előfizetésem
Hírlevél
Ez a kulcsa annak, hogy ne legyen egész életében áldozat, akit gyermekként bántottak
Sokan csak legyintenek a bullying szó hallatán, „majd kiheveri a rossz emléket”, „úgy is elfelejti idővel”, „éri még ettől komolyabb fájdalom is felnőttként” - mondják. Pedig a nem (jól) feldolgozott zaklatás, kirekesztés sebeit egy életen át is hordozhatjuk. Ugyanakkor hasznos erőforrás is lehet a későbbiekre nézve, ha a bántalmazott gyerek segítséget kap és talpra áll!
Az iskolai zaklatás, bántás, ledominálás széles skálán mozog a verbális piszkálódástól, a csoportból való kiközösítésen vagy a testszégyenítésen át a közösségi oldalakra kiírt „bárcsak meghalnál” – kommentekig, ezért a rövid-, közép- és hosszútávú hatásai is nagyon különbözőek lehetnek. És ebben nemcsak a bántalmazás súlyossága játszik szerepet, vagy az, hogy mennyi ideig tartott.
Dr. Szigeti Réka, egészségfejlesztő szakpszichológus, a Sulinyugi szakmai vezetője szerint az is számít, hogy a gyereknek milyen a megküzdési stratégiája, mennyire kap támogatást a családjától, és milyen egyéb nehézségek – például a szülők válása, lakóhelyváltás - vannak jelen az életében.
„A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a bullying nem „csak” egy kellemetlen, fájó emléket hagy maga után, hanem hosszú távon is befolyásolhatja a bántott gyerek önmagáról alkotott képét. A történtek után hajlamosabb azt hinni, hogy ő kevésbé értékes. Ugyanígy hatással van a másokba vetett bizalomra is. A bullying növeli többek között a szorongásos és depressziós tünetek későbbi megjelenésének esélyét. A legújabb vizsgálatok szerint akár évtizedekkel később is kimutathatók ezek a következmények nemcsak a mentális jóllét szempontjából, de kihat a foglalkoztatottságra, az életminőségre és bizonyos egészségi kimenetekre is” – mondja a szakember.
„Azért meséljük a történeteket, hogy ne csak meghallgassák őket, hanem valami elinduljon”
Sérül az önkép és a szerethetőség
A megbélyegzés kapcsán felmerülhet a kérdés, mikor ég rá jobban a bántalmazottra a címke: akkor, ha érez benne némi igazságtartalmat, azaz „betalált”, vagy akkor, ha éppen az ellenkezőjét érzi igaznak? Egyáltalán van köze az önmagunkról alkotott képhez, hogy mennyire fáj? Szakértőnk szerint nincs szerepe a valóságtartalomnak az okozott sérüléshez. Ilyenkor a szégyenérzet mellett az önértékelésen esik csorba. A gyerek azt érzi, hogy nem értékes, nem szerethető, vagy hogy a világ nem biztonságos, nem kapcsolódhat másokhoz.
„Áldozattá váláskor szakemberként szinte mindig hangsúlyoznunk kell, hogy nem az áldozat hibája, ami történt és a szégyen sem őt illeti – ez még felnőttkorban is így van. A gyerekeknél még sérülékenyebb az önkép, még kevésbé tudják kívülről nézni a velük történteket, ezért erőteljesebb hatása lehet a kívülről jövő, ismételt bántalmazásnak, függetlenül attól, hogy annak mi a valóságalapja” – figyelmeztet Dr. Szigeti Réka.
Így állíthatjuk vissza a megtépázott önbizalmat
Ha kiderül, hogy a gyerekünk bullying áldozatává vált, nyilván a lehető leggyorsabban szeretnénk neki segíteni. Mit tehet a szülő, hogy visszaépítse a sérült önbecsülését, biztonságérzetét? Ahelyett, hogy pánikolna, kiborulna vagy dühében az osztálycsoportba írna számonkérő stílusban, inkább legyen jelen támogatóan a gyerekénél.
„A bullying egyik legfájdalmasabb része ugyanis éppen az, hogy a gyerek azt érzi, egyedül maradt, ezért a feldolgozás első lépése, hogy megértessük vele, vannak olyan felnőttek, akik hisznek neki és mellette állnak. Elsőként tehát mindig vegyük komolyan, amit a gyerek mond. Köszönjük meg neki, hogy megnyílt, hiszen sok gyerek éppen azért hallgat, mert fél vagy szégyelli, hogy ez történik vele. Ne legyünk számonkérőek, ha kiderül, hogy régóta fennálló helyzetről van szó. A »Miért nem szóltál eddig?« kérdés helyett sokkal többet segít például: »Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned. Biztosan nagyon nehéz lehetett, és nagyon jó, hogy most segítséget kérsz. Itt vagyok melletted, és ha hasonló történik, kérlek, máskor is szólj bátran«” – javasolja Dr. Szigeti Réka.
Fontos kimondani azt is: nem ő tehet arról, hogy bántják, és segítséget kérni nem árulkodás, hanem önvédelem. Következő lépésként vonjuk be az osztályfőnököt, az iskolapszichológust vagy más segítő szakembert, de soha ne azzal kezdjük, hogy közvetlenül a másik gyerek szülőjét keressük meg.
Így kerülheted el, hogy bántalmazott gyermekből bántalmazó felnőtt legyél
„Egyrészt, bármilyen szerepben is érintett a gyerekünk – akár bántalmazottként, akár bántalmazóként, akár védőként vagy megfigyelőként –, szülőként nem láthatjuk át teljes egészében a közösség működését. Másrészt, ami a legfontosabb: a bullying sosem két vagy néhány gyerek magánügye, hanem közösségi helyzet. A cél nem pusztán a konkrét bántás leállítása, hanem egy olyan közeg kialakítása, ahol a gyerekünk és a többi gyerek is újra biztonságban érezheti magát” – figyelmeztet a pszichológus.
Persze leginkább a saját gyerekünkre van hatásunk, ezért segítsünk neki visszaépíteni az önbizalmát. Ehhez nem elég egyetlen nagy beszélgetés, sok apró tapasztalás szükséges. Erősítsük meg azokat a területeket, ahol fontosnak, sikeresnek és értékesnek élheti meg magát. Segíthet, ha megtanulja felismerni és megfogalmazni az érzéseit, és ha olyan barátokkal, felnőttekkel tölthet időt, akik mellett önmaga lehet.
Mikor a szülői segítség már nem elég
Egyénfüggő, ki mennyi idő múltán teszi túl magát a bullyingon. Számít az is, hogy meddig tartott, mennyire volt súlyos vagy nyilvános a bántalmazás, és milyen támogatást kapott közben a környezetétől. De fontos tisztában lenni azzal, hogy nem az idő dönti el, mikortól kell a gyereknek már túllennie a történteken és mikortól túlzás, ha beragad egy állapotba. Nem úgy működik a feldolgozás, mint a gyászfolyamatoknál, ahol van egy „türelmi idő”.
„Fontos különbség a gyászfolyamatokhoz képest, hogy míg egy szeretett személy elvesztése, vagy egy szakítás fájdalma az élet természetes velejárói lehetnek, addig a bullying nem. Bármennyire is gyakori jelenség, nem tekinthető a gyerekkor »normális részének«, amit egyszerűen el kell viselni. Egy gyereknek nem feladata megtanulni együtt élni azzal, hogy egy közösség rendszeresen megalázza vagy kirekeszti” - figyelmeztet a szakértő.
Akkor van szükség szakember segítségére, ha a történtek akadályozzák a gyermek mindennapi életét. Ha tartósan szorong, nem akar iskolába menni, visszahúzódik, elveszíti az érdeklődését korábbi örömforrásai iránt, romlik az alvása vagy az önmagáról alkotott képe. Ez még nem azt jelenti, hogy „nagy baj van”,
de jobb egy feleslegesnek bizonyuló konzultáció, mint hónapokig egyedül maradni a bizonytalansággal.
Ha bántják a gyermeked, ez az első lépés, amit megtehetsz, és nem az, hogy „üssön vissza”
Gördülékeny iskolaváltás és újrakezdés
Ha a pedagógusok és a vezetőség bevonása ellenére sem sikerül biztonságos közeget teremteni az osztályban, van, hogy az szolgálja leginkább a gyerek érdekét, ha kivesszük a mérgező közegből. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne megtépázott önbizalommal kerüljön be az új osztályba, nehogy újra céltáblává válhasson. Szakértőnk szerint így lehetünk ebben a gyerek segítségére.
- Ne csak fizikailag kerüljön át az új közösségbe, hanem lelkileg is kapjon lehetőséget az újrakezdésre. Ehhez fontosak a hétköznapi pozitív tapasztalatok: erősítsük meg azokat a kapcsolatokat és tevékenységeket, amelyekben jól érzi magát.
- Az új iskola vagy osztály kiválasztásánál ne csak a hírnevet vagy az eredményeket nézzük, hanem azt is, milyen a közösség kultúrája, hogyan áll a pedagógus a gyerekek közötti kapcsolatokhoz.
- A gyerekünk felé úgy tálaljuk a váltást, hogy ne kudarcként élje meg. Mondhatjuk például ezt: „Nem azért kellett új osztályt keresnünk, mert veled van baj, hanem azért, mert mindenkinek joga van olyan helyen lenni, ahol biztonságban, elfogadva és önmaga lehet.”
- És hogy milyen mélységig avassuk be az új közösséget abba, miért váltottak, mi történt a gyerekkel? „Kerüljük el, hogy a gyerekünk története címkévé váljon, amit magával visz az új közösségbe. Ugyanakkor a trauma-informált szemléletből tudjuk, hogy a környezet jobban tud támogatni, ha érti a viselkedés mögötti tapasztalatokat. Ezért az osztályfőnöknek vagy az iskolapszichológusnak érdemes tudnia a történtekről, de nem szükséges, hogy az egész osztály részletesen megismerje azokat. És az is fontos, hogy a gyereknek is legyen beleszólása abba, kinek és mit szeretne elmondani. Érezze, hogy az ő története felett neki is van kontrollja” – javasolja a szakember.
A helyzettel való megküzdés nyeresége
Végül az is nagyon lényeges, hogy láttassuk meg vele, hogyan segítheti a bullyinggal való megküzdés hosszabb távon. Figyeljünk rá, hogyan raktározza el a történteket a gyerekünk és mit tud profitálni belőle, hogyan fordíthatja a javára.
A történtek részei maradnak az életének, de nagyon nem mindegy, milyen történetté áll össze!
A pszichológiai kutatások szerint az, ahogyan értelmezzük az eseményeket, hatással van arra is, hogyan tudunk később megküzdeni hasonló helyzetekkel. És ehhez nem kell kisebbíteni a bántás mértékét vagy pozitív színben feltüntetni a bullyingot. Inkább ébresszük rá kérdésekkel a gyereket arra, hogy ő maga is meglássa a saját erőforrásait és hogy mit nyert a helyzettel való megküzdésből: „Mi segített neked ebben az időszakban?”, „Ki volt melletted?”, „Mire jöttél rá?”, „Mit tanultál abból, hogy segítséget kértél?”, „Mire vagy most büszke magaddal kapcsolatban?”.
Ezek a beszélgetések nem törlik el a történteket, de segíthetnek abban, hogy az áldozat ne a bántalmazás alapján határozza meg önmagát, hanem azt is észrevegye, hogyan tudott megküzdeni egy nagyon nehéz helyzettel. Ez pedig végső soron a rugalmas alkalmazkodóképességét növeli.
A Sulinyugi közelgő programjáról, egy rendhagyó tanévnyitóról szülőknek és pedagógusoknak itt tudhatsz meg többet.
