előfizetésem
Hírlevél
Jennifer Aniston esküszik rá, én az életemért küzdöttem az első barre órámon
Kívülről kecses balettmozdulatok, belülről remegő combok és égő farizmok. Röviden így lehetne összefoglalni az első találkozásomat azzal a mozgásformával, amelyre egyre többen – köztük Taylor Swift és Jennifer Aniston is – esküsznek a közösségi médiában és azon túl. Bár azt hittem, könnyedén túlleszek az első barre órámon, már az első percekben rájöttem; az elvárásaimnak és a valóságnak csak kevés köze van a valósághoz!
A huszadik percben úgy éreztem, ezt simán bírni fogom, a harmincadikban már azért imádkoztam, hogy a barátnőm (akit „szenvedjünk együtt” alapon magammal cipeltem) az edzés után is a barátom maradjon. Kipróbáltam az új wellness őrületet, a barre-t, amely nem csak izomlázat okozott, hanem a kitartásomat is jócskán próbára tette!
A népszerűség ereje
#pilatesprincess, #barreprincess. Csak kettő, azon hashtagek közül, amelyek az elmúlt időszakban tömegével lepték el a közösségi média berkeit. A pilates és annak „kis testvére”, a barre edzések elképesztő népszerűségnek örvendenek, mondhatni igazi („must try”) trenddé váltak; a meghatározott márkájú cicanadrágban, keresztpántos táskával az oldalukon, matcha teával a kezükben órákra rohangáló lányok a #pilatesgirl esztétika elkötelezett hívei és két lábon járó hirdetőfelületei is egyben.
Ugyanakkor bármennyire furcsán (és valljuk be, bármekkora előítélettel) is néz rájuk az ember, ezek a lányok (nők és asszonyok) tényleg tudnak valamit! Leszámoltak ugyanis azzal a (kétezres évek elejére nagyon is jellemző fitnesz-hiedelemmel), miszerint az edzés büntetés. A „no pain no gain” (fájdalom nélkül nincs eredmény – szerk.) kultúrája szerencsére mára a múlté: legtöbben azért látogatják az órákat, hogy jól érezzék magukat a bőrükben és – ha csak kis időre is – újra összekapcsolódjanak a testükkel. Én legalábbis (több mint száz pilates órával a hátam mögött) ezzel a céllal vágtam neki egy barre próba-órának. Nem bántam meg!
Nemcsak a tested, a lelked is hálás lesz, ha pilatesre jársz: mutatjuk, miért
Tükröm, tükröm, mond meg nékem...
Az összekapcsolódás abban a pillanatban megtörténik, hogy az ember lánya belép a terembe és szembe találkozik a saját tükörképével; a barre órák ugyanis (legtöbbször) egy balett teremben zajlanak, ami azt jelenti, hogy a falak nagy részét tükrök fedik, a tükrök előtt pedig klasszikus balett rudak várják az érkezőket. Nem véletlenül! A barre ugyanis a balett, jóga és pilates szerelemgyermeke.
Az edzések főképp izometrikus gyakorlatokból állnak és magas ismétlésszámú mozgásokkal (amelyek leginkább a lábakat, farizmokat és karokat célozzák meg) operálnak. Mindez fejleszti az erő- és állóképességet, de az egyensúlyérzék, a testtartás és a kecsesség is javítható általa. Mostanra egyébként ott tartunk, hogy már a barre-nak is számtalan formátuma létezik: míg a Power Barre egy blokkokra bontott, tudatosan felépített edzést takar, intenzív kiseszköz-használattal megfűszerezve, addig a Flow Barre egy lendületesebb, balettosabb verzióval kecsegtet. (Én egyébként az utóbbin vettem részt.)
Bár az átlaghoz képest edzettnek mondhatom magam, a kecsesség írmagja is eltűnt a mozdulataimból a nagyjából tízperces bemelegítést követően. Az angyalarcú oktató (aki egyébként képzett balerina) „laza kezdésnek” címkézett átmozgatásának végén patakokban ömlött rólam a víz, nem beszélve a barátnőmről, aki
hova az Istenbe hoztál” arckifejezéssel fújtatott rám a tükörből.
Amennyire ártatlannak tűnik ugyanis a balerinák mozgásformája, belülről épp annyira pusztító: a bemelegítést követő, megfeszített végtagokkal végzett lábemelgetések többek (így például a saját) türelmem (és állóképességem) is kikezdték. A vérprofi társaim – akik között képzett instruktorokat és sportolókat is felfedeztem – azonban nemhogy nem adták fel, hanem bokasúllyal nehezítettek az egyébként is kihívásokkal teli ismétléseken. (A barre edzésen számtalan eszköz, így például pilates labda, bokasúly, kézisúlyzó, heveder és súlyzórúd is használható. Az eszközhasználatot jelentősen megkönnyíti, hogy azok mindegyikét kedves logókkal látják el, amelynek betűi a mozgás közben összefolynak az ember szeme előtt.)
A yin jóga lenne az érzelmi és testi blokkok feloldásának kulcsa?
A magam részéről maradtam a „súlytalan” állapotnál, de a magas ismétlésszámok még így is próbára tették a far- és combizmaim tűrőképességét. A harmincadik perc környékén úgy érzékeltem, nemcsak én vagyok ezzel így: a kezdeti elszántságot a „csak éljük túl” csoportos lihegése váltotta fel, itt-ott felbukkanó nevetésekkel tarkítva, amikor valaki elvesztette az egyensúlyát, vagy épp másik lábát emelgette az egyik helyett.
Autópilóta üzemmód ki
Tény ugyanis, hogy a barre edzés nemcsak az ember izomzatát, hanem az agyat is jócskán lefárasztja! A „törzsből mozogj”, „érezd a farizmodat dolgozni”, „lágyan ejtsd le a vállaidat”, vagy „húzd be a köldököd a gerinc felé” instrukciók mind az agy-izom (angolul mind-muscle connection néven emlegetik) kapcsolatot hívatottak erősíteni, magyarán, hogy mozgás közben tudatosan figyeljünk oda arra, melyik izmunkkal dolgozunk ahelyett, hogy lendületből, utasítás-szerűen végeznénk azt, amit az edző mond. Barrén nincs autópilóta üzemmód; tudatos izomaktiváció és testtudat szükséges ahhoz, hogy megfelelően végezzük el a gyakorlatsort.
Bár az utóbbi mondat ijesztő lehet egy kezdő számára, fontos kiemelni, hogy a barre bárki számára szuper belépő lehet a mozgás világába. A fókuszált, tudatos izommozgatás minimalizálja a sérülések kockázatát, egyúttal biztonságos közeget teremt ahhoz, hogy valaki megismerje és „megtanulja a saját testét” mozgatni, úgy, ahogy eddig soha. Az órák a sokat látott sportolók számára is tartogatnak meglepetéseket: az alkalmat követő napokban érzett csípő-, comb-, és hastájékon érzett izomláz egyértelmű tanúbizonyságai annak, hogy a barre izometriás terhelése ugyanolyan kihívásokat rejt, mintha ugrálással vagy sprinteléssel próbálkoznánk.
Bár a barre óra végére nem lett belőlem balerina, az izzadással töltött, hatvan perc meglepően sokat tanított a testemről, amelyre – a pontos instrukcióknak hála – végre kellő okom volt odafigyelni. Talán épp ebben rejlik az újfajta mozgásforma ereje: miközben kívülről kecsesnek és könnyednek tűnik, teljes testi-lelki jelenlétet követel. Nincs lehetőség arra, hogy bárki félgőzzel dolgozzon, ahogy arra sem, hogy fejben már a másnapi teendőkön rágódjunk. A barre folyamatosan visszaterel a testedhez, és emlékeztet arra: az edzés korántsem a büntetésről szól, hanem az összekapcsolódásról a testeddel.
