5 dolog, amit Marie Kondótól tanultam, és túlzás nélkül átformálta az életemet
Sokáig úgy gondoltam, hogy takaríts és a rendrakás azok közé az idegesítő kötelességek közé tartozik, amiket meg kell csinálni és kész. Ma már nagyon máshogy állok a rend, a rendszer és a tisztaság fogalmaihoz, ehhez pedig nagy szükségem volt arra, hogy szinte már terápiaszerűen belecsöppenjek Marie Kondo patyolat univerzumába.
Ezeket láttad már?
Persze nem állítom, hogy itthon mindig tökéletes a rend, vagy hogy egy fárasztó nap után lelkesen állnék neki takarítani (nyugodjon meg mindenki, mint minden halandónak, nekem is hétvégén van erre időm), a hozzáállásom viszont rengeteget formálódott az évek során Marie Kondo szemléletének köszönhetően. Jöjjön néhány apró, de annál fontosabb dolog, ami csavart vitt a rendhez való hozzáállásomba.
1. Rendrakás vagy takarítás? Nem mindegy
Az egyik legnagyobb és legalapvetőbb igazság, amire a tisztaság és rend globális nagykövete ráébresztett, az a fogalmakkal kapcsolatos következetes félreértés. Sokan — köztük én is — ugyanis a rendrakást a takarítás szinonimájaként használják és fordítva, ez azonban hibás állítás. Marie Kondo szerint ugyanis rendrakással a tárgyaink között kell rendszert kialakítani és harmóniát teremteni, tehát ahogy ő fogalmaz, saját magunk és szokásaink ellen harcolunk (például tárgyakat gyűjtögetünk, kényelmesek vagyunk fix helyet találni valaminek, ezért csak tologatunk dolgokat), míg takarításkor a természet ellen harcolunk, ami tőlünk és a szokásainktól függetlenül, teljesen természetes folyamatok révén alakul ki.
Logikusnak tűnik, mégis hihetetlen felszabadító erővel bír ez a felismerés: az előszoba padlóján éktelenkedő cipőnyom ősszel vagy a szoba sarkában összegyűjt porcicák nem az igénytelenség jele, hanem egy olyan, abszolút természetes dolog, ami minden egyes otthonban folyamatosan alakul. Ha úgy állunk neki a takarításnak, hogy nem gyűlöljük magunkat, amiért odáig fajult a dolog, hogy takarítani kelljen, hanem úgy tekintünk rá, mint az étkezésre, a pihenésre vagy a tisztálkodásra, a folyamat egyenesen tölteni kezdi az embert.
2. Az elengedés a rend alapja
Hiába vagyok már következetesebb, hiába álltam rá arra, hogy inkább élményekre költök a tárgyak helyett, az elmúlt évek tudatos szigorításai ellenére is rengeteg tárgy halmozódott fel körülöttem, amire a költözésünk világított rá leginkább. Persze nem kell és nem is ajánlom senkinek, hogy addig várjon a szelektálással, míg be nem kell dobozolnia az életét. Helyette érdemes időről-időre meghozni a körülöttünk lévő dolgokkal kapcsolatos döntéseket is.
A Z generációnak a rend jelenti a választ a belső káoszra, ami új korszakot nyit a szorongás kezelésében
A rendguru szerint minden egyes tárgyat vegyünk a kezünkbe a folyamat során, vizsgáljuk meg őket, és közben térképezzük fel a hozzájuk fűződő viszonyunkat is. Öleljük át őket, mérjük őket egymáshoz, és minden olyan dolgot tartsunk meg, ami jó érzést vált ki belőlünk. Ezzel ellentétben az "ez még egyszer jó lesz valamire" elvet engedjük el: ha valamit nem viseltünk, nem használtunk az elmúlt egy évben, kizárt, hogy a jövőben szeretettel válna hasznunkra.
3. Az okos helykihasználás a titok
Emlékszem, régen hajlamos voltam egy-egy borzalmasan sikerült nap után beszerezni egy-egy új ruhadarabot. Mindegy, hogy egy zokni volt, egy póló vagy egy új farmer, a lényeg az a pillanatnyi jó érzés, amit általa nyertem. A krízisekkel terhelt időszakok után aztán olyan sok halmozódott fel (szó szerint) ezekből a szerzeményekből, hogy hirtelen arra lettem figyelmes: a rendetlenség abból fakad, hogy kinőttem a ruháim számára rendelkezésére álló teret. Ahelyett viszont, hogy felszabadítottam volna a helyet az újaknak a régiek selejtezésével, továbbra is csak gyűjtögettem.
Marie Kondo szerint azonban mindegy, milyen ügyes selejtezést csinálsz, ha utána az az érzésed támad, végre tere van az újnak. Szerinte a 90 százalékos helykihasználtság a titka, hogy ne érezd azt mindenáron, hogy új holmikat kell beszerezned, viszont arra sem marad tered a módszerrel, hogy a régi "nemszeretem" holmikat gyűjtögesd, hiszen a rendelkezésedre álló hely maximálisan kihasznált, de mégsem zsúfolt.
4. Adj magadnak teret
Marie Kondo hisz benne, hogy minden embernek jár egy olyan tér, ami csak az övé, mert ez mérettől függetlenül támogatja a mentális egészségünket. Ha nincs egy saját szoba (gardróbszoba is ér), akkor alakítsunk ki a nappaliban vagy a hálóban egy olyan zugot, ahol megélhetjük ezt az élményt, és ahol a legkedvesebb tárgyaink vesznek minket körül. Marie Kondo ezen szabályát úgy gondoltam tovább, hogy ebben a bizonyos térben mindig ragaszkodom az állandó rendhez, legyek bármilyen kimerült is. Sokkal több motivációm lesz ugyanis belevágni a ház további pontjainak rendezéséhez, ha van egy tiszta, rendezett kuckóm, ahol valóban megpihenhetek és feltöltődhetek.
5. A konyha az életünk szíve és gyomra
Emlékszem, hosszú évekig nem, vagy csak szökőévente egyszer használtam a négyszemélyes, kör alakú kis étkezőasztalt. Na nem mintha lett volna hozzá valódi terem, a felület ugyanis inkább a tárgyaim leszállópályájaként funkcionált akkoriban. Nagyon sok tudatos munka kellett ahhoz, hogy a vacsorát ne a kanapén, a Netflix előtt fogyasszam el, hanem az asztal mellett. Hogy ezt elérjem, Marie Kondo módszerét követve olyan vonzóvá kellett varázsolnom az asztalkát, hogy eszembe se jusson máshol megenni az vacsorát, sőt, a cél az lett, hogy kifejezetten várjam az étkezéseket.
A magyar takarítónő, akinek százezres megtekintései vannak a Youtube-on
Terítő helyett rattan tányéralátéttel gyorsítottam teríts folyamatát, ami állandó helyet kapott az asztalon. Ide került még a friss virág és a gondosan elhelyezett gyertyatartók (igen, nálunk itthon minden reggeli, ebéd és vacsora gyertyafényes, ami asztal mellett történik.) Erre a felesleges felhajtásnak tűnő hétköznapi romantikára eleinte rácsodálkoztak a barátok és a családtagok, ám a gyertyafény, a belőle áradó otthonosság számomra fontos habarcsa volt ennek a szokásának a rögzüléséhez.
A konyha dekorálása drámaian megnövelheti, hogy jól érezd magad ott, főleg akkor, ha korábban sosem fektettél erre hangsúlyt.
— fogalmaz Tiszta öröm című könyvében.
Bárhogyan is, a rend és a tisztaság hozzáállás és szokások kérdése, valamint személyes ügy. Nem kell bizonygatni, nem kell szégyenkezni miatta, gyakorolni viszont érdemes, mert ha az ember ráérez és beletanul, komoly átalakító erővel bír.
