előfizetésem
Hírlevél
Nyolc éve élek Washingtonban, elmesélem, tényleg létezik-e az amerikai álom
Magasabb fizetés, jobb karrierlehetőségek és az amerikai álom – Magyarországról nézve könnyű azt gondolni, hogy Amerikában minden egyszerűbb. De vajon tényleg jobban él az, aki amerikai fizetést kap? Viktória nyolc éve él Washington mellett, vele beszélgettünk többek között arról, hogy mennyibe kerül az élet odakint, és hogy ennyi év után megfordult-e már a fejében, hogy inkább hazaköltözik.
Viktória szinte pályakezdőként, 26 évesen költözött ki az Egyesült Államokba. Azelőtt nem készült Amerikába, de kapott egy olyan ajánlatot, amit nem tudott visszautasítani. „A diplomám után annál a nemzetközi technológiai tanácsadó cégnél kezdtem el dolgozni, ahol az egyetemi éveim alatt gyakornokoskodtam. Az egyik projektem során amerikai, azon belül is washingtoni ügyfelekkel dolgoztam együtt, ami miatt többször utaztam rövidebb üzleti utakra DC-be. Néhány év közös munka után aztán kaptam a cégen belül egy ottani állásajánlatot, amit nem tudtam visszautasítani. Így kerültem ki az USA-ba, azon belül is DC-be, illetve Arlingtonba, ahol most is élek” – meséli.
Eredetileg úgy tervezte, hogy két-három évig marad nemzetközi tapasztalatot szerezni, aztán majd eldönti, hogyan tovább. Ehhez képest már nyolc éve Amerikában él, és vezetőként dolgozik ott, ahol kezdte.
Egy Spanyolországban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet odakint a hazai viszonyokhoz képest
Az első hetekben viszont gyorsan rájött, hogy Washington egészen más, mint amit Magyarországról elképzelt. Elsősorban azért, mert szinte minden sokkal drágább volt, mint amire számított. Bár az amerikai fizetés a budapestihez képest jóval magasabb volt, gyorsan kiderült számára, hogy Washingtonban a kiadások is egészen más szinten mozognak. Rájött, hogy ha itt akar élni és dolgozni, az elején spórolnia kell. „Az első néhány évben lakótársam volt és ahol csak tudtam, spóroltam. Sokáig turistának éreztem magam, nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy otthonosan mozogjak.”
Azóta viszont egyedül bérel lakást Arlingtonban, rendszeresen utazik, és a karrierje is beindult. Kívülről nézve tényleg úgy tűnhet, hogy bejött neki az „amerikai álom”, ennek ellenére egyre többször gondolkodik azon, hogy hosszú távon tényleg ezt az életet szeretné-e élni. „Budapest már nem ugyanaz az otthon, mint amikor eljöttem. De még nyolc év után sem érzem úgy, hogy Washington az lenne. Nem tudom, mikor fogom úgy érezni, hogy hazataláltam.”
Mennyi az annyi?
Magyarországról nézve könnyű azt gondolni, hogy aki amerikai fizetést kap, annak nincs anyagi gondja. Washingtonban azonban a magasabb fizetéshez jóval magasabb kiadások is társulnak. Viktória azt mondja, hogy jól él - de nem azért, mert minden olcsóbb lenne, hanem azért, mert ma már megteheti, hogy nem nézi a kávé árát, elmegy étterembe, ha akar, és a fizetéséből félre is tud tenni.
De vajon mindez mennyivel jelent magasabb életszínvonalat a mindennapokban? Bérletre havi 2500 dollárt (kb. 860 ezer forintot) fizet egy egyszobás, külön hálószobás lakásért egy metróhoz közeli épületben, amihez a rezsi és internet kb. 250 dollár (kb. 86 ezer forint) – ez nekünk drága, szerinte viszont ez valamennyire még az amerikai átlag alatt is van. Az élelmiszerek viszont drágábbak a fővárosban Amerika más részeihez hasonlítva. Havonta 500 dollárt (kb. 170 ezer forintot) biztosan elkölt rájuk, legalább ugyanennyit pedig az elviteles ételekre, a kávéra, sütire. De szerinte nem is ezek a drágák, hanem azok a tételek, amik erre rájönnek.
„Amerikában a végösszeghez még hozzájön az adó. Sokszor a service charge is, ami plusz tizenöt százalék. Aztán a kötelező borravaló, ami legalább húsz százalék. Az első évben például azt éreztem, hogy nem is költök sokat. Nem vettem drága dolgokat, mégis eltűnt a pénzem. Aztán rájöttem, hogy nem egy nagy kiadás van, hanem húsz kicsi: kávé, ebéd, borravaló, service fee.” Aztán még ott van a tömegközelkedés, aminek ára távolságtól és időponttól függően 2-7 dollár között mozog jegyenként. Az egészségbiztosításról is szót kell ejteni, amihez „csak” 300 dollárt (kb. 103 ezer forintot) kell fizetnie havonta, mert a munkáltatója állja a nagy részét – viszont az esetleges önrészeket már nem.
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk: vajon hazajönnének a kormányváltás után?
Mindennel együtt kb. 4500-5000 dollárt (kb. 1,5–1,7 millió forintot) költ el havonta, de ebben a nyaralások, a repülőjegyek, a kiemelkedő éttermek, a nagyobb költségek és hirtelen kiadások nincsenek benne. Amikor a szórakozásról kérdezem, azt meséli, hogy a munkája mellett olvasni szokott, néha elmegy egy-egy koncertre, de inkább az utazásokra szokott költeni, amiből viszont nem spórol. Igaz, nem is kell neki, mert a fizetése felét félre tudja rakni, néha még valamivel többet is, amiből bőven jut nyaralásra.
„Az utazás az egyetlen dolog, amin nem szeretek spórolni. Kiszakít a mindennapokból. Ruhából inkább megveszem az olcsóbbat, de ha találok egy jó repülőjegyet, elkezdem tervezni az utat. Múltkor Miami 56 dollárba (kb. 19 ezer forintba) került oda-vissza. És hát rengeteg izgalmas hely van itt” – mondja. Miami, Charleston, New York, Atlanta, Nashville – ezeket a helyeken járt idén, de Las Vegasban, Chicagóban, Atlantában is volt már többször. Azt mondja, Párizsba is szokott jó áron jegyeket látni, így össze szokta kötni Budapesttel, de mivel a környéken három reptér is van, szerinte könnyebb dolga van az utazás terén, mint a magyaroknak.
Amikor a fizetésére terelődik a szó, akkor Viktória mosolyogva hárít, de azt elmondja, a magyar viszonylathoz képest jól keres. Két év alatt meg tudna venni egy budapesti panellakást - washingtonit viszont aligha. „Amikor kiköltöztem, azt hittem egyedül fogok élni. Hát nem. Itt nem ritka az sem, hogy valakinek 40 éves korában is lakótársa van. A lakhatás nagyon drága, nemhiába bérlek én is.” Apartmanja közel van a metróhoz, azért, hogy gyorsan be tudjon érni a munkába.
Ezt itt nagyon sokat számít, mert van úgy, hogy egy utca túlsó vége akár harminc percet is rátesz az utazására, ami a hosszú munkanapjai során (van úgy, hogy 6-kor elhagyja a lakást és csak este 8-ra ér vissza) nagyon sokat számít. Itt ugyanis a metró több, mint egy tömegközlekedési eszköz. Szerinte mindenki itt éli a napjait és még a lakóhelyüket,
az egész életüket úgy választják az emberek, hogy mi mennyire közel van a metróhoz.
„Budapesten hozzászoktam, hogy a metrón mindenki csendben van és a telefonját nézi. Itt viszont néha mellettem valaki teljes hangerőn videót néz. Nyolc év után is vannak reggelek, amikor csak nézek rá, hogy ezt most tényleg mindenki komolyan gondolja? De senkit nem zavar.” Állítása szerint ez azért lehet, mert itt mindenki rengeteget dolgozik, rohan, a metrón viszont nyugiban el lehet ülni és mindenkinek van 10-20 perce azt csinálnia, amit akar. Ehhez még nem tudott hozzászokni, de azt mondja, könyvet lehetne arról írni, miket csinálnak az ottani metrón az emberek.
Ötvenezer forint a háziorvos, de van otthon medence és őr: ilyen az élet magyarként Floridában
Drága, de vannak ingyenes programok
És mi az a dolog, ami Washingtonban ingyenes vagy meglepően olcsó, mégis nagyon jó? Hát a kulturális programok és a városnézés, aminek nincsen párja. „Ami nekem is meglepő volt, hogy a drága élet mellett mennyi mindent lehet úgy csinálni, hogy egyáltalán nem kell érte fizetni. Ha nincs kedvem pénzt költeni, akkor is simán el tudok tölteni egy egész szombatot a városban. Besétálok egy Smithsonian-múzeumba, sétálok a Mallon, megnézem a Library of Congresst, vagy csak kiülök valahova piknikezni. Ezekből simán kijön egy jó nap úgy, hogy alig költök valamire.”
Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a Smithsonian több múzeuma (köztük az Air and Space Museum, a National Museum of American History és a National Museum of Natural History) is ingyenesen látogatható, ahogy a National Gallery of Art és a National Arboretum is. A National Mall emlékműveihez, például a Lincoln Memorialhoz vagy a Washington Monumenthez pedig szintén nem kell belépőt venni. Ez pedig az egyik legjobb dolog a városban Viktória szerint, hiszen szinte minden másért mélyen a zsebbe kell nyúlni.
Ennek ellenére nem biztos benne, hogy Washingtonban fogja tölteni az egész életét. Bár már megtehetné, hogy egy-két éven belül lakást vesz magának, kiszámolta, hogy nem feltétlenül érné meg, sőt, havonta még többe kerülne mindenestül (törlesztőrészlet, adók, havi díjak, biztosítások), mintha csak bérelne. „Ha lakást veszek, az már egy másfajta elköteleződés. Nyolc éve fizetek lakbért, és egy ponton úgy éreztem, hogy jó lenne, ha ennek a pénznek legalább egy része a saját otthonomba menne. Az azonban komoly döntés, hogy egyedül belevágjak-e.”
Viktóra szereti Washingtont, a város őt is beszippantotta, azt mondja, hogy a hustle culture nagyon erős, itt mindenki sokat dolgozik, és ő munkamániásnak vallja magát, de már nem biztos benne, hogy ez rendben van így. Nehéz elképzelni, mit gondolna erről a fiatalkori önmaga, aki annak idején Budapestről Washingtonba költözött. Valószínűleg arra sem számított, hogy nyolc évvel később még mindig itt lesz, ma már ráadásul a letelepedésen gondolkodik. De ennek ellenére azt mondja, hogy ha újra döntenie kellene, megint belevágna. „Nem mondanám, hogy itt minden könnyebb. Inkább másképp nehéz. De én szeretem ezt az életet, úgyhogy nekem megérte.”
