolásába sodor, valamint az állandó elérhetőség és a folyamatos online jelenlét is hozzájárul ahhoz, hogy
az Y, Z és Alfa generációknak jelentősen magasabb a szorongási szintje.
Erre az egyetlen hatékony válasz az online és offline élet közötti egészséges egyensúly megteremtése, a valós szociális kapcsolatok kiépítése és fenntartása. Éppen ezért a soft life követői egyfajta mentális önvédelemként mondanak nemet a digitális zajra, a felesleges hajtásra, a túlzsúfolt munkanapokra, és tudatosan döntenek arról, hogy mire mennyi energiát fordítanak. Érdemes lehet tehát a soft life elemeit beemelni a hétköznapokba, de hogyan tehetjük meg ezt anélkül, hogy alapjaiban borítanánk fel az életünket?
Ér valamit a siker, ha közben elveszíted önmagadat?
Apró lépésekkel átprogramozhatjuk magunkat
A negyvenes, ötvenes korosztály tagjai azért vannak nehezebb helyzetben, mert sokukat úgy nevelték, hogy a teljesítmény egyenlő az értékkel, és leginkább akkor kaptak dicséretet, ha jó jegyet hoztak, vagy sikeresen szerepeltek egy versenyen. Így számukra az vált belső hanggá és hajtóerővé, hogy „teljesítenem kell ahhoz, hogy szerethető legyek”. Ebbe a típusú életvezetésbe pedig nagyon nehéz a soft life elemeit beépíteni.
„Amikor belső késztetésünk van arra, hogy folyamatosan produktívak legyünk és eredményt mutassunk fel, akkor először komoly önreflexióra van szükség ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, és megengedjünk magunknak akár pár perc szünetet a napban. Éppen ezért fontos, hogy először felmérjük, hogy az öngondoskodás milyen szintjén állunk. Ha szünet nélkül dolgozunk, enni sem ülünk le, és még este is csekkoljuk az emaileket, akkor először kis lépésekkel, apró mikro-szokások beiktatásával érdemes csökkenteni a stresszszintet” – javasolja a pszichológus.
A soft life életvitel kialakítása nem abból áll, hogy keddről szerdára megváltoztatjuk az életünket, otthagyjuk a munkahelyet és egy tanyára költözünk. Sokkal inkább tudatosságot és figyelmet igényel az, hogy a túlhajszoltságból elmozduljunk egy egyensúlyi állapot felé. „Kezdetben érdemes a napba olyan apró szokásokat beiktatni, melyeket ténylegesen el tudunk végezni. Ezekkel a pár perces cselekvésekkel nagy erőfeszítések nélkül építhetünk ki fenntartható testi-lelki jóllétet. Legyen ez egy rövid séta hazafelé, munka közben pár egyszerű légzőgyakorlat, vagy egy digitális szünettel egybekötött nyugodt ebéd – mindezek a paraszimpatikus idegrendszert aktiválják, és segítenek nyugalmi állapotba kerülni.
Ráadásul utána frissebben és koncentráltabban tudjuk folytatni munkát. Hétről hétre egyre több ilyen változtatást iktathatunk be, hogy a belső nyugalmunkat megteremtsük: egyszerűsítsük a napirendünket, növeljük a természetben, szabad levegőn töltött időt, csökkentsük a telefonos értesítések számát, majd eljuthatunk oda, hogy este már nem válaszolunk a céges e-mailekre. Ezek is egyfajta határhúzásnak számítanak, hiszen minden határhúzás, amit önmagunk védelmében teszünk, és a legfontosabb az, hogy erre adjunk magunknak egy belső engedélyt, hogy igenis jár nekünk ennyi az egészségünk megőrzése érdekében” – javasolja Mikófalvy Orsolya.
Slow living: A tökéletesség hajszolása kiégéshez vezet, ezért keresik egyre többen a lelassulást - szakértőkkel beszélgettünk
Határhúzás okosan
Felmerülhet azonban, hogy mit fog szólni a közvetlen vezető, ha a munkavállaló, aki addig „életét és vérét” adta a cégért, hirtelen elkezd határokat húzni. Ha már nem akar túlórázni, munkaidő után nem veszi fel a telefont, vagy nem hajlandó a privát közösségi oldalán a munkatársakkal közös chat csoportot nyitni.
A pszichológus ezzel kapcsolatban is megnyugtató választ ad: „A soft life nem azt jelenti, hogy visszautasítjuk, vagy nem látjuk el a feladatainkat. Akik ezt az életstílust követik, ugyanúgy a maximumot nyújtják munkaidőben, de nem végeznek indokolatlanul plusz munkát és nem vállalják túl magukat. Amikor elkezdünk határokat húzni, nagyon fontos a keretezés, hogy miként kommunikáljuk mindezt a vezetőink felé. Ahelyett, hogy támadóan vagy sértődötten lépnénk fel, törekedjünk a kooperációra, és tegyünk javaslatot a hatékonyabb időbeosztásra, vagy a feladatok újraosztására.
Mindig álljunk elő megoldásokkal, pl. jelezhetjük a vezetőnk felé, hogy este hét óra után már nem tudunk céges emailekre válaszolni, de másnap reggel ez lesz az első dolgunk. Vagy ha két nagy projektet viszünk, szólhatunk, hogy úgy érezzük, a harmadikat már nem tudjuk a tőlünk elvárt minőségben teljesíteni, és kérhetünk haladékot vagy segítséget a kollégáktól. Szerencsére ma már vezetői szinten is sokat változott a hozzáállás, hiszen a cégeknek is érdeke, hogy a munkavállaló hosszú távon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtson. Ha van egy megbízható munkaerő, az ő kiégése, vagy teljesítményromlása a munkaadónak is veszteség. Tehát ha jól kommunikálunk, és az együttműködés hangján szólalunk meg, akkor mindkét fél számára elfogadható helyzetet teremthetünk, és a munkáltató nagy valószínűséggel rábólint a javaslatainkra” – bíztat a szakértő.
Stylist: Csillag Szilvia, Smink és haj: Pataky Ágnes, Modell: Enéh/ therostermanagement.com
