előfizetésem
Hírlevél
Az emberek többsége két hét után feladja az edzést, és ennek egyszerű oka van
Gyakran fogadjuk meg, hogy holnaptól új életet kezdünk, lefogyunk, izmot pakolunk magunkra, és egészségesen fogunk élni - például év elején, nyár közeledtével, vagy valamilyen fogadalom kapcsán. Azonban a statisztikák szerint néhány héten belül a lendület alábbhagy, a motiváció elveszik, a kezdeti lelkesedést pedig szépen lassan felváltja egy csendes lemondás, hogy erre nincs időnk és energiánk. Miért van ez így?
A legtöbb esetben nem a szándék a hibás, hanem sokkal inkább az a struktúra, amibe az emberek ilyenkor belelépnek - a legtöbb edzésterv ugyanis nem egy átlag dolgozó anya vagy apa életére van szabva. Sokkal inkább olyan hétköznapokra, ahol nincsen túlóra, nincs kialvatlanság, gyermek, mentális kimerültség vagy éppen főzés és takarítás. Egy olyan világra, amely csak kevesek számára létezik.
A túlterheltségből fakadó lemondás
A modern élet egyik legnagyobb problémája, hogy miközben minden az egészségünkről szól, gyakran túlterhelésbe hajszol bennünket.
A legtöbb esetben csak azt halljuk, hogy nem fájhat, nem lehetünk fáradtak, „erre mindenkinek van ideje és energiája”. Mintha a szenvedés a fejlődés egyetlen lehetséges útja lenne. Az edzéstervek jelentős része azonban már az első hetekben irreális terhelést ír elő. Heti öt-hat edzés, magas intenzitás, minimális pihenőidő - mindez egy olyan ember számára, aki korábban maximum a buszig sétált el rendszeresen.
Ez nem fejlődési ív mutatója, hanem egy meredek szakadék pereme, ahol egy darabig kitartunk, de aztán lezuhanunk. A testünk ugyanis nem egy gép. Valóban képes adaptálódni a helyzetekhez, de csak akkor, ha megkapja a megfelelő regenerációt. Ennek hiányában fáradtságot érezhetünk, majd elkezd romlani a teljesítmény, végül pedig jelentősen megnő a sérülésveszély.
Kiderült, hogy a fogyásnál a genetikánk vagy az akaraterő számít jobban
Az egyéni különbségek figyelmen kívül hagyása
Az edzéstervek fő hibája az, hogy nincsenek személyre szabva. Pedig minden test más, nem ugyanúgy reagálunk a terhelésre, a mindennapi stresszre, és nem is egy az energiaszintünk sem. Hiszen van, aki nyolc órát ül az irodában, míg más fizikai munkát végez 10-12 órában. Egyesek stressz-szintje krónikusan magas, míg mások kiegyensúlyozottabb életet élnek. Ezek a tényezők mind hatással lehetnek arra, hogy ki mennyit bír el, ennek ellenére az említett élethelyzetek ritkán jelennek meg a programokban. Az tény, hogy az univerzális edzésterv kényelmes, azonban olyan, mint egy konfekcióruha: valakire jó lesz, míg mások számára szorít vagy éppen lötyög.
Azt is meg kell érteni, hogy a sport nem sprint, hanem maraton. Igaz, hogy ezt gyakran mondják, mégsem alkalmazzák. Itt is igaz azonban, hogy az egyéni különbség nagy hatással van arra, hogy ki és mennyi idő alatt képes fejlődni. A legtöbb program rövid távú eredményekre fókuszál: gyors fogyás, látványos izomnövekedés, drasztikus változás. Ezek az ígéretek bárki számára csábítóak lehetnek, de gyakran fenntarthatatlanok. Sosem az a kérdés tehát, hogy mit lehet elérni hat hét alatt, hanem az, hogy mi az, ami fenntartható hat hónap vagy hat év után is.
Az a terv, amely nem illeszkedik az élet mindennapi ritmusához, előbb vagy utóbb szétesik.
A kudarc pszichológiája
Amikor valaki felad egy edzéstervet, hajlamos azt személyes kudarcként értelmezni. Pedig sok esetben nem az adott személy bukik el, hanem a rendszer, amely irreális elvárásokat támaszt elénk. A kudarcélmény ráadásul sokakban mély nyomot is hagy. Csökkenti az önbizalmat, hosszú távon elriaszt bennünket a mozgástól, ráadásul még saját magunkat is elkezdjük okolni, hiszen ennél többre vagyunk képesek - legalábbis ezt gondoljuk. A végeredmény pedig egy olyan körforgás kialakulása, amelyben egyre nehezebb és nehezebb lesz újrakezdeni a sportolást.
A megoldás? Rugalmas és adaptív edzésterv kialakítása, követése. Fontos, hogy tudjuk: ezek nem merev szabályokra épülnek, csak figyelembe veszik az aktuális állapotot, és lehetőséget adnak a módosításra. A hangsúly tehát a következetességen van, nem azon, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Egy kihagyott edzés sosem kudarc, hanem az élet velejárója. Lehetünk az adott nap fáradtabbak, túlórázhatunk, ami miatt nem jutunk el az edzőterembe, de előfordulhatnak egyéb váratlan események is.
A cél nem az, hogy minden nap maximálisan teljesítsünk, hanem az, hogy a mozgás hosszú távon legyen jelen az életünkben.
„A netes edzésprogramok nagy része nem tartható hosszú távon. Egyszerűen kevés olyan szakember van, aki hosszú távon gondolkodna. A programok inkább a piac letarolására épülnek és úgy vannak vele, hogy egy év múlva úgyis megveszik újra.” - mondta el Sasa, a Beyond The Motion alapítója. A szakember azonban hozzátette: fogyasztói oldalon sem elvárás a hosszú távon gondolkodás. „A 20-30 napos program még oké. Legyen szép a neve, hogy villogni lehessen vele a közösségi médiában, legyen minden edzés olyan, hogy brutális izomláz legyen, extrém diéta, hogy pár hét alatt már 5-10 kilóval kevesebbet mutasson a mérleg. A probléma, hogy az emberek a leadott kilók nagy részét visszahízzák. Ráadásul az, hogy főleg izomból fogynak, senkit sem igazán érdekel.”
A világ legfurcsább fitnesztrendjei között előkelő helyen van a zsírtörő ketrec és kecskejóga is
Az edző kiemelte, hogy tudatosnak kell lennünk. Olyan programokat keressünk, olyan szakértőktől kérjünk segítséget, amit és akit hosszú távon is tudunk követni. Az a jó edzésterv, amit be tudunk illeszteni a mindennapjainkba. „Ha mindenki így tenne, sokkal kevesebb lenne a csalódás is. Hiába akar ugyanis valaki 20-25 éves fitneszmodelltől edzéstervet, vagy akarod őt követni, ha te egy 35 éves anyuka vagy. Neki az egyetlen dolga, hogy edzésre megy, figyel az étkezésére, esetleg edzést tart. Ezzel szemben Te egyensúlyozol a gyermek programja, a közös idő, a munka és a háztartás között.”
Mikor kell váltani?
Az egyik legnehezebb kérdés, hogy mikor van szükség az edzésterv módosítására? Sokan ugyanis túl korán adják fel, mások viszont túl sokáig húzzák, ragaszkodnak egy már nem működő rendszerhez. A test azonban jelez. A tartós fáradtság, a stagnáló vagy romló teljesítmény, valamint a motiváció elvesztése mind intő jelek lehetnek. Ezek nem gyengeségre utalnak, hanem arra, hogy a jelenlegi terhelés nincs összhangban a kapacitásunkkal. A változás ebben az esetben nem vereség, hanem egy olyan nézőpont, egy olyan folyamat, amelynek köszönhetően sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
A sikeres program fő jellemzője a realitás. Nem ígér csodát, cserébe figyelembe veszik a sokszor igen komplex életünket - a káoszt, a bizonytalanságot, a váratlan helyzeteket. „Egy személyre szabott program esetében a szakember számol azzal, hogy az adott személynek mikor van ideje edzeni, mikor van több munkája, esetleg olyan elfoglaltsága, ami szintén igénybe veszi fizikailag és mentálisan.
Arra az időre pedig pihenő napot ad az edzésben. Egy sablon program esetén ott vannak az edzések, betesszük őket egy órarendbe, ahogy szerintünk az ideális lenne, de nem tudjuk figyelembe venni, hogy adott napon nem fog tudni mondjuk edzeni.” - teszi hozzá, majd jelzi, hogy ettől függetlenül egy sablon program is lehet nagyon hatékony. Nem azon múlik a siker, hogy 1-2 edzés kimarad-e egy 30 napos periódusban.
Sasa beszélt arról is, hogy nem csak az edzésterv a fontos: „Étrend esetében egy jelentősebb fogyás és/vagy izomtömeg gyarapodás után mindenképp érdemes újrakalibrálni az étrendet.” Hogy miért? Mert, amikor több rajtunk az izom, fogyunk és többet mozgunk, akkor több energiára, más tápanyagokra is szükségünk lehet. Lényeges tehát, hogy ne csak kizárólag a sportra figyeljünk, hanem az étkezésünkre (és a pihenésünkre) is. Csak így lehet tartós a siker.
Mert végső soron nem az a kérdés, hogy meddig bírjuk, és milyen gyorsan fogyunk le. Hanem az, hogy képesek vagyunk-e úgy mozogni, hogy közben marad erőnk az életre, a mindennapokra, a munkára, a gyerekekre.
