előfizetésem
Hírlevél
Ha bántják a gyermeked, ez az első lépés amit megtehetsz, és nem az, hogy „üssön vissza”
Kezdődhet hajhúzogatással, bökdöséssel, majd ezek hamarosan ütésekké, rúgásokká fajulhatnak, a „vicces” megjegyzésekből, csúfolódásból pedig könnyen verbális bántalmazás lehet. A bullying sajnos napjainkban egyre több gyermeket érint: az UNICEF korábbi felmérése szerint a magyar tizenévesek 85%-a már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást, a megkérdezettek 66%-át pedig rendszeresen – akár napi szinten – érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak. Bár ilyenkor leginkább a középiskolás korosztály jut eszünkbe, valójában az agresszió már jóval korábban, az általános iskolás, óvodás közösségekben is megjelenhet.
A szülők gyakran azt érezhetik, hogy eszköztelenek, és mivel nincsenek jelen a konfliktusnál, nem tudják hatékonyan segíteni a gyermekeiket. Ezért amikor a kortárs bántalmazás egy közösségben felüti a fejét, a leggyakoribb reakció, hogy megpróbálják a többieket bántó, zaklató gyermeket távozásra bírni. Kovács Ildikó önvédelmi instruktor szerint azonban ez nem mindig hoz megoldást.
„Onnantól kezdve, hogy egy gyermek közösségbe kerül, vagy kiviszik a játszótérre és találkozik más gyerekekkel, őt érni fogják atrocitások. Ez elkerülhetetlen. Már egészen kicsi, bölcsődés korban lesznek mini konfliktusok, amelyekbe belekeveredik, és szépen lassan elkezdi megtanulni, hogy ezeket miként lehet megoldani. Aztán ahogy megy tovább az óvodába, iskolába, középiskolába úgy lesznek a kis civakodásokból komolyabb viták, durvább helyzetek” – mondja Kovács Ildikó önvédelmi instruktor, aki tizenöt éve tart speciális önvédelmi képzéseket és előadásokat iskolákban, de már az egész kicsi, óvodás korosztály számára is vannak foglalkozásai.
„Attól, hogy egy nehezen kezelhető gyermeket kivesznek a közösségből, a konfliktusok csak időlegesen szűnnek meg, mert utána jöhet egy másik problémás fiatal. Ezért fontos, hogy a saját gyermekünket is felkészítsük a közösségi élet konfliktusaira, segítsük őt abban, hogy ki tudjon állni magáért, és ne váljon könnyen áldozattá. Ez egy hosszú tanulási folyamat, ami a játszótéri homokozóban kezdődik, de végül eljuthatunk oda, hogy amikor már tinédzserként egyedül közlekedik, nyugodt szívvel engedjük el, mert a zűrös helyzeteket önállóan is megoldja.”
Egy osztálynyi magyar gyerek hal meg évente bullying miatt, és a tanárok nem mindig tudnak segíteni
A bullying kialakulása hosszú folyamat
A szakértő szerint a gyermek önbizalmát kell erősíteni, és elengedhetetlen, hogy otthon biztonságos közeg várja a kicsit. Fontos a megértés, a bizalmi viszony, hogy a gyermek merjen a problémáival a szülőhöz fordulni – ez folyamatos figyelmet igényel. A kortárs bántalmazás megelőzése és megoldása nem egyetlen atyai jótanácson múlik, és nem akkor kell lépni, amikor már nagy a baj.
„Bullyingról, iskolai zaklatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermeket rendszeresen, hosszabb időn keresztül éri szóbeli vagy fizikai agresszió, amit szándékosan követnek el ellene a társai. Tehát nem egyetlen atrocitásról van szó, hanem egy folyamatról, amelyben ő áldozattá válik a nála erősebb vagy dominánsabb iskolatársakkal szemben. Ez pedig sok-sok olyan konfliktushelyzetet feltételez, amit nem kezeltek megfelelően, nem oldottak meg, amelyekben az áldozat nem kapott megfelelő segítséget, és a bántalmazók nem lettek elmarasztalva. Ebben a közösség tagjainak, a szülőknek, és a pedagógusoknak egyaránt szerepe van” – hangsúlyozza Ildikó.
A gyerek biztonságérzetéhez ugyanis nagyon fontos, hogy a körülötte lévő felnőttek ne egymásnak ellentmondó üzeneteket adjanak, hanem összedolgozzanak. Az óvodában és az iskolában világos szabályrendszerre van szükség, amit a pedagógus következetesen képvisel, a szülő pedig otthon ezt megerősíti.
Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a körülötte lévő felnőttek nem hagyják magára a nehéz helyzetekben, akkor a későbbiekben is sokkal könnyebben mer majd segítséget kérni.
Elengedhetetlen, hogy a bántalmazó gyermek az első perctől kezdve egyértelmű visszajelzést kapjon arról – a pedagógustól, a szülőktől és a közösség tagjaitól – hogy amit csinál, az rossz. Ha ez elmarad, a probléma nagyon könnyen elhatalmasodik. Sajnos, sok esetben a bántalmazó gyermek egy másik közegben maga is áldozat, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Csúfoltak az iskolában? Nagy eséllyel felnőttként is befolyásolja a kapcsolataidat
A szemlélők szerepe
A szemlélők aktivizálása az egyik legerősebb megelőző eszköz: ha a gyerekek, pedagógusok vagy akár más felnőttek nem fordítják el a fejüket, hanem visszajelzést adnak és kiállnak az áldozat mellett, akkor az megállíthat egy rossz dinamikát. Ezért fontos, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, ha bántalmazást tapasztalnak, akkor azt jelezzék, még ha nem is velük történik. Sokszor a szemlélőket is megrázza, felzaklatja a helyzet, az agresszív megnyilvánulások félelmet keltenek bennük is – ezért fontos, hogy a bullyingról az egész közösség szintjén beszélgessünk.
„Sajnos gyakran előfordul, hogy amikor az áldozat visszaüt, mert egész nap piszkálták, szekálták, bökdösték a többiek, akkor végül ő kap büntetést, mert verekedett. Ez egy nagyon rossz stratégia, mert ezáltal azt érezheti, hogy végképp magára maradt, kiszolgáltatott és eszköztelen lett. A „mindegy ki kezdte” mondat a probléma szőnyeg alá söprése. Minden esetben ki kell vizsgálni, hogy mi történt pontosan, és ilyenkor kapnak kiemelt szerepet a szemlélők. Fontos, hogy ők aktívak legyenek, mondják el, hogy mit láttak, hiszen az már a konfliktus csúcspontja, amikor az egyik gyerek megüti, megrúgja, ellöki a másikat. Az, hogy mi vezetett el idáig, legalább ilyen lényeges” – figyelmeztet a szakértő.
Árulkodó jelek
Gyakori, hogy a gyermek szégyelli, hogy a társai bántják, és nem mer, vagy nem akar róla beszélni. Esetleg a bántalmazók megfenyegetik, ezért inkább hallgat, miközben súlyos fizikai és lelki sérüléseket szerezhet, traumatizálttá válhat. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a felnőttek már az első árulkodó jeleket felismerjék.
„Gyanúra ad okot, ha a gyermek viselkedése hirtelen megváltozik, pl. a korábban nyitott, közvetlen gyermek zárkózottá válik, vagy dühkitörései, kirohanásai lesznek. Előfordulhatnak éjszakai felriadások, rémálmok és bepisilés is - ennek oka, hogy a gyermekek a napközben őket ért traumákat többnyire éjszaka dolgozzák fel. Dadogás, tikkelés, körömrágás, hajtépkedés is megjelenhet, és egyértelmű jelzés, ha a gyermek nem akar iskolába menni, reggel vagy napközben rosszullétei vannak.”
A bullying nem egy rossz gyerekről szól, hanem az egész közösségről, amelyik hallgat
Az önvédelem nem egyenlő a verekedéssel
A bullying megjelenésekor gyakori reakció és tanács a szülők részéről, hogy „Bántanak fiam? Hát, akkor üss vissza!”. Kovács Ildikó szerint bizonyos esetekben jogos lehet a fizikai válaszreakció, ugyanakkor nem ez az első lépés, az önvédelem nem a visszaütéssel kezdődik.
Hiszen felnőttként sem keverünk le egyből egy pofont, ha valaki meglök az utcán, vagy ha piszkálódó megjegyzést kapunk a munkahelyen.
Nem véletlen, hogy Ildikó fizikai felkészítés mellett nagy hangsúlyt fektet a kommunikáció fejlesztésére, a mentális felkészítésre, és a pszichológiai háttérrel is foglalkozik. A gyerek önvédelme ugyanis jóval több, mint technika: önismeret, testtudatosság, magabiztosság, megfelelő verbális és nonverbális kommunikáció együttese. A cél nem az, hogy az egyik gyerek erősebb legyen a másiknál. Hanem hogy akit bántanak tudja, joga van kiállni magáért, képes legyen meghúzni a határait és tudjon segítséget kérni.
„Fontos, hogy a gyermek már az elején egyértelműen kifejezze, hogy ami vele történik, az neki rossz. Hiszen sokszor csak böködéssel, lökdöséssel vagy egy-két kellemetlen beszólással kezdődik a bántalmazás. Ráadásul egy kisiskolás még nem feltétlenül érzi a tettei a súlyát, így akaratlanul is túl messzire mehet. A zaklatást elszenvedő gyermek mondja ki hangosan, mi történik vele: „ne húzd a kabátom”, „ne vedd el, ami az enyém”, „ne lökdöss”.
Ez egyrészt figyelmeztetés, másrészt jelzi a szemlélők és pedagógusok felé, hogy áldozat szerepbe került. Mindeközben a gyermek testbeszéde is legyen egyértelmű: tolja el magától a támadót, és igyekezzen őt leszerelni – itt jönnek képbe a tanult önvédelmi mozdulatok. Fontos, hogy mindig kérjen segítséget, ám ha erre nincsen lehetősége – hiszen sok esetben mindez a tanárok háta mögött történik – akkor joga van fizikailag is megvédeni magát” – mondja az önvédelmi instruktor.
A kortárs bántalmazás minden korosztálynál másként jelenik meg, de a kisebb gyermekek lelkében ugyanúgy nyomot hagynak ezek a helyzetek, mint a kamaszokéban. Kovács Ildikó ezért óvodás kortól egészen tinédzser korig tart önvédelmi foglalkozásokat. Általános iskolákban a Békés Iskolák Program „Békés Harcos” moduljának részeként, testnevelési órák keretében tanít önvédelmi technikákat, valamint előadásokat is tart szülőknek, pedagógusoknak egyaránt.
Bullying nem csak az iskolában létezik, így ismerheted fel a valódi jeleit felnőttként is
Mindemellett az óvodás, kisiskolás korosztályt mesekönyvvel, mesekártyával, kirakóval és kártyajátékkal segíti. Ezek az oktatási anyagok hétköznapi szituációkon keresztül mutatják be azokat a helyzeteket, amelyekkel a gyerekek a közösségben naponta találkozhatnak. A rajzokon a konfliktushelyzetek jól érthető módon elevenednek meg, így azokat a szülőkkel vagy pedagógusokkal átbeszélve a kicsik megtanulják, miként kell helyesen cselekedni. A nagyobbaknak pedig képregényrajzoló füzetet dolgozott ki, ami segít a fiataloknak kreatív módon kifejezni és feldolgozni az iskolai konfliktusokhoz és a kortárs bántalmazáshoz kapcsolódó érzéseket.
Az online tér, mint bántalmazó közeg
A tinédzserek esetében a bántalmazás gyakran áttevődik az online térbe, és a cyberbullying még komolyabb pszichológiai és érzelmi károkat okozhat. A megalázó tartalmak gyorsan elterjednek, a fenyegetések és a megszégyenítés pedig az iskolán kívül töltött időben is folytatódik. Az internetes zaklatás elszenvedőinél súlyos depresszió és szorongás is kialakulhat, a folyamatos megaláztatás pedig sok gyermeket az öngyilkosságba hajszol.
„Az, hogy az online térben miként jelenünk meg, és ez alapján mások mit gondolnak rólunk, jelentős hatást gyakorol az önértékelésre, a társas kapcsolatokra, sőt a jövőbeli tanulmányi és munkahelyi lehetőségekre is. Ezért fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy az online tér nem játék, hanem ugyanolyan valóságos közeg, mint az iskola, a család vagy a baráti kör. A digitális világban könnyű elfelejteni, hogy a képernyő túloldalán is egy igazi ember ül, aki ugyanolyan érzékeny és sebezhető, mint mi magunk.
A kirekesztés, megalázás itt még súlyosabb, hiszen egy kép megosztása vagy egy komment kitörölhetetlen nyomot hagyhat maga után. A közösségi média tudatos használata ilyen módon nem csupán technikai készség, hanem egyfajta szociális és erkölcsi tanulási folyamat is, amiben nagyon fontos, hogy a felnőttek segítsék a fiatalokat” – mondja Kovács Ildikó, aki Kamasz a közösségi médiában – Digitális önvédelem címmel egy online kisokost is készített a szülőknek, ami az internetes zaklatás kezelésében nyújthat támogatást.
Szerencsére a téma napjainkban már nem tabu és számos segítő kezdeményezés indult a gyermekek védelmében, ilyen a NEM OKÉ kampány is, amely országos összefogásra bíztat, és a célja, hogy közösen lépjünk fel a kortárs zaklatás és érzelmi bántalmazás ellen.
