Annoni Zita a Miss Balaton idei szezonjában casting zsűritagként lesz jelen, azonban saját pályafutása is a versenyhez kötődik. A kétezres évek elején indult megmérettetés számára nemcsak élmény, hanem szakmai indulópont is volt, amely elindította modellkarrierjét.
Az idei Miss Balaton casting zsűri felkérés kapcsán Annoni Zita fotóssal felidéztük a kezdeteket, beszélgettünk a közösség erejéről, valamint az is szóba került, hogyan változott a verseny szemlélete az elmúlt évtizedekben.
A Miss Balaton verseny nem áll távol tőled, azonban most teljesen más szerepben leszel jelen. Visszatekintve hogyan emlékszel arra az időszakra, amikor elindultál, milyen élmények maradtak meg benned?
A Miss Balaton meghatározó élmény az életemben, a későbbi pályámat is alapjaiban határozta meg. A kétezres évek elején indultam kétszer is, akkoriban a versenyhez pénzjutalom is járt, ami különösen nagy jelentőséggel bírt. Később ezt az összeget arra fordítottam, hogy egy professzionális fotóssal elkészíttessek egy portfóliót, amelyet később modellügynökségekhez tudtam beadni. Ez a lehetőség tulajdonképpen a karrierem kezdetét is jelentette. Akkor még nem volt lehetőségem saját forrásból ilyen anyagot elkészíttetni, így ez a díj egyfajta belépőt jelentett a szakmába, és elindított azon az úton, amely később a modellkarrieremhez vezetett.
A verseny kapcsán a szervezők, mentorok gyakran hangsúlyozzák a támogató, közösségi légkört. Te ezt annak idején hogyan tapasztaltad meg?
Az akkori versenyszervezővel a mai napig nagyon szoros és baráti kapcsolatot ápolok. Ez a kapcsolat az évek során sem kopott meg, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és a mai napig fontos szerepet tölt be az életemben.
A mostani sajtótájékoztató során különösen erős élmény volt számomra, hogy a sminkesek között olyan szakemberekkel találkoztam, akikkel 25 évvel ezelőtt is együtt dolgoztam. Ez egy rendkívül megható pillanat volt, amelyben egyszerre jelent meg a múlt és a jelen. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a szakmai közeg, mégis teljesen más élethelyzetben találkoztunk újra. Számos szakmai és emberi kapcsolat a mai napig megmaradt, mind a versenyzők, mind a szervezők között, ami jól mutatja a közösség hosszú távú erejét.
Gelencsér Tímea édes vallomása: „Nagy családot tervezünk”
Milyen változásokat látsz a verseny működésében azóta?
A mai Miss Balaton versenyben sokkal hangsúlyosabban jelen van a mentális támogatás és a tudatosság. A szervezők és mentorok kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a versenyzők lelki állapotára is odafigyeljenek. Amennyiben valaki önbizalomhiánnyal, szorongással vagy a szerepléssel kapcsolatos félelmekkel küzd, külön figyelmet és támogatást kap. Mentorok segítik a lányokat abban, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudják, és magabiztosabban álljanak a színpadra. Ez a fajta szemléletváltás egyértelműen pozitív irány, és azt mutatja, hogy a verseny ma már nemcsak a külsőségekről, hanem a belső egyensúlyról is szól.
Most egy másik szerepben vagy jelen a produkcióban. Hogyan éled meg ezt?
Mindig fontos volt, hogy ne kizárólag a külső alapján ítéljük meg egymást.
A külső adottság mellett legalább ennyire lényeges a személyiség, a belső tartalom és az, ahogyan valaki jelen van egy helyzetben.
Nagyon szeretek emberekkel beszélgetni, különösen érdekel, hogy különböző témákban hogyan gondolkodnak. Számomra a humor és a kedvesség kiemelten fontos kapcsolódási pontok, amelyek nagyban meghatározzák, hogy kivel tudok igazán jól együttműködni.
Zsűriként mi a legfontosabb számodra?
Számomra a jókedv, a felszabadultság és a pozitív légkör megteremtése a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy nem kell mindent túlságosan komolyan venni, és érdemes a helyzeteket egy kicsit könnyedebben kezelni. Ezt nemcsak a versenyzőknek, hanem saját magamnak is gyakran igyekszem emlékeztetni. A munkámban is azokat a helyzeteket szeretem, ahol természetesen, oldottan lehet jelen lenni, és ahol van tér a humorra és az őszinte pillanatokra.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak a jelentkezésen?
Mindenképpen azt, hogy érdemes belevágni. Aki nem próbálja meg, az biztosan lemarad egy fontos tapasztalatról és lehetőségről. Már a jelentkezés és a részvétel is értékes élmény, akkor is, ha valaki végül nem jut be a döntőbe. Ez is egy tanulási folyamat, amely minden alkalommal hozzáad valamit az emberhez. Én magam is két alkalommal indultam: egyszer sikerrel jártam, egyszer nem, de mindkettő ugyanolyan fontos része volt az utamnak.
