előfizetésem
Hírlevél
Nem csak a bántalmazó a felelős? Ezt teszi a csendben maradó többség az iskolában
A csendes szemtanúk, passzív megfigyelők tulajdonképpen szavak nélkül is támogatják a másokat bántalmazót, zaklatót, hiszen nem kérnek segítséget, nem próbálják leállítani a kialakult helyzetet. Márpedig amire van közönség, az elhatalmasodik... Ám, nem is olyan egyértelmű, miért nem lépnek sokan közbe, hogy megvédjék az áldozatot. Ennek jártunk utána.
Amikor valaki piszkálni, egzecíroztatni kezdi egy osztálytársát, pillanatok alatt elszabadulhat a pokol. A váratlanul kipattanó bántalmazásban a nézősereg jellemzően lefagy, elfordítja a fejét vagy kínjában nevetni kezd, és még azok az iskolatársak is némák maradhatnak, akiknek máskor nagy a hangjuk. Hogy miért? Például mert félnek, hogy céltáblává válhatnak. Vagy mert ez a hozott és a látott mintájuk, amit követnek.
Aki mindig azt hallotta otthon, hogy „jobb a balhéból kimaradni, nem a te dolgod, ne keveredj bele”, vagy abban az osztályban, ahol a pedagógus is ráerősít a közönyre, amikor azzal inti le a diákot, hogy „nem szép dolog árulkodni, törődj a magad dolgával”, ott kisebb lesz a gyerekek tenni akarási kedve. Márpedig ezek a helytelen intelmek felnőttként is bekapcsolhatnak. Vagyis nemcsak a gyerekeknél jellemző, hogy a bullying szemtanúja passzív marad, de a felnőtteknél is.
„Egy váratlan helyzetben működésbe léphetnek olyan természetes stresszreakciók, mint a lefagyás, a menekülés vagy akár az agresszió, ami sokszor csak olaj a tűzre – kezdi Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. - Gyermekcsoportokban jogos félelem lehet, hogy ha megszólalok, én leszek a következő áldozat, és én is egyedül maradok, kiközösítenek és nekem sem fog segíteni senki. Szomorú, hogy egy nem jól működő közösségben ezek a félelmek sokszor valós tapasztalatokra épülnek.
Éppen ezért nem szabad kizárólag az egyéni bátorságra építeni. Nem azt kell elvárni egy gyerektől, hogy hősként egyedül szálljon szembe egy helyzettel, hanem azt kell megteremteni, hogy tudja: ha ő lép egy picit, mond egyetlen szót, akkor lesz mögötte támogatás. Persze ez sem megy magától. Kell, hogy legyen erről felvilágosítás és lássanak jó példákat.”
A bullying nem egy rossz gyerekről szól, hanem az egész közösségről, amelyik hallgat
A bizalmi felnőttekből álló háttér győzi le a félelmet
Azok, akik végignéztek egy bántalmazást, utólag sokszor érzik magukat rosszul, nyugtalanítja őket a „bárcsak ne kukultam volna meg és tettem volna valamit”-érzés. Ezért fontos beszélni róla, hogy nem minden szemlélőből tör elő automatikusan, hogy megvédi a gyengébbet. Csak akkor várható el, hogy egy passzív nézőből aktív védelmező legyen, ha ezt nem érzi veszélyesnek a szituációt.
„A passzivitás mögött nem feltétlenül közöny vagy rosszindulat áll – szögezi le Borbála. - Sokszor szerepet játszik a bizonytalanság, a félelem, az, hogy valaki nem tudja, mit tehetne, vagy attól tart, hogy ő maga is célponttá válik. Van, aki belül ellenzi a bántalmazást, mégsem mer megszólalni. Nem az a kérdés, hogy egy gyerek miért nem volt elég bátor egy adott pillanatban, hanem az, hogy milyen közösséget és milyen biztonságos kereteket teremtünk mi felnőttek ahhoz, hogy legyen lehetősége bátran cselekedni vagy segítséget kérni.
A gyerekeknek szükségük van olyan bizalmi felnőttekből álló háttérre, akikre számíthatnak, ha egy helyzet elfajul, vagy ha valamit nem tudnak egyedül megoldani. A felnőtt mindig példa és egyben nála van a normateremtés felelőssége is. Ha például egy tanárnak sincsenek eszközei vagy bátorsága a diákok közötti bántalmazás kezelésére, és ezért mondjuk a beavatkozás helyett »kimaradásra« buzdít, vagy bizonyos helyzetekben ő is megenged magának gúnyos hangnemet egy diákkal szemben, akkor ott nagyon nehéz lesz a gyerekeknek szembemenni a bántalmazó kortársakkal. Fontos a szülők felelőssége is, hiszen hozott mintákkal érkeznek a gyerekek az oktatási intézményekbe.”
A tömegben kevésbé jön elő a bűntudat
A közönyösségben szerepet játszik a felelősség megosztás is. Minél több a szemtanú egy bántalmazás során, annál nagyobb az esélye, hogy a gyerekek külön-külön arra várnak, hogy majd valaki más lép közbe és nekik nem kell. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy utcán fekvő, bajba jutott ember mellett a fejüket elfordítva elsétálnak a járókelők a tömegben.
„Szemlélői hatásnak nevezünk, hogy ha sokan vannak jelen, könnyebben érezhetjük azt, hogy majd valaki más segít, ezért kevésbé gondoljuk saját felelősségünknek a beavatkozást. Ugyanakkor nem kizárólag a jelenlévők száma dönti el, hogy segítséget nyújt-e valaki. Sokkal több múlik a közösség normáin. Egy olyan osztályban, ahol az egymásra figyelés és a segítségkérés elfogadott érték, nagyobb eséllyel lesz beavatkozás. A fő kérdés tehát az, hogy a közeg milyen üzenetet közvetít: azt, hogy a bántalmazás elfogadható, vagy azt, hogy egymás védelmezése az alap” – magyarázza a szakember.
Egy osztálynyi magyar gyerek hal meg évente bullying miatt, és a tanárok nem mindig tudnak segíteni
Ha ugyanis valaki már az első nem megengedhető helyzetben megszólal, az gyakran másokat is aktivizál.
Egyetlen ember első lépése megtörheti a bizonytalanságot, és az elkövetővel szembe állíthatja a többséget.
A bullying nem működik közönség nélkül
Fontos megérteni az osztályközösségeknek a bántalmazás dinamikáját. Hogy mennyire sok múlik azon, hogyan reagálnak a szemlélők az adott helyzetben. Ugyanis a bullying nem működik közönség nélkül! Ők erősítik meg az elkövetőt azzal, hogy figyelmet adnak neki és ők is előzhetik meg, vagy állíthatják meg a nagyobb bajt, ha nem hallgatnak.
„Minden sikeres megelőző és beavatkozó program a szemlélők szerepét hangsúlyozza, mert olyan a bullying dinamikája, mint egy mérleghinta: ha a passzív tanúkból többen válnak az elkövető cinkosává, elszabadul a pokol. Míg, ha többen lesznek védelmezők, nem lesz már jutalmazó a bántalmazás. Nem szabad a passzív tanúkat hibáztatni, viszont meg kell tanítani a gyerekeknek milyen helyzetben, mit tehetnek. Ne nevessenek bántó viccen, ne lájkolják, ne osszák tovább a bántó tartalmat! Jelezzék, hogy ez nincs rendben, álljanak az áldozat mellé egy-egy támogató mondattal. És ami a legfontosabb, ha helyzet veszélyesnek tűnik, kérjenek segítséget felnőttől!” – mondja Borbála.
Az is fontos, hogy minden bántalmazásnak legyen következménye, ami nem egyenlő a büntetéssel, és különösen nem a bántalmazó eltávolításával. Ugyanis tulajdonképpen a bántalmazó is áldozat abban az értelemben, hogy azt tanulta meg: csak akkor van biztonságban, ha nála a hatalom, ha ő tud kontrollálni. Egy elfogadó, befogadó, erőszakmentes közegben előbb várható, hogy ő sem érzi majd szükségét mások lenyomásának.
A szakember szerint gyakori tapasztalat, hogy hiába kerül ki az elkövető egy osztályból, ha a légkör nem változik, hamarosan betölti más a szerepét. Ugyanígy ha kimenekítik az áldozatot, és iskolát vált, majd lesz másik célpont. Természetesen kell foglalkozni az elkövetőkkel és az áldozatokkal is, de valódi változást a közösség normarendszerének alakítása tud hozni.
Így lépj közben, hogy az osztály is megbecsüljön
A bullying egyik legfontosabb üzemanyaga a társas nyereség: a figyelem, a nevetés, a népszerűség. Ha a közösség ezt nem adja meg, a bántalmazó viselkedés sokkal kevésbé tud fennmaradni. A biztonságos beavatkozás is sokféle lehet. A bántalmazó felé sokszor elég egyetlen egyértelmű mondattal jelezni a határt, nem is kell feltétlenül közvetlenül szembemenni az elkövetővel. A jó leállító mondatok határhúzások és nem újabb támadások. Például: „Ez nincs rendben.” „Ez már nem vicces.” „Én nem akarok ebben részt venni.”
Annak, akit bántanak, már egy tekintet, egy támogató mondat vagy egy egyszerű gesztus is sokat jelenthet a szorult helyzetben. Éreztessük és mondjuk is ki, hogy ami történik nem az ő hibája. Fontos, hogy lássa, mások elítélik, nem tartják viccesnek a bullyingot. Például: „Nem volt rendben, ahogy beszéltek veled.” „Nem a te hibád.” „Nem vagy egyedül.” Hasonló módon lehet jelezni online helyzetekben is, ha valami már átlép egy határt.
„Azért meséljük a történeteket, hogy ne csak meghallgassák őket, hanem valami elinduljon”
Nem ciki segítséget kérni!
A jó reakciók és a helyezetek felismerése tanulható. Ez az egyik fontos eleme minden kortárs segítő programnak. Lehet segítséget hívni, és ezzel is az áldozat mellé állni. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy tudjanak különbséget tenni árulkodás és segítségkérés között! Ha nem az a célom, hogy valakit bemártsak, neki rosszat okozzak, hanem hogy elhárítsak egy veszélyes helyzetet, az nagyon pozitív dolog. Sajnos túl sokszor hallják, hogy ne árulkodj vagy akár azt is, hogy oldjátok meg egymás között. Ez utóbbi azért veszélyes, mert ha nem tanították meg nekik az erőszakmentes konfliktus kezelést, ha nem látnak jó példát egy zaklatás leállítására, akkor kifejezetten rosszul is elsülhet a dolog.
A bullying mindig közösségi történet. Ahogy a kialakulásában is szerepe van a közösségnek, úgy a megszakításában is. Olyan biztonságos, elfogadó közösségeket kell teremteni, ahol senki nem érzi azt, hogy agresszióval, megalázással, mások lenyomásával kell megszereznie a biztonságot. És ahol senkinek nem kell egyedül megküzdenie olyan helyzettel, amely meghaladja az erejét.
„Ne legyen ciki segítséget kérni sem akkor, amikor téged bántanak, sem akkor, amikor egyedül nem mersz közbelépni. Fontos, hogy a gyerekek körül legyenek olyan felnőttek, akikben bíznak, és ismerjenek olyan lehetőségeket, ahol jelezhetik, ha egy helyzettel nem tudnak megbirkózni. Erre szolgálhat a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelkisegély-szolgáltatása is, ahol akár az ingyenes 116111-es telefonszámon szóban, akár a szervezet honlapján írásban lehet közösen gondolkodni bullyinggal kapcsolatos helyzeteken is. A szolgálat anonimitása fontos lehetőség lehet, de arra is van mód, hogy valaki adatokat adjon meg és konkrét segítség megszervezését kérje” – tanácsolja a szakember.
