előfizetésem
Hírlevél
A feng shui szerint az otthonod jobban hat a hangulatodra, mint hinnéd
Ha városban élsz, akkor valószínűleg az időd legalább 80-90%-át te is épületek belsejében, vagy épületek között közlekedve töltöd nap mint nap. Vajon hogyan befolyásolja a pszichés és idegi működésünket az épített környezet formavilága?
A neuro-építészet (vagy más néven az építészet neuroesztétikája) egy modern interdiszciplináris tudományterület, amely a pszichofizika, a kognitív neurobiológia, a környezetpszichológia, valamint az esztétika tanulmányok eredményeit vizsgálja olyan szempontból, hogy a különböző terek és építmények nyújtotta ingerek milyen hálózatokat aktiválnak az idegrendszerünkben. A feng shui szerint a neuroesztétikának márpedig eléggé sok köze van ahhoz, hogyan érezzük magunkat az otthonunkban.
A neuro-építészet és a neuroesztétika eredményei közelebb tudnak juttatni minket egy olyan közös tudáshoz, ami azt a nemes célt szolgálhatja, hogy a jövő építészete és várostervezése egyre tudatosabban törekedjen arra, hogy az emberek pszichológiai jóllétét és esztétikai élményét támogató tereket alakítsanak ki, a szimpla funkcionalitás és költséghatékonyság figyelembevételén túl.
Az esztétikai élmény ugyanis nem csupán egyfajta „hab a torta tetején", ami jó, ha van, de elhanyagolható a jelentősége: a neuroesztétikai és neuroépítészeti tanulmányok rávilágítanak arra, hogy az esztétikai élmény hatására aktiválódó neurális hálózatok kulcsfontosságú szerepet töltenek be az egészséges idegrendszeri működésben! Az esztétikai élmény tapasztalása mindennapi emberi szükséglet, többek között a biztonságérzet, a közösséghez tartozás élménye, a motiváltság, a fenntartott figyelem, érzelemszabályozás és a csökkent stresszhormon-szint megőrzése szempontjából.
Az ellenérzetet kiváltó vizuális ingerek viszont a fenyegetettség és szorongás élményét erősítik fel, az autonóm idegrendszer „üss vagy fuss" üzemmódját aktiválják, miközben sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy pontosan mitől érezzük magunkat rosszabbul bizonyos terekben, mint máshol. Érdekesség, hogy számos neuro-építészeti tanulmány hívja fel a figyelmet olyan környezetpszichológiai problémákra, melyekre a Feng Shui ősi hagyománya már évezredek óta gyakorlati megoldásokkal szolgál.
Összegyűjtöttünk 5 olyan fő irányelvet, melyek tekintetében a modern tudományos eredmények és az ősi feng shui hagyománya egy irányba mutatnak.
16 feng shui hiba, ami észrevétlenül ronthatja az otthonod energiáit
A lekerekített formák jobbak, mint a szögletesek
A feng shui „mérgező nyilaknak" nevezi az éles, hegyes, szögletes formák csúcsait. A hagyományos terminus szerint a "csí", a kozmikus életerő áramlása akadályokba ütközik, ha túl sok "mérgező nyíl" van a térben.
Anjan Chatterjee, a kísérleti neuroesztétika és neuro-építészet egyik kiemelkedő kutatója több tanulmányában is arra a következtetésre jut, hogy a kerekített vagy hullámos (úgynevezett kurvilineáris) formák az agy jutalmazó-központjait és az esztétikai értékelő rendszerek hálózatait (aesthetic appreciation networks) aktiválják, míg a szögletes és hegyes (rektilineáris) struktúrák a félelem-feldolgozás központjait és a veszély-jelző szaliencia-hálózatokat mozgósítják.
Persze nem minden esetben, hiszen ha például egy tábla csoki és egy óriáskígyó látványáról van szó, akkor az eredmény éppen ellenkezőleg alakulhat. Viszont ha az épített környezet kontextusában maradunk és azonos típusú tárgyakat, struktúrákat hasonlítunk össze - például szögletes asztalt és kerekded asztalt, vagy szögletes lépcsősort és kurvilineáris lépcsősort - olyankor az esetek döntő többségében inkább az ívelt formákra reagál jobban az idegrendszerünk.
A kilátás-menedék elmélet, avagy miért fontos az uralkodói pozíció
A feng shui terminusában „uralkodói pozíciónak" (command position) nevezzük azt a helyzetet, ahonnan rálátunk az összes ajtóra és ablakra, előttünk tágas tér van, mögöttünk pedig stabil fal található. A Feng Shui szerint így érdemes elhelyezni az ágyat a hálószobában, az íróasztalt a dolgozószobában, a tűzhelyet a konyhában: uralkodói pozícióban, ahonnan rálátásunk van minden potenciálisan hozzánk közeledő ingerre.
A „kilátás-menedék elmélet" (prospect-refuge theory) Jay Appleton nevéhez fűződő környezetpszichológiai fogalom, amely evolúciós szempontból közelít ahhoz a kérdéshez, hogy miért érezzük magunkat nagyobb biztonságban és miért teljesítünk jobb eredményekkel a kognitív készségeket igénylő feladatokban az úgynevezett „uralkodói pozícióban", vagyis amikor nincs mögöttünk ajtó, nincs mögöttünk ablak, és nem egy fallal szemben helyezkedünk el.
Mivel az agyunknak így nem kell a háttérben folyamatosan a „túlélésre" és a rejtett veszélyek monitorozására fókuszálnia, felszabadulnak a kognitív kapacitások. Ez közvetlenül vezet a jobb koncentrációhoz és a hatékonyabb feladatmegoldáshoz, vagy a nyugodtabb alváshoz. Az elmélet alkalmazása kulcsfontosságú lehet például az egyterű irodák és tantermek tervezésénél, mivel az ilyen terek természetükből adódóan gyakran alááshatják a dolgozók vagy tanulók biztonságérzetét és kognitív teljesítő-képességét.
Miért nem működnek a klasszikus rendrakási tippek ADHD-val?
Minél zöldebb, annál jobb
A Feng Shui szempontjából alapvetés, hogy ha élő növényekkel, természetes anyagokkal, természetben előforduló színekkel és formákkal, vagy akár csak tájképekkel és növényeket ábrázoló műtárgyakkal rendezünk be egy teret, akkor jobb lesz a csí áramlása, valamint az őselemek harmóniája a térben. A dúslevelű élő növények „aktiválják a Bágua-életterületeket", vagyis a hagyomány szerint jószerencsét, prosperitást és sikereket hívhatnak be az életünkbe.
A biofília elméletet Edward O. Wilson írta le először azon kutatási megfigyelései alapján, hogy az emberben ösztönös vonzalom van a természeti elemek iránt, a hiányuk pedig romboló hatással van az idegrendszerünkre és a pszichénkre: a betonba zárt városi élet gyengíti a fizikai és mentális jóllétet. A mesterséges anyagok, fények, színek és formák a steril terekben rosszabb közérzetet és magasabb stresszhormon-szintet eredményeznek, ezáltal számos kognitív funkció sérülése is kimutatható.
A fűzöld színű falak például már önmagukban is sokkal jobban képesek támogatni a kognitív teljesítményt és a kiegyensúlyozott közérzetet, mint a fehér vagy szürke falak.
Rendezett tér, rendezett elme
Anjan Chatterjee neuroépítészeti tanulmányai szerint az esztétikai élményt kiváltó terek három fő dimenziója a koherencia, a figyelemfelkeltés (fascination) és az otthonosság. A koherencia nem csupán az általános értelemben vett rendezettségre utal, hanem például a színharmóniára és a térben lévő elemek tulajdonságainak könnyű mentális kategorizálhatóságára is. A figyelemfelkeltő terek tulajdonsága, hogy van bennük valami szokatlan, valami érdekes, amit fel akarunk fedezni. Az otthonosság pedig a kényelem és a biztonság érzetét nyújtja.
Egy esztétikailag gyönyörködtető tér jellemzője, hogy egyszerre koherens (logikusan rendezett és színharmóniát keltő), rendelkezik néhány különleges, figyelemfelkeltő elemmel is; továbbá otthonosságot és nyugalmat áraszt. Ilyen térben az idegrendszerünk egyszerre kapja meg a biztonság és a felfedezés élményét. A rendezettség és kiszámíthatóság csökkenti a környezet feldolgozásához szükséges kognitív terhelést, miközben a változatosság és az érdekes részletek fenntartják a figyelmünket és kíváncsiságunkat: az ismerősség és az újdonság, a nyugalom és az inspiráció egyensúlyát teremti meg.
Ezzel szemben a túlzottan ingergazdag, kaotikus érzetet keltő és kényelmetlen terek kognitív túlterhelést, növekedett stresszhormon-szintet, veszélyérzet kialakulását eredményezhetik. A Feng Shui nyelvén úgy mondjuk: a csí harmonikus áramlása akadályokba ütközik.
Az analógiás értelem-társítás gyönyörködtet
Az idegrendszerben az esztétikai élmény érzékszervi, érzelmi és jelentésalkotó szinten egyaránt megvalósul. Ezt a három, egymással kölcsönhatásban álló rendszert nevezik a neuroesztétikában „esztétikai triádnak”. Az érzékszervi feldolgozás elsősorban az úgynevezett bottom-up folyamatokra épül: a külső inger perceptuális tulajdonságai (például a színek, formák, arányok) közvetlenül befolyásolják az észlelésünket és az érzelmi értékelésünket.
A harmadik komponens, az értelem-társítás vagy jelentésalkotás rendszere jelentős részben top-down feldolgozáson alapul: előzetes tudásunk, emlékeink, kulturális hátterünk és személyes asszociációink kontextusában értékelünk valamit esztétikailag – még akkor is, ha az adott dolog vizuálisan önmagában nem feltétlenül szemet gyönyörködtető. A Feng Shui térszemléletében számos szimbolikus analógiával találkozhatunk.
Például az égtájak nem pusztán földrajzi irányok: különböző őselemek, színek, számok, trigramok, évszakok, testrészek, családi szerepek, bolygók és mennyei őrzők kapcsolódnak hozzájuk. Így egy térbeli irány egy egész jelentéshálózat csomópontjává válik. Az analógiás gondolkodás a világ különböző jelenségei között rejtett strukturális és szemantikai kapcsolatokat térképez fel. Ennek révén gazdagabbá válhat a környezet mentális reprezentációja: egy tárgy vagy tér nem pusztán érzéki tulajdonságok összességeként, hanem egymással összekapcsolódó jelentések hálózataként jelenhet meg.
Az ilyen jelentésgazdag környezet nagyobb teret adhat a top-down feldolgozásnak, és ezáltal komplexebb, mélyebb és személyesebb esztétikai élményhez járulhat hozzá.
