előfizetésem
Hírlevél
Bullying nem csak az iskolában létezik, így ismerheted fel a valódi jeleit felnőttként is
Bár a bullyingról hajlamosak vagyunk iskolafalak közé zárt problémaként tekinteni, a rendszeres megalázás, kiközösítés vagy hatalommal való visszaélés felnőttként is ugyanúgy bárkit érinthet! De honnan tudhatjuk, hogy nem egyszerű konfliktusról, hanem bántalmazásról van szó? Szakértők segítségével összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat az iskolai és a munkahelyi bullying felismeréséről és kezeléséről!
A konfliktusok az élet természetes részei ugyan, a bullying „hatásköre” azonban túlmutat egyszerű nézeteltérésen vagy rosszul sikerült kommunikáción. Ez egy ismétlődő, tudatos viselkedésforma, amely mögött (rendszerint) valamilyen hatalmi fölény vagy egyenlőtlen erőviszony húzódik meg. Bár másképp néz ki egy osztályteremben és egy irodában, a bullying jelei és a lehetséges megoldások között meglepően sok a hasonlóság.
Felismerésben a kulcs
„A gyerekek akkor ismerik fel, hogy bullying áldozatai vagy szemlélői, ha felismerik az erőszakot. Ritka, hogy ezt megnevezik, miközben ez a felismerés fontos lenne ahhoz, hogy segítséget tudjanak kérni,” – válaszolja Tóth Júlia Lilla, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai munkatársa arra a kérdésre, hogyan ismerheti fel egy gyerek, hogy hosszabb időn át tartó, szándékos, tudatos bántalmazó viselkedés, azaz bullying áldozata.
Miután a gyerekek helyzetfelismerése – korukból és tapasztalatok hiányából kifolyólag – gyakran nehézségekbe ütközik, érdemes a felnőtteknek (szülőknek és pedagógusoknak egyaránt) résen lenni, és figyelni az árulkodó jelekre. Ha számítunk rá, hogy a közösségben megjelenhet a kortárs bántalmazás, és tudjuk, mi a különbség a konfliktus, ugratás, viccelődés és a bántalmazás között, valamint nem bagatellizáljuk el a jelenséget, egyre könnyebb lesz felismerni az árulkodó jeleket!
Csúfoltak az iskolában? Nagy eséllyel felnőttként is befolyásolja a kapcsolataidat
„A szülők és a pedagógusok számára intő jel lehet, ha megváltozik az érintett gyermek viselkedése, kerüli például a közösségi programokat, romlik az iskolai teljesítménye, gyakran szorong, alvás-, vagy étkezési problémák gyötrik, esetleg alacsony önértékeléssel küzd.”
Kertész Lilla szervezetpszichológus, business coach szerint felnőttként sincs könnyebb dolgunk, ha (például) a munkahelyen szembesülünk a problémával. „A munkahelyi bullying ritkán olyan egyértelmű jelenség, mint amilyennek elképzeljük, ugyanis nem feltétlenül nyílt sértegetésről vagy rágalmazásról van szó. Charlotte Rayner, brit kutató rámutatott: a munkahelyi bántalmazás gyakran egy »szürke zónában« mozog. Megjelenhet viccelődés, kemény vezetői stílus vagy akár őszinte visszajelzés formájába csomagolva is. Éppen ezért az érintettek sokszor hónapokig – vagy akár évekig – sem azonosítják be, mi is történik velük valójában. Ennek – többek között – az is az oka, hogy a munkahelyi bullying nem egy általánosan ismert jelenség a munkahelyi közösségekben,” – magyarázza a szakértő.
A szervezetpszichológus hangsúlyozza, a bullying egyik sajátos, rendkívül alattomos tulajdonsága, hogy az érintettek idővel elkezdhetik
megkérdőjelezni a saját érzéseiket
és a valóság-érzékelésüket is. „A coaching-ok vagy konzultációk során többször is hallottam már az ügyfeleimtől a következő mondatokat: »Lehet, hogy túlérzékeny vagyok«, »Talán csak rosszul értelmeztem«, »Biztosan én reagálom túl«...” Kertész Lilla szerint ilyenkor egy egyszerű ökölszabály segíthet minket a felismerésben: ha egy egy viselkedés rendszeresen sérti a méltóságunkat, és emiatt tartósan romlik a közérzetünk vagy a munkateljesítményünk, akkor érdemes komolyan venni a helyzetet!
Ha szeretnénk megtudni, bullying áldozatai vagyunk-e, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést:
- Rendszeresen ugyanattól a személytől vagy csoporttól érkeznek bántó megnyilvánulások?
- Másokkal szemben is így viselkednek, vagy elsősorban engem érint a helyzet?
- A visszajelzések segítik a fejlődésemet a munkahelyemen, vagy inkább rombolják az önbizalmamat?
- Egyre gyakrabban érzem magam szorongónak, bizonytalannak vagy értéktelennek a munkahelyemen?
- Előfordult már velem, hogy elfelejtettek meghívni olyan megbeszélésekre, ahol egyébként helyem lenne? Ha igen, milyen gyakran fordult ez elő?
A bullying nem egy rossz gyerekről szól, hanem az egész közösségről, amelyik hallgat
Mit tehet az áldozat?
A felismerésen túl magától értetődően merül fel a kérdés: mit tehet az áldozat, ha bebizonyosodott számára, hogy „nem oké”, ami vele történik? „Az első és talán legfontosabb lépés, hogy ne maradjon egyedül a helyzettel,” – húzza alá Kertész Lilla. A szakértő egyúttal rámutat: a munkahelyi bullying kapcsán sokan abban reménykednek, ha elég jól dolgoznak, elég türelmesek vagy alkalmazkodók lesznek, akkor a probléma magától megoldódik. „A tapasztalatok és a kutatások ugyanakkor egyaránt azt mutatják, hogy a bullying legtöbbször nem a teljesítményről szól, hanem egy egészségtelen munkahelyi dinamikáról,” – magyarázza a szervezetpszichológus.
Ami a gyakorlati tudnivalókat illeti:
- A munkahelyi bullying egyik meghatározó jellemzője az ismétlődés, épp ezért érdemes lehet dokumentálni az eseteket (mi történt, mikor történt, kik voltak jelen, pontosan mi hangzott el...). A konkrét események feljegyzése segíthet felismerni a mintázatokat!
- Hasznos lehet egy külső, objektívebb nézőpontot kérni egy megbízható kollégától, vezetőtől, mentortól vagy szakembertől. Egy kívülálló sokszor tisztábban észleli a problémát, mint az a személy, aki hónapok óta benne van.
- Amennyiben biztonságos, úgy érdemes lehet asszertív módon visszajelezni a másik félnek. Például: „Kellemetlenül érintett, amikor a megbeszélésen viccet csináltál a munkámból. A jövőben szeretném, ha a visszajelzéseket négyszemközt beszélnénk meg!”
A fájdalmas élmények megosztása a gyerekeknél is rendkívüli fontossággal bír. Jó, ha a felnőttek (szülők és pedagógusok egyaránt) szoros bizalmi kapcsolatot ápolnak a gyerekekkel (például rendszeresen beszélgetnek velük), hiszen így nagyobb az esélye annak, hogy időben felismerik, baj van.
„Ezeken a beszélgetéseken szóba kerülhetnek azok a kérdések, amelyek nekik is fontosak – a tananyagon kívül! Ezzel elősegíthetjük azt, hogy – ha nem is az áldozat, de egy szemlélő – merjen jelezni nekünk arról, hogy valakit bántanak,” – magyarázza a szakértő, ezzel rámutatva az iskolai bullying felismerését leginkább megnehezítő hiedelemre, az „árulkodás” mítoszára. Tóth Júlia Lilla szerint az is megnehezíti a felismerést, hogy az elkövető sokszor kiváló manipulátor is egyben, konzisztensen figyel arra, hogy ne „bukjon le” a felnőttek előtt. Az áldozat és a szemlélők pedig csak ritkán kérnek segítségek, mert félnek, szégyellik magukat, vagy nem akarják, hogy rájuk ragasszák az „árulkodós” címkét.
Egy osztálynyi magyar gyerek hal meg évente bullying miatt, és a tanárok nem mindig tudnak segíteni
Szülőként egyértelműen a biztonságos, otthoni légkör kialakítása a legfőbb prioritás. „Ebben a légkörben hallgassuk meg, ne faggassuk és vegyük komolyan, amit mond, ne kérdőjelezzük meg és ne hibáztassuk a történtekért. Fontos, hogy tisztázzuk, hogy a bántalmazás “okától” függetlenül, senki nem érdemli meg a rossz bánásmódot, nekik is joguk van ahhoz, hogy biztonságban és jól érezzék magukat. Biztosítsuk róla, hogy együtt fogjuk megoldani a helyzetet. Nem érdemes megvárni, hogy súlyosbodjon.”
A szakértő szerint kiemelten fontos, hogy a gyerekkel együtt átbeszéljük, hogy az iskolával is együtt kell működnünk, hogy megoldjuk a helyzetet. „Ezt azonban csak akkor lépjük meg, ha erre a gyerek is felkészült és beleegyezett!” – húzza alá a szakértő.
Ami a probléma intézményes megoldását illeti, úgy a NEMECSEK Program szakmai munkatársa szerint az alábbiakat érdemes ilyenkor (szülőként és pedagógusként) figyelembe venni:
- A kortárs bántalmazásnál a megelőzés a legfontosabb! Legyen világos a gyerekek számára, hogy mik a csoportnormák! Mások bántása, zaklatása nem elfogadott viselkedés, ha megtörténik, az következményekkel jár.
- Legyen egy eljárásrend (gyerekvédelmi útmutató) az intézményen, szervezeten belül, aminek a lépéseit tudjuk követni az iskolai kortárs bántalmazás kezelésében is. Sok intézmény például már csatlakozott a NEM OKÉ Kampányhoz.
- Ha bántalmazás történik, azonnal állítsuk le, legyen következménye és felelősségre vonás. Ugyanakkor ne azonosítsuk a bántalmazót a tevékenységével, adjunk esélyt, hogy jóvá tegye és legyen esélye fejlődni!
- Az áldozat meghallgatása, megsegítése fontos eleme a kezelésnek.
- Az osztályfőnök és szükség esetén az igazgató bevonása a bántalmazás kezelésébe.
- Az áldozaton és a bántalmazón kívül fontos a szemlélők bevonása, mivel ők is érintettek és kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy egy esetleges későbbi bántalmazást leállítsanak, jelezzenek.
- A zaklató és az áldozat szüleinek értesítése, információ az iskola kezelési tervéről és együttműködés a resztoratív folyamatban.
- Kiemelkedő fontosságú az utánkövetés is. Érdemes feltenni a kérdést: milyen további teendők vannak az elkövetővel, áldozattal, a közösséggel kapcsolatban?
- Nagyon hasznos információkkal szolgálhat az is, ha magukat a diákokat kérdezzük meg arról, hogy mivel növelhetnénk a biztonságérzetüket.
Erőteljes színdarab hívja fel a figyelmet arra, a gyermekkori zaklatás nem múlik el nyomtalanul
Környezetváltás: menekülés vagy a túlélés záloga?
Bullying kapcsán nem elhanyagolható a közösség szerepe sem, hiszen a szemlélők – legyenek akár gyerekek, akár felnőttek – ugyanúgy kulcsszereplői a történetnek. Kertész Lilla szervezetpszichológus szerint a környezet reakciója jelentősen befolyásolja, fennmarad-e a bántalmazó viselkedés a munkahelyen, vagy nem. „A kutatások azt mutatják, hogy amikor a kollégák hallgatólagosan elfogadják a megalázó viselkedést, például nevetnek egy sértő viccen vagy úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna,
az gyakran megerősíti az elkövetőt.
Amikor viszont a közösség világos normákat képvisel, és jelzi, hogy az adott viselkedés nem elfogadható, jelentősen csökkenhet a bullying előfordulása,” – mutat rá a szakértő.
A kollégák segíthetnek például azzal, hogy tanúként megerősítik a történeteket, érzelmi támogatást nyújtanak és nem vesznek részt a kiközösítésben. „Az egyik legerősebb védőfaktor a munkahelyi pszichológiai biztonság érzése: az a tapasztalat, hogy az ember megszólalhat, kérdezhet vagy jelezhet problémákat anélkül, hogy ezért megszégyenítenék vagy megbüntetnék. Ha a bullying nem marad el, akkor érdemes lehet akár a HR segítségét is kérni.”
A csoportdinamika az iskola színfalai mögött is ugyanilyen fontossággal bír. Ha a gyerekek „félrenéznek, elfordulnak, vagy belenyugszanak” a történtekbe, az megerősíti az elkövetőt a viselkedése helyességében. Ha viszont a gyerekek kiállnak az áldozat mellett, segítséget kérnek vagy jelzik a problémát egy felnőttnek, csökkenthetik az ismételt bántalmazás esélyét.
Bár az iskolaváltás kézenfekvő megoldásnak tűnhet egy kilátástalan helyzetben, Tóth Júlia Lilla szerint az csak ritkán jelent valódi megoldást. „Miután a bullying az egész közösséget érinti, a probléma kezelésének is közösségi szinten kell megtörténnie,” – fogalmaz. A szakértő szerint a szereplők egyszerű kiemelése (mindenféle beavatkozások nélkül) a közegből gyakran csak újratermeli ugyanazokat a mintázatokat, magyarán valódi feloldás nem történik.
Kertész Lilla szervezetpszichológus szerint a felmondás nem kudarc, de nem is mindig az első lépés kell, hogy legyen. „Ideális esetben a szervezet felismeri a problémát és képes kezelni azt. Ha azonban a bullying tartósan fennáll, a vezetőség nem reagál, vagy maga is része a problémának, akkor a távozás teljesen legitim és egészséges döntés lehet.”
A szakértő szerint bár sok érintett úgy érzi ilyenkor, mintha vereséget szenvedett volna, pszichológiai szempontból gyakran épp az az önvédelem és az önbecsülés egyik legerősebb formája, amikor valaki felismeri, hogy egy adott környezet már többet vesz el tőle, mint amennyit ad. Hangsúlyozza: ilyen esetekben az első kérdés nem az, maradjak-e vagy menjek, hanem az, „Ebben a szervezetben van-e reális esély arra, hogy a helyzet érdemben javuljon?”. Ha erre hosszú ideje nem a válasz, akkor a távozás sokszor nem menekülés, hanem egy tudatos lépés egy egészségesebb szakmai környezet felé!
