előfizetésem
Hírlevél
Engedd meg magadnak, hogy megállj a kisebb sikereknél is!
Majd ha lesz saját lakás, megfelelő fizetés, párkapcsolat... Sokunk fejében él egy elképzelt pont a jövőben, amikor végre elkezdődhet az „igazi élet”. Addig pedig mintha csak készülnénk rá: dolgozunk, tervezünk, várakozunk és halogatjuk a jelen megélését. A halasztott életérzésnek azonban számos hátulütője van, és a szakértők szerint érdemes idejében elcsípni, ha dolgunk van vele.
Természetes, hogy vannak céljaink, és szeretnénk fejlődni. A probléma akkor kezdődik, amikor a boldogságot kizárólag egy jövőbeli állapothoz kötjük, miközben a jelenünket átmeneti váróteremként éljük meg. A halasztott életérzés fogalma egyre inkább teret nyer ma, de a teljes, boldog életet akadályozhatja.
Miért érezzük úgy, hogy még nem kezdődött el az életünk?
A halasztott életérzés mögött sokféle pszichológiai tényező állhat. Fiatal felnőttkorban például különösen gyakori ez az élmény, hiszen ilyenkor számos fontos életfeladat előtt állunk.
„Különösen fiatal felnőttkorban teljesen természetes érzés, hogy valaki még csak a 'felkészülési időszakban' van, hiszen a társadalom is azt várja el, hogy teljesüljenek olyan mérföldkövek mint a hivatás megtalálása, családalapítás, egzisztenciális stabilitás és remélhetőleg, utána következik egy megelégedettség érzés.” – mondja Fiák-Petruska Hedvig pszichológus.
A szakértő szerint ezt a pszichológiai fejlődés is alátámasztja. Erik Erikson fejlődéselmélete alapján az élet különböző szakaszaiban eltérő feladatokkal szembesülünk: előbb a bizalom, az autonómia és az identitás kialakítása kerül előtérbe, később pedig az, hogy képesek legyünk értéket teremteni és kapcsolódni másokhoz. Emiatt sokan úgy érzik, hogy csak bizonyos mérföldkövek elérése után kezdhetnek igazán élni.
Így hat a felnőtt életedre, ha gyerekként te voltál a szüleid érzelmi támasza
Nem csak a célok miatt várunk
A jövőbe helyezett boldogság mögött azonban nemcsak társadalmi elvárások állhatnak. Gyakran mélyebb lelki folyamatok is szerepet játszanak abban, hogy valaki úgy érzi: még nincs itt az ideje annak, hogy elégedett legyen.
„Pszichológiai szükségletek vagy félelmek összetett halmaza állhat az érzés mögött: lehet kontrolligény, hibázástól való félelem, kisebbrendűségi érzés, szorongás, a jelen alulértékelése vagy olyan családi háttér, ami a feltételekhez kötött elfogadáson alapul – ebben nagy egyéni eltérések lehetnek.” – magyarázza a szakértő.
Ha valaki azt tanulta meg, hogy csak akkor értékes, ha teljesít, könnyen kialakulhat benne az a meggyőződés, hogy a jelenlegi önmaga még nem elég jó. Ilyenkor a boldogság mindig egy következő cél mögé kerül, amelynek elérésétől azt várja, hogy végre elégedett lehessen.
Amikor a jelen csak váróterem
A halasztott életérzés egyik legnagyobb veszélye, hogy észrevétlenül elhalasztjuk azokat az élményeket is, amelyek már most örömet adhatnának. Előfordulhat, hogy nem ünnepeljük meg a kisebb sikereinket, nem engedjük meg magunknak a pihenést, vagy folyamatosan azt érezzük, hogy még nem tartunk ott, ahol kellene. Ehhez a szemlélethez könnyen kapcsolódhat a perfekcionizmus is. Ha mindig úgy gondoljuk, hogy előbb még fejlődnünk kell, még többet kell teljesítenünk, akkor a jelen soha nem lesz elég jó ahhoz, hogy valóban megéljük.
A jövő és a jelen nem egymás ellenfelei
Sokan attól tartanak, hogy ha jobban megélik a jelent, elveszítik a motivációjukat. A pszichológia azonban inkább azt mutatja, hogy a kettő képes egymást erősíteni. „A jelen és a jövő folyamatként való tekintése fontos szemléletváltást jelenthet, ahelyett, hogy a kettőt külön kezelnénk. A jövő adhat célokat és az motiválhat a jelenben, ahol az élet ténylegesen történik.” – mondja a pszichológus. Ez azt jelenti, hogy lehetnek hosszú távú terveink anélkül, hogy közben lemondanánk a jelen örömeiről. A célok irányt mutatnak, de az odavezető út is az életünk része.
Ez az életfilozófia meg fogja szerettetni veled a legapróbb hibáidat is
Érdemes megállni a kisebb sikereknél is
A szakértő szerint sok ember számára nehézséget jelent megengedni magának az elégedettséget. Különösen azoknál figyelhető ez meg, akik nagyon magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben.
„Sokat segíthet a saját érzések felvállalása, akár negatív vagy pozitív érzéseink vannak a jelenben, egyiket se gátoljuk. Éljük meg a haragot, a sérülékenységet és a hibázást, miközben törekszünk a fejlődésre, ünnepeljük meg a kisebb és a nagyobb sikereket is. Gyakran tapasztalom a pszichológusi munkámban, hogy ez nagyon sok embernél elmarad, akiknek magas a saját teljesítményelvárása, nehezen tudnak pihenni és nehezen élik meg a sikereiket.” – hangsúlyozza Fiák-Petruska Hedvig.
Az élet nem később kezdődik
A célok fontosak, hiszen irányt adnak és motiválnak bennünket. Ugyanakkor könnyű belecsúszni abba a gondolkodásba, hogy majd egy következő életszakaszban leszünk igazán boldogok. Pedig a jövő nem egy különálló hely, ahová egyszer megérkezünk, hanem a jelenből épül fel. Az „igazi élet” nem akkor kezdődik, amikor minden tökéletes lesz. Sokkal inkább azokban a hétköznapi pillanatokban, amikor képesek vagyunk észrevenni azt is, ami már most értékes – miközben továbbra is dolgozunk azért, amit szeretnénk elérni.
Természetes, hogy vannak álmaink és terveink, és hogy szeretnénk jobb körülmények között élni. Érdemes azonban időről időre feltennünk magunknak a kérdést: vajon valóban csak egy távoli cél elérése után engedjük meg magunknak a boldogságot, vagy már most is képesek vagyunk értéket találni a mindennapokban? A fejlődés és a jelen megélése nem zárják ki egymást. Sőt, a legkiegyensúlyozottabb életet gyakran azok élik, akik tudnak egyszerre örülni annak, ahol most tartanak, miközben nyitottak arra is, amerre még szeretnének fejlődni. Az élet ugyanis nem valamikor később kezdődik el – hanem éppen most zajlik.
