„Az arc változása nem csak fizikai folyamat, hanem a lélek átalakulása is” - Döbrösi Laurával beszélgettünk
Szinte hihetetlen, hogy január végén betöltötte a harmincat. Őzike szemei és csilingelő hangja ellenére már nem az Aranyéletből megismert megszeppent kislány szól belőle, hanem egy érett nő, aki tudja, mit akar. Mindent nagyon másképp, mint mások. Sokkal valódibban.
Ezeket láttad már?
Színésznőként ismertük meg, s bár ma is forgat és játszik, más szakmai feladatokban is kiteljesedik. Döbrösi Laura élvezi a tanítást, a szervezést, és sosem téveszti szem elől élete egyik legfontosabb küldetését, a klímaváltozás elleni küzdelmet.
Mivel foglalkozol mostanában?
Hosszú, csendes tél van mögöttem, most élvezem a tavaszi lendületet. Gőzerővel szervezzük a Zengető Fesztivált, ami az egyik legkedvesebb munkám. Ha lehet munkának nevezni. Augusztus 17-20-ig tart ez a fenntarthatóságot, művészeteket és szabad életet ünneplő fesztivál a pest megyei Kókán. Szervezem a beszélgetéseket, a performansz művészek meghívását, a zöld és a kézműves programokat.
Nagyon szeretetteli, vidám közösség a csapatunk. Emellett mostanában forgatjuk A mi kis falunk nyolcadik évadját, nekem ez hetente-kéthetente egy-két nap munkát jelent. Lassan én is hazajárok Pajkaszegre! Emellett arcjógát oktatok több helyszínen, ökotudatossággal kapcsolatos projektekben szerepelek, önkénteskedem, és fut néhány színházi előadásom is. Például a szupersztár Egykutya, az angol nyelvű Everybody, vagy a mindig teltházas Többszörös orgazmus, ami a nyitott párkapcsolatok világáról szól.
Nagyon színesen és izgalmasan hangzik. Nem szoktál belezavarodni ennyi teendőbe?
Dehogynem, sokszor szétesem, de én így szeretem az életemet.
Hihetetlen, de nemrég lettél harminc éves. Hogy ünnepelted a szülinapodat?
A napján Egykutyát játszottunk Tatán, a Malom és Kacsa nevű étteremben. Ez az előadás egy szokatlan, új színházi koncepció. A társulat a Popup Produkció, a lényeg pedig, hogy előadást bárhol és bármikor lehet csinálni, a színházat kihozzuk a fényre poros épületek ablaktalan szobái helyett.
Célunk, hogy a cégek kommunikációs lehetőségként tekintsenek a színházművészetre, és akár mecénásként is támogassák az előadásainkat, mint a régi korokban, vagy ahogy számos előadóművészetben, például a klasszikus zenében megszokott. Egyébként visszatérve a születésnapomra, annak ellenére, hogy „dolgoztam”, emlékezetessé tette számomra a társulat és az étterem, kaptam tortát, és a Malom és Kacsa gyönyörű apartmanjában alhattunk az egész Egykutya csapattal, szaunáztunk, mulattunk, pihentünk.
Mindig többes szám első személyben fogalmazol a feladataid kapcsán.
Ez azért van így, mert bár számos projektben vagyok, minden feladatomhoz kapcsolódik egy szeretetteli közösség, akikkel jó együttműködni. A közösségek formálják a személyiségemet, áthatnak, inspirálnak. Szeretem, hogy ennyi emberrel kapcsolódhatok, mégsem kell soha feladnom önmagam. Harminc év alatt sikerült úgy fejlődnöm, hogy emberileg is úgy érzem, előrébb vagyok, és a szakmai eszköztáramat is egyre stabilabbnak érzem, de persze itt még nagyon sok van hátra. Színészként is szeretném tovább feszegetni a határaimat, magánemberként most kevésbé. Egy önmagamra találós időszakomat élem. Jóval célorientáltabb lettem, tudom, mit szeretnék. A húszas éveimben inkább a feladataim és mások tudták, mit szeretnének velem, én pedig csak sodródtam, de szerencsére többnyire a jó irányba.
Nyomasztanak a nőknek harmincas éveik kapcsán felmerülő kérdései? A házasság, a gyerekvállalás, az idősödés?
Egyelőre nem gondolok erre. Annyira el vagyok foglalva a szívemnek fontos projektekkel, hogy nem szeretnék még gyereket vállalni. Szerelmes vagyok a dolgokba, amiket csinálok, így nem is igazán tudatosul bennem az idő múlása, vagy hogy bármiről is le lennék maradva.
Apropó, az idő múlása… Mióta foglalkozol az arcjógával?
A koronavírusjárvány idején kezdtem el tudatosan foglalkozni az arcommal. Nekünk, színészeknek az arcunk a munkaeszközünk is, amire vigyáznunk kell, mert mindig szem előtt van, használjuk. Beleástam magam a tudományos arcápolásba, így találkoztam egy japán hölgy, Fumiko Takatsu módszerével, ami úgy megtetszett, hogy elvégeztem nála egy 7 hónapos, intenzív, élőben tartott arcjóga oktatói tanfolyamot. Személyesen vizsgáztam le nála másfél éve, azóta tanítom a metódust workshopokon, magánórákon illetve heti rendszerességű csoportos foglalkozásokon. Szeretem, mert hulladékmentes, természetes és nagyon hatékony arc- és lélekápolási módszer.
Nők és férfiak is járnak hozzám, sokszor konkrét problémákkal érkeznek, amiket sikerül is megoldani, megfelelő mennyiségű gyakorlással. Nem csak az arccal és az arc-pózokkal foglalkozunk, az óráknak része a tartásjavítás, a légzőgyakorlatok és a relaxáció is. Az arc változása nem csak fizikai folyamat, hanem a lélek átalakulása is. Sok visszajelzést kaptam tükörbe elégedettebben néző tanítványoktól, akiknek az attitűdje, önértékelése is megváltozott az arcjóga hatására. Ezért éri meg csinálni! Szeretném az online térben is megmutatni magam, de ennek a megvalósítása még időt és hozzáértő, elkötelezett szakembert igényel mellém, mert én csak csinálni szeretem a dolgokat, a fejlesztés nem az erősségem (nevet).
Az arcjógával, a zöld önkénteskedéssel, és szinte minden munkáddal azt sugallod, hogy kifejezetten altruista vagy.
Az ismertséget jóra is lehet fordítani. Miért ne használjam ki a népszerűségemet arra, hogy segítsek másoknak? Tavaly télen volt lehetőségem Kenyában járni, ahol megismertem egy nőt, aki a saját törzsének első nőtagjaként vehetett részt egyetemi mesterképzésben tengeren túl, méghozzá Európában, ehhez viszont pénzre volt szüksége. Az Instagram követőim segítségével össze is gyűjtöttük neki a szükséges összeget. Nekünk apróság egy kis adomány, neki viszont egy történelmi lépést jelent az a pénz, amit a követőim neki adtak. Nekem pedig ez eufórikus sikerélmény volt, a top három elért eredményemben tartom számon.
Mi a top három másik két tagja?
A legjobb barátnőm még mindig Lili, hatéves korom óta! Illetve az, hogy még nem őrültem meg.
Ez elég erősen hangzik így…
Nem mindig bírom az engem övező figyelmet. Meg ahogy kiemelted, általában egyszerre 5 felé figyelek. Szeretnék normális életet élni, de nem mindig sikerül. Szóval nekem belül komoly siker, hogy még nem omlott össze az idegrendszerem.
Kit hívsz, ha baj van?
A barátaim. A családom. A szerelmem. ICE 1 nincs beállítva. (nevet) Fontosnak tartom, hogy sok támogató ember és csapat van körülöttem. Ezek szeretet alapú, óriási biztonságot adó kapcsolódások.
Mindig is környezettudatos nő voltál. Keresed még az új lehetőségeket a környezetvédelemben? Mit tartasz fontosnak a szemétszedésen, takarékosságon, közösségi közlekedésen túl?
Az érzékenyítő programok szervezését nagyon hatásosnak gondolom. Afrikai utam során szembesültem vele igazán, hogy a mi pazarlásunknak milyen hatása van a bolygóra, és ami még durvább: más emberek életére. Minden, amit mi figyelmetlenül csinálunk, közvetetten őket szivatja. Nincs víz, nincs élelem ott a klímaváltozás miatt. Mióta ezt láttam, alig tudok a témában megszólalni, megbénultak a szavaim, mégis beszélni kell róla és cselekedni, ahol csak tudunk.
Takarákossággal, lemondással, odafigyeléssel, szerveződéssel, tájékozódással és tájékoztatással. Nemrég hazánkban járt Dr. Jane Goodall és volt lehetőségem találkozni vele. Nagyon inspiráló volt, hogy ez az idős asszony még mindig óriási energiával képviseli a környezetvédelmet és az aktivizmust. Mi, zöldek sokszor érezzük reményvesztettnek magunkat, de aztán mindig erőt ad valami, hogy folytassuk. Nekem most Dr. Jane szavai adtak erőt. Igenis van értelme vigyázni a bolygónkra, ha kicsinek érezzük magukat, még akkor is. Akiket ez nem érdekel, azokat pedig szembesíteni kell a tetteik másokra és a bolygóra gyakorolt hatásával. Csak a szemlélet és az értékrend változásával érhetünk el eredményeket.
A saját portánk előtt való sepregetés után jön a tudatos és kitartó kommunikáció, aztán az összekapcsolódás a hasonlóan gondolkodókkal. Hiszen „együtt tudjuk, együtt fogjuk, és együtt kell” megmenteni a bolygónkat! (Dr. Jane jelmondata).
Még több inspiráló exkluzív interjú a GLAMOUR.hu-n:
- Dr. Almási Kitti: „A krízisekben általában fejlődünk, csak közben fájdalmas és nehéz”
- Puskás-Dallos Bogi: „Jobban szeretek kérdezni, mint magamról beszélni”
- Erős Antónia: „Magyarországon az emberek többsége szomorú arccal járkál”
