Tóth Vera mély és szívszorító üzenettel osztotta meg követőivel élete egyik legnagyobb szakmai elismerését. Az énekesnő Petőfi-díjat kapott, és e különleges alkalomból a művészet fontosságáról vallott. Szavai egyszerre személyesek, elgondolkodtatók és felemelőek.
Ezeket láttad már?
Tóth Vera közösségi oldalán jelentette be, hogy megkapta a rangos Petőfi-díjat. Az énekesnő nem a klasszikus módon köszönte meg az elismerést – helyette egy mélyen átélt, költői gondolatokból álló írással válaszolt. A poszt nemcsak a díjról szól, hanem arról is, hogy mit jelent számára a művészet, a zene és az alkotói szabadság – és mindez hogyan segít kapcsolódni másokhoz egy nehézségekkel teli világban.
„A művészet menedék”
Tóth Vera üzenete egy versszerű vallomás, amelyben a művészetet olyan kapaszkodóként írja le, ami minden körülmények között ott van: „A művészet igazat mond akkor is, ha halk. Akkor is, ha dühös. Akkor is, ha fáj.” Az alkotás szerinte nem kényszeríthető, és nem tűri a hazugságot: „Nem lehet erőltetni. Nem lehet hazudni benne – mert az akkor már nem művészet.”
Segít megérteni önmagunkat
Az énekesnő úgy látja, hogy az igazi alkotás mindig mélyről jön, és segít megérteni a világot – sőt, önmagunkat is. „Mi művészek, a szabadságnak vagyunk az eszközei”. Tóth Vera posztjában hangsúlyozza, hogy a művészet nem zár ki, nem címkéz, hanem összeköt „Kapcsolatot teremt ember és ember között. Híd. Nem választ el, nem ural, nem harsány. Elfogad.” A szöveg egyik legerőteljesebb gondolata, hogy az alkotás maga a szabadság:
Ami a legfontosabb: szabad. Mi művészek, a szabadságnak vagyunk az eszközei
Tóth Vera: „Most érzem magam a legszebbnek és a legjobban”
Hálás az elismerésért
A poszt végén Tóth Vera megköszöni az elismerést menedzserének, Oláh-Kajári Andreának, és mindenkinek, aki az alkotásban részt vesz – aktívan vagy befogadóként: „Köszönöm ezt az elismerést. Nemcsak magamnak, vagy a menedzseremnek, Oláh-Kajári Andreának, hanem minden olyan embernek, aki alkot, hagy alkotni, akit érdekel, mit alkotunk, annak, aki kérdez, aki figyel, és annak, aki nyitva hagyja az ajtót másoknak is.”
